A Bűn városa

19. fejezet

Sasuke:

- Kawasaki-tömb 3/A – érkezett át Sakura hangja recsegve-ropogva a mikroporton keresztül.

Hatótávolságon kívülre ért, de legalább tisztában voltam a helyzetével.

- Sasuke-sama! Végeztem az utolsóval is – jelentette ki Juugo.

Karin fedezékbe vonult a csata második felében Sugietsuval, és vérszomjas bestiaként védelmezte őt.

- Hogy vagy? – kérdeztem közelebb érve a fehér hajú társamhoz.

- Voltam már jobban is, Főnök! – eresztett meg egy gyenge mosolyt. Pontosan átéltem a fájdalmát, tegnap én is ugyanezen mentem keresztül.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy miként használjuk fel Sakura vérét ellenméregként. Nyilván nem megoldás, ha állandóan megcsapolnánk őt. Ráadásul erről csak én, Itachi és annak párja tudott a titokról.

A terep tiszta volt, így Karinnal együtt körülnéztem. Ha találunk is valamit erről a kutatásról, akkor négyünk közül ő fogja legjobban érteni, hisz pár évig Orochimaru asszisztenseként szolgált. Tisztában volt az efféle kísérletek alapjaival.

- Mind Sakurára hasonlít – sétáltunk el a meztelenül lebegő testek előtt. Zavart, hogy mások is ennyire nyilvánosan megbámulhatják Sakura testét, egyszerűbb lenne porig égetni az egészet. Sakura teste csak rám tartozik!

- Csak ezeknek nagyobb a melle – kerestem valami különbséget az igazi és a klónok között.

Karin hangosan elnevette magát, majd fejbe vágott.

- Még szerencse, hogy hallótávolságon kívül van – nézett rám ijesztően, szemüvegét megigazította – Ezért a beszólásért szerintem a bosszújával is felhagyott volna, csakhogy levadásszon téged! – oktatott ki a vörös.

- Nekem nincs bajom az eredeti kosárméretével! – förmedtem rá – Csak megjegyeztem az észrevételemet! – húztam fel pökhendin az orrom.

Karin szemét forgatva ellépett mellőlem, majd a kezelőpanelhez gyakorlottan nyúlt. A felvillanó értékek nekem semmit sem mondtak, de a nőnek annál inkább.

- Életfunkciók – magyarázta – Gépi életformát, mint élő entitásnak nevezni – ingatta meg a fejét – Abszurd. – Nem akartam filozófiai kérdések megvitatásába belemenni, Karin folytatta tovább a magyarázatát – Orochimaru pontosan ezt próbálta elérni. Gépből élőlényeket faragni. Ennek a fazonnak sikerült, de ahogy látom ezek csak prototípusok.

A nő megnyomott egy gombot, középen szétnyílt a padló és egy üres tartály emelkedett a felszínre.

- A legtökéletesebb modell hiányzik – futtatta át szemét az adatokon – Valószínűleg az öreggel van – húzta el a száját.

- Kutassatok át mindent! Én Sakura után megyek! – osztottam ki a parancsot – A bázison találkozunk! – köszöntem el tőlük és már szélsebességgel tartottam a Kawasaki-tömb felé.

A hatalmas épületegység hármas számú alegysége előtt rohantam el, az orromat hegyeztem Sakura illata után. Megéreztem a virágos parfümjét halványan, de a vérnyomok is sokat segítettek a továbbhaladás irányában.

- Sasuke hallasz? – recsegett Karin hangja a vonalban.

Megálltam és pár méterrel visszább sétáltam, hogy az adás minősége jobb legyen.

- A klónokat mutánsok elpusztítására fejlesztették ki, légy nagyon óvatos! Az a modell, ami Hayatoval van negyven méteres körzetből megérzi a mutánsok jelenlétét és addig nem nyugszik, míg le nem vadássza azokat.