Konoha mélyén egy sötét titok rejlik. A bűzös csatornafedők alatt nemcsak szennyvíz folyik, hanem egy komplett város húzódik a patkányürülékes alagutak alatt. A Bűn városaként elhíresült városban mindennapos tevékenységnek számít a gyilkolás, az erő...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sakura:
A lövések elhalkultak, az üldözőinket is nagyon gyorsan lerázta Izumi. Percek óta csak a monoton motorhang zúgása hallatszódott az utastérben, egy pisszenést sem adtak ki előttem Itachiék. Annyira nem bánkódtam ezen, a csend kellett most a kimerült lelkemnek.
Egyelőre biztonságban voltam, így nyugodt szívvel engedtem át magam a csábító pihenésnek. Amíg nem kísérlek meg merényletet Sasuke ellen, addig Itachiék is kénytelenek az én biztonságomról gondoskodni. A fáradtság ólomsúlyként nehezedett elmémre, végül megszűnt a külvilág egyetlen zajforrása is.
...
A sötét, álmok nélküli öntudatlanságomból a hűvös levegő ébresztett fel. Lassan nyitottam fel a szemhéjam és óvatosan körbe kémleltem. Egy takaros kis szoba kanapéján feküdtem, mellettem egy elsősegélydoboz hevert a dohányzóasztalon. Felültem, a fejem tompán hasogatni kezdett. Megmasszíroztam a halántékom, elhúztam a számat, ahogy észrevettem a kezemen az alvadt vért. A fejemmel egyszerre a vállam is lüktetni kezdett. Tekintetem újra az elsősegélydobozra esett, mely bontatlan állapotában nézett velem farkasszemet.
Egy részem azért bízott abban, hogy amíg öntudatlanul feküdtem, addig ők méltóztatnak a golyót kiszedni a vállamból. Tévedtem. Ép kezemmel a doboz csatját pattintottam ki, és a szükséges eszközöket kipakoltam az asztalra. Csipesz, olló, géz, pólya és a legfontosabb... a hetven százalékos alkohol.
A tükrös szekrény elé sétáltam és leápoltam gyorsan a homlokom, majd alaposabban körülnéztem további alkohol után kutatva. Sajnos nem találtam a szobában semmi iható erős alkoholt, mint a szaké, vagy a nyugatiak által kedvelt whiskey, így bánatomra maradt a magas fájdalomtűrő képességem és a párna sarka, amivel kipeckelhetem a szám. Levettem a felsőm, a hideg kirázott a fűtetlen szoba levegőjétől. Letérdeltem, és ajkaim közé szorítottam a párnát, hogy fájdalmas üvöltéseimet visszaszorítsam. A csipesszel vakon tapogatóztam a lyuk környékén, majd hatalmas levegőt véve az eszközt belemártottam a húsomba. Erősebben haraptam a párnára, a sikolyom a torkomra forrt, de könnyeim a szemem sarkából kicsordultak.
Elviselhetetlen volt a fájdalom, de már rég megtanultam azzal együtt élni.
Túl fogom ezt is élni, mint minden mást eddig.
Éreztem az idegen testet, a csipesszel először nem sikerült ráfogni a golyóra, de második próbálkozásra már sikerült. A párnahuzat már teljesen átázott a nyálamtól, a levegőt ki-bekapkodtam a testemet rázó kíntól. Minél hamarabb véget akartam vetni a szenvedésemnek ezért próbáltam minél gyorsabban eltávolítani a lövedéket a vállamból. Egy gyors és határozott mozdulattal kitéptem a golyót, amit rögtön el is dobtam csipeszestül a kezemből. A szemem sarkából patakokban folyt ki a könnyem, és a rám törő fájdalomtól kiköptem a párna sarkát. Elvesztettem a kontrollt a testem felett és egy sikoly csak elhagyta a számat. Ráborultam a kanapéra, próbáltam a légzésem szabályozni. Fejem oldalra hajtottam és üveges szemekkel meredtem a fertőtlenítőre. Ép karomat kissé remegve emeltem fel, de sikerült megragadnom a flakont és mielőtt inába szállt volna a bátorságom a vállamra öntöttem az egész mennyiséget.
