A Bűn városa

61. fejezet

Naruto:

Suigetsu volt kihangosítva, ő tartotta szemmel az Uchiha papát. Kinyitottam egy chipses zacskót és egy marékkal a számba tömtem.

- Naruto tudod milyen idegesítő hallani a csámcsogást a fülemben? - panaszkodott fojtott hangon Suigetsu.

- Bo-fi - mormogtam egy bocsit vissza, majd egy újabb marékkal vettem be.

Eddig minden a terv szerint haladt. Uchiha Papa belevetette magát az éjszakába és ahogy Sasuke megjósolta egy másik Uchiha tartotta szemmel őt.

- Ideje színre lépned, Naruto! - Kinyomtam a telefont, majd ellöktem magam a faltól. Az üres zacskót a kukába dobtam. Nyugodtságot erőltettem magamra és megindultam, hogy szembetalálkozzam Fugakuval.

Sasuke örege megállt, ahogy befordultam a hosszú sikátor másik végén.

- Fugaku-san! - biccentettem illemtudóan és megadtam a kellő tiszteletet, mely a legerősebb klán fejét megilleti.

- Uzumaki Naruto - köszöntött kimérten - Mit csinálsz egyedül távol a körletedtől?

- Csak kiszellőztetem a fejem. Az anyám felbosszantott megint - füllentettem a férfinek.

- Az anyák már csak ilyenek. Mindenen aggodalmaskodnak - felelte bölcsen Fugaku.

- És Fugaku-san mi járatban erre? Ritkán látni errefelé. - próbáltam húzni tovább az időt.

Sajnos innentől kezdve el kell térnem Sasukéék tervétől. Hinata gyomrában egy bomba ketyeg és emiatt elég készségesen segítek a Hyuugáknak. Elárultam, hogy mit tervez Fugaku és hogy mi miként próbáljuk ebben megakadályozni.

A Hyuugák pillanatokon belül lecsapnak. Hyuuga Hiashinak kell végeznie Fugakuval, és az Uchihák összes vagyona a Hyuuga klánfőre száll.
Mégis mi biztosíték van arra, hogy a puccs után visszakapom Hinatát egyben, s nem cafatokban végezve?

Az égvilágon semmi.

Nyilván Hiashinak az lenne az érdeke, hogy a lánya és én is, mint az Uzumaki klán örököse holtan végezzem. Egyelőre csak a kivégzésünk időpontját tudtam eltolni. Addig életben maradunk, amíg hasznot lát bennem Hiashi. Ha Fugaku meghalt, akkor nyilván az összes Uchiha a Hyuugák ellen fog vonulni és megpróbálja megölni Hiashit, ami azt jelenti, hogy valószínűleg szembe kell majd néznem Sasukéval is.

Talán megérti majd a tetteim indítékát, de megbocsátani nem fog.

Hisz ez a Bűnök városa, nem a megbocsátásé.

Karin:

A három utcával feljebbi tízemeletes épület legfelső szintjéről távcsővel figyeltem, hogy a bátyám mikor fog jelezni nekem.  Azonban az csak továbbra is jártatta a száját.

- Mégis mi a fenét művel? - morogtam magamnak.

A szobában a szende hercegnő volt mögöttem, aki idegesen dobolt az ujjaival a térdén. A szokásosnál is idegesebb volt.

- Már rég el kellett volna húznia a csíkot onnan. Miről diskurálhatnak? - morfondíroztam tovább.

A szék lába megcsikordult a régi fapadlón, ahogy Hinata felállt. Én továbbra is a távcsőre voltam rágyógyulva és egyre idegesebb lettem, ahogy a bátyámat figyeltem. Ebből a távból nem tudom a szájuk mozgását leolvasni.

Bár ne lennék szemüveges...

A következő pillanatban erős ütést éreztem a hátamon, amitől földre kerültem. A távcső kiesett a kezemből. Chakrát éreztem a lány tenyeréből áradni, majd mintha ezernyi áramütés érte volna a testemet.