A Bűn városa

9. fejezet

Naruto:

Az autós üldözés kezdetét vette. Karin és Suigetsu rendületlenül sorozta a minket üldöző kocsikat, míg én játszi könnyedséggel tartottam irányítás alatt a járgányomat a hajmeresztő kikerülő manőverek során. Szegény kissrác jobbra-balra dőlt az éles kanyarok alatt, míg az anyja eszméletlenül feküdt a hátsó ülésen és csak a csodának köszönhető, hogy nem borult le még onnan. Juugo nyugodtan üldögélt hátul, a biztonsági övre sem volt szüksége, hogy az ülésben tartsa magát.

Hirtelen két fekete limuzin vágódott be elém, teljesen elzárva egyenesen az utat. Gyors kormánymozdulatokkal balra tekertem a kormányt és egy kerítést átszakítva betértünk egy olyan sikátorba, ahol épphogy elfértünk. A jobb visszapillantóm leszakadt, túl közel volt az épület fala. Ha egy picit is megremeg a kezem, akkor nekiütközünk a falnak, így a jármű veszítene a sebességéből. Sajnos nem gyorsul olyan gyorsan a kicsikém, mint az üldözőink autói.

Suigetsu nem tudott oldalról lőni, ezért fellökte az anyós ülés feletti tetőt és Karinnal közösen lövöldöztek fentről tovább. Sikerült kilőniük a kerekét a Mustangnak, így megfogta a sikátorban a többi autót. A keskeny utca végén természetesen vártak már minket.

Nem is vártam kevesebbet a Haruno klán szövetségeseitől.

Szánakozva figyeltem, ahogy a szélvédőt próbálták kilőni szemből, azonban a golyóálló üveg tartotta magát. A középső visszapillantóból láttam, hogy a kölyök lehunyt szemmel összekucorodva próbálja bent tartani a gyomra tartalmát.

- Be ne hányj, kölyök! - nem figyelt rám, ekkor jöttem rá, hogy a hangtompító miatt nem hall engem. Ha rókázik, akkor Sasukéval fogom a takarítás költségeit kifizettetni - Kapaszkodjatok! - kiáltottam fel Karinéknak - Ez kemény lesz! - tövig nyomtam a gázt és nekimentünk az előttünk levő kocsinak, miközben élesen jobbra forgattam a kormányt.

Karin elvesztette az egyensúlyát és a padlón koppant egy nagyot a feneke.

- Te barom! Vezess már normálisan! - szidott le a hárpia természetű húgom.

- Én szóltam előre! - rántottam meg a vállamat.

- Kicsit csalódott vagyok, legalább egy rakétavetőt vártam volna - siránkozott Suigetsu.

- Én azért annyira azt nem hiányolom - vetettem oda félvállról. Főleg most, mikor ilyen fontos utasokat szállítok, mint Sasuke anyósát és sógorát, így nem szívesen tettem volna a szükségesnél jobban kockára a bőrünket.

- Idióta! Kívánságod teljesült! - tápászkodott fel Karin, miközben kinézett az oldalsó ablakon.

Gyors oldalpillantással nyugtáztam, hogy pár másodpercünk van még.

- Juugo! - kiáltottam hátra.

Az említett lehúzta oldalán az ablakot és egy gránátot tartott a kezében. Lazán dobálgatta a kezében a kislabda méretű fegyvert, tekintetét a rakéta csúcsára függesztette.

- Csak egy jó dobás kell, haver! - huppant le mellém Suigetsu, miközben új tárát rakott a pisztolyába.

- Ne zavard miközben koncentrál! - súgtam fojtottan vissza.

Egyre közelebb volt a rakéta, amikor Juugo egy gyors mozdulattal kihúzta a pöcköt és elhajította a halálos fenyegetés felé a gránátot.

Hatalmas robbanás rázta meg a várost, lefogadom, hogy ezt még Konohában is érezték.

- Szép dobás volt Juugo! - dicsérte meg vigyorogva a fehér hajú. Az említett semmilyen érzelmet nem mutatva felhúzta az ablakot és csak meredt maga elé. Sosem volt egy bőbeszédű alak, nem is értem, hogy vette rá Sasuke, hogy csatlakozzon a csapatunkhoz.