A Bűn városa

18. fejezet

Sakura:

- Tessék?! - hápogtam magas hangon.

Sasuke szeme is felakadt. Miért készült belőlem vagy több tucat klón? Mégis mit tervezett az öreg?

- Főnök? - várta a további parancsot Suigetsu.

- Folytatjuk, amit elkezdtünk! - jelentette ki megfontoltan - Utána ráérünk nyomozni.

Elsütöttem a fegyvert és az utolsó támadót is leszedtük.

- Akkor már csak az apám maradt - összegeztem.

- Megtaláltuk! - kiáltotta izgatottan Suigetsu. Élénk lövöldözés vette kezdetét, én lélegzet visszafojtva vártam.

- Csak klón volt - jelentette Juugo.

- Az öregből is van pár példány - közölte Karin.

- Találjátok meg az igazit, a többit hagyjátok ránk! - tudomásul vették a parancsot.

Percekig csak a lövéseket és szitokszavakat lehetett hallani a mikroporton keresztül.

- Megvan! - kiáltotta izgatottan Karin. - Bal vállán eltaláltam, és a déli kijáraton át távozott.

- Ott leszünk! - vette Sasuke az irányt a kijárat felé – A karod hogy van? – intézte felém a kérdését.

Tegnap lövés érte a vállamat, de reggel Karin helyrerakta a sérüléseimet, így csak egy kis kör alakú heg emlékeztetett a golyóra.

- Soha jobban! – feleltem lelkesen, szememmel folyamatosan a kijáratot szugeráltam. Kirohant az apám, de Sasuke nem érkezett szólni, így lőttem.

A fején ért lövés következtében kék vér fröccsent szerteszéjjel, amit még én is láttam a magasból. Hangosan felciccentem, hisz csak egy klón volt.

- Bemegyünk! – ugrott le, én pedig leszálltam a hátáról. Sasuke ment elől, míg én szorosan mögötte.

- SUIGETSU! – hallatszódott a kétségbeesett sikítás Karin részéről.

- Mi történt? – kérdezte azonnal Sasuke. Juugo válaszolt.

- Suigetsut eltalálta egy nem közönséges lövedék. Nem bír felkelni és az ereje is folyamatosan hagyja el – jelentette.

Rögtön leesett, hogy ugyanarról a lövedékről beszélünk, mint amivel tegnap megsebesítette az apám Sasukét. A folyosó mélyen a föld alá vezetett, a neoncsövek megvilágították apám vörös vérét a padlón.

- Erre járt. – Azonban a nyomok megszakadtak. Innen csak kifele lehetett menni, hacsak...

Egyszerre tekintettünk fel a mennyezet felé.

- Egy szellőző nyílás – Sasuke megropogtatta a nyakát és hátrább parancsolt. Engedelmeskedtem neki.

Ha valami robbanószer van a kis ajtó mögött, Sasuke teste nagyobb eséllyel éli túl, mint az enyém.

Elrugaszkodott és könyökkel behorpasztotta a fémajtót. Szerencsére semmi sem volt mögötte.

- Túl szűk – húzta el a száját. Sasuke elég kigyúrt figura volt, de az apám sem haladhatott ebben valami gyorsan.

- Majd én! – Sasuke leugrott és szikrázó tekintettel vett szemügyre – Meg tudom csinálni! – győzködtem tovább.

Megragadta a csuklóm.

- Jobban teszed, ha vigyázol magadra! Még szükségem van rád! – határozottan bólintottam egyet, és bebújtam a szellőző nyílásba.