A Bűn városa

51. fejezet

Naruto:

Az anyám túlságosan is beleéli magát ezekbe az edzésekbe. Eddig a lányokat kínozta, míg Hinata csak megfigyelő volt, de most már Hinatát is bevonja ezekbe a küzdelmekbe. Nyilván nincs sok harci tapasztalata, de az anyám szerint csak a csatatéren lehet a legjobb tapasztalatot szerezni. Természetesen Anya úgy szövi a szálakat, hogy én sose tudjam figyelemmel kísérni Hinata fejlődését, mert szerinte félbeszakítanám és elterelném mindkettejük figyelmét az edzésről.

- Morcos vagy - állapította meg az apám, míg az evőpálcikámért nyúltam.

Persze, hogy az voltam. Utáltam az órákon át tartó unalmas beszédeket a szövetségeseinkkel, amikben a jövőbeni együttműködésünkről diskuráltunk. Mivel moderáltam magam és nem szakítottam félbe a tárgyalásokat, így apám jutalmul meghívott a kedvenc helyemre. Habár tudom, hogy ezzel is az időt akarja húzni, míg anyáék edzenek.

- Nem akarom átvenni anya helyét - sóhajtottam gondterhelten - Nem nekem való ez.

- Tény. De szerinted anyád miért engem küld ezekre a tárgyalásokra? - Legalább Apa is látja, hogy alkalmatlan vagyok a vezetői pozíció átvételére.

- Mert nem mersz neki nemet mondani? - Az apám halkan felnevetett az általam logikusnak tartott érvre.

- A házasság is egy szövetség Naruto. Mindketten ismerjük egymás erősségeit és gyengeségeit. Anyád nem épp a türelméről híres, ezért vagyok én a diplomata a családban, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem.

- Szóval majd a feleségemet küldözgethetem a magam nevében? - csillant fel bennem a remény, habár nem akartam Hinatát kitenni ennek - Sőt miért nem Karint nyaggatja Anya? Neki lazábbak az elvárások.. - Apa félbeszakított, arcára egy pillanatnyi ború suhant át. 

- Naruto... Tudod jól miért nem lehet Karin az örökös. Anyád kiharcolta magának, hogy egy férfi jogaival bírhasson, de ő volt az egyedüli ezt itt meg tudta valósítani. Karin is ambiciózus,de nem eléggé.

- Az már csak gondolom hab a tortán, hogy én vagyok egyébként is az elsőszülött - húztam el a számat.

- Így van. Szóval elég a nyafogásból, az eszed neked is megvan hozzá, már csak a motiváció hiányzik - csapta össze az apám a kezeit, majd nekilátott a rámennek.

A kedvenc ételem most íztelennek hatott a számban. Mindig is reménykedtem, hogy minél később érkezik el ez a pillanat, hisz olyan jó volt gondtalanul élni és bandázgatni Sasukéékkal. Nem az anyám által kitaposott utat akarom járni, hanem Sasuke világnézetét szeretném támogatni. Egy olyan világot akarunk alkotni, ahol a nők egyenlőek a férfiakkal és nincs több rabszolgaság, illetve kiszolgáltatottság. Ráadásul a mutánsok problémájára is megoldást akarunk találni. Az első mutánsok egy mutáció eredményei voltak Orochimaru laborjában, ki az örök élet titkát kutatta. Az örök életű testre még nem sikerült rábukkannia, de cserébe létrehozott olyat ami szerinte a legtökéletesebb gazdatest jellemzőivel bír.

Az Uchihák vérvonala számít a mutánsok között a legtisztábbnak.

Minden mutáns rendelkezik valamilyen különleges képességgel a mutáció miatt, viszont az emberi DNS-be való beavatkozás nem maradt mellékhatások nélkül. Mindannyiunknak van egy szörny formája, ami fokozatosan próbálja átvenni felettünk a hatalmat. Apránként felfalja az utolsó darabkáit is az emberi énünknek, míg csak egy agyatlan ösztönlény marad belőlünk. Persze vannak szerek amik lassítják a folyamatot, de végleges megoldásra nem sikerült rálelni. Minden mutáns gyermek megfordult Orochimaru laboratóriumában, ahol számtalan kísérletnek voltunk alávetve, de fajunknak hasznos eredmény nem származott belőle. A kígyóember hülye kísérletei tehetnek róla, amiért a bennem lakozó szörny elég gyakran elő szokott törni belőlem. Ezt soha nem fogom megbocsátani annak a gazembernek!

- Naruto! - Apám fojtott hangja rángatott ki a gondolataimból.

Felpillantottam és rögtön megértettem miről van szó. Figyelnek minket, ráadásul elég feltűnően. Az utca túloldalán két csuklyás alak álldogált. Az alacsonyabb felnézett és tekintetünk találkozott.

Nem szoktam a harctól visszariadni, de most kivételesen görcsbe ugrott a gyomrom, mikor a Hyuuga klánfő alakját véltem felfedezni a csuklya mögött...

Sakura:

Már iszkoltam volna be egyenesen a szobámba, amikor Sasuke elkapott még a nappaliban a csuklómnál fogva. Eddig látványosan háromszor utasítottam el a közeledését és lassan új kifogásokat kellene kitalálnom, hisz a végtelenségig én sem foghatom az edzés fáradalmaira a dolgot. Az igazságot persze meg nem kotyoghatom el, mert egy árnyékkéz összeroppantaná a nyakam...

- Sakura! - szólt erélyesebben Sasuke és tudtam, hogy eljött a beszélgetés ideje.

- Igen? - fordultam hátra kényszeredetten, közben pörgött az agyam, hogy miként vágjam ki a helyzetből magam.

- Beszélnünk kell!

- De előtte átöltözhetek? Teljesen átizzadtam ma a ruhámat - próbálkoztam be, hátha ezzel is nyerek egy kis időt.

Sasuke tekintetét látva a tervem nem jött be.

- Jó - emeltem fel megadóan a karomat - Miről lenne szó? - újabb lesújtó pillantást kaptam válaszul.

- Tudod te azt nagyon jól! Miért kerülsz? - bökte ki kertelés nélkül.

- Nem kerüllek, csak teljesen leszív az edzés.

- Karin minden edzés után meggyógyít mostanában - nézett rám szúrósan, mintha Karin kezelései azzal járnának, hogy tip-top formában libegjek a házban.

- Mentálisan is megvisel - érveltem azonnal.

- Épp ezért lenne fontos, hogy minőségi időt tudjunk eltölteni. - A saját csapdámba estem. Ebből már csak úgy jöhetek ki jól, ha beismerem a vereséget.

- Igazad van - válaszoltam átgondoltan - Nem akartalak a saját problémáimmal terhelni és inkább bezárkóztam. Egy csapat vagyunk! - Sasukét láthatóan meglepte a hirtelen beismerésem, valószínűleg hosszabb vitára számított. - Mit szeretnél csinálni?

A meglepettsége még mindig lesokkolta az agyát, így gyorsan átvettem a lehetőségeimet.

- Nézhetnénk filmet - huppantam le a kanapéra és a távirányítóért nyúltam. A Netflix felirat jelent meg a tévé képernyőjén.

Óvatosan leült mellém.

- Csak azt akartam tudni, hogy minden okés-e köztünk. Elég... távolságtartó voltál a napokban. - Elmosolyodtam, mert aranyosnak találtam az aggodalmát. Bár ne kellett volna rá okot adnom...

- Minden rendben van köztünk - hajtottam a fejem a vállára és a legelső akciófilmre rányomtam.

...