Konoha mélyén egy sötét titok rejlik. A bűzös csatornafedők alatt nemcsak szennyvíz folyik, hanem egy komplett város húzódik a patkányürülékes alagutak alatt. A Bűn városaként elhíresült városban mindennapos tevékenységnek számít a gyilkolás, az erő...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sakura:
Gyorsan haladtunk lefele az alsóbb szintek felé, ellenállásba viszont nem ütköztünk. Ez két dolgot jelenthetett vagy csapda, vagy meglógott innen az apám.
- Sasuke! - állítottam meg a csuklójánál fogva mielőtt kinyithatta volna a pincébe vezető ajtót - Rossz előérzetem van! - adtam számot a nyugtalanságomról. Megállt a mozdulatában, érdeklődve vizslatta az arcomat, így folytattam - Túl nagy a csend! - suttogtam fojtottan.
Hallgatózott egy kicsit, az ő hallása sokkal érzékenyebb volt, mint az enyém.
- Itt van! - elfordította tekintetét, csuklóját kirántotta a markomból és már nyitotta is az ajtót.
- Ha mégis csapda ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek előre! - róttam fel neki, majd visszafojtott dühvel megindultam utána. A szűk lépcsősoron teljes sötétség uralkodott, ő könnyen tájékozódott, míg én szinte vakon tapogatóztam.
A lépcső aljára érve kis híján felbuktam, de végül csak sikerült kikerülnöm az előttem levő hátát, így a falon támasztottam meg a tenyerem.
- Túl hangos vagy! - sziszegte, a vörös szemei szinte világítottak a sötétben.
- Bocsánat, hogy nincsenek olyan szuper világító szemeim, mint egyeseknek - szájaltam azonnal vissza.
Egy apró fuvallatból éreztem csak meg, hogy elsuhant mellettem és a hátam mögé került. Kezét a számra tapasztotta, hátam az izmos mellkasának feszült.
- Csendet - suttogta leheletvékonyan, majd egy nagyot szippantott a hajamból.
Egy elégedett sóhaj után meglódult előre, én pedig szemforgatva követtem őt. A csend egyre jobban zavarta a fülemet. A folyosó végén résnyi fénycsíkot lehetett látni, tompa fény szűrődött ki a vasajtó mögül. Sasuke alakja kirajzolódott a félhomályban, kezével intett, hogy távolabbról kövessem. Már egészen közel járt az ajtóhoz, amikor tenyerét felém mutatva jelezte, hogy álljak meg. Az adrenalin átjárta testemet, kész voltam bármelyik pillanatban lőni. Szorosan magam mellett tartottam a pisztolyomat, szemem le sem vettem az ajtóról. Egy kiálló falrészhez húzódtam, így az esetlegesen bentről jövő lövések nem tudnának kárt tenni bennem.
Sasuke a vaskos vaslap mellé ért, egy lélegzetnyi időt várt, majd berontott. Egy labor tárult ki előttem. Hatalmas üvegekben különféle lények úszkáltak, és a gépek halk pittyegése jelezte életértékeiket. Lesokkolt egy pillanatra a látvány, nem értettem, hogy az apámnak mégis mi köze ehhez? Hogy lehetett a mi felségterületünkön ilyen létesítmény, amikor apám megvetette a génmódosító kutatásokat?
Egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, a válaszaimat csak tőle kaphatom meg.
Apám nevetése visszhangzott az egész teremben. Gyorsan beosontam én is, csak épp egy másik gépnél húzódtam meg Sasuke mellett.
