A Bűn városa

40.fejezet

Sakura:

A szemem sarkából a középső visszapillantó tükörből egy fürkésző ónix szempárt pillantottam meg.

- Még mindig az arcodat babrálod? - kérdezte Sasuke és tövig nyomta a gázt.

- Ha nem másztál volna rám, akkor nem a kocsiban kellene sminkelnem és frizurát készítenem.

- Ohh szóval az én hibám, amiért késésben vagyunk? Kettőnkön áll a vásár, kedves feleségem.

- "Időnk az van még bőven" - utánoztam le a hangját és kezeimmel idézőjeleket formáltam.

Az Uchiha elhallgatott, ezt a csatát én nyertem. A vörös rúzsomat ajkaimhoz emeltem, és ebben a pillanatban Sasuke olyan élesen vett be egy kanyart, hogy a rúzsból több jutott az arcomra, mint a számra.

- SASUKE!- ordítottam, míg az ő ajkain egy sunyi mosoly játszott - Ezt most hogy javítom ki?! - kérdeztem szikrázó tekintettel.

- Egész pontosan ötven másodperced van kitalálni - dobott csókot a levegőbe. Most már nemcsak a szemeim szikráztak, hanem az idegszálaim is.

Hevesen törölgetni kezdtem az arcomat és egy kis pirosítóval próbáltam fedni a dolgokat. A rúzst csak akkor kentem fel, mikor már Sasuke megállt.

Az órára pillantottam. Megcsináltuk a lehetetlent!

A tegnap kilőtt ablakot már megjavították, a fotocellás ajtó mögött szerencsére nem várt minket senki. Az egész hall üres volt, a boros szökőkút most nem volt bekapcsolva.
Sasuke besétált a liftbe, majd követtem én is. Hanyagul a falnak támaszkodott és megnyomta a négyes gombot. Mivel ez már Fugaku területe volt, moderáltuk magunkat, viszont Sasuke tekintetét így is magamon éreztem. Szinte felfalta a rövidke szoknyámat és a vörös topomat is. Megköszörültem a torkomat és élesen pillantottam rá a vállam felett. Remélem jelzéseim egyértelműek voltak a zavaró nézéséről.
Szerintem ezek után még intenzívebben nézte a szoknyám kivágott részét, még szerencse, hogy a gondolatait nem hallom.
Felesleges hisz, ha végeztünk úgy is meg fogom tudni...

Kiléptünk a liftből és vörös bársony szőnyegen sétáltunk végig a folyosón, míg el nem értük az utolsó szobát. Sasuke kopogtatott, majd egy szabad vakkantás után bemehettünk. 

A szobában sötét volt, csak a projektor fénye adott némi világosságot.  Az ajtóval szemben ült Fugaku és egy fiatal hölgy a szabad fekete tincseit az ujjaival igazgatta meg közvetlenül mellette. Élénkvörös rúzsos ajkaival ránk mosolygott és nem tudtam figyelmen kívül hagyni a félregombolt fodros ingét. Fugaku nyakkendője sem volt szorosra megkötve, mintha sietve igazította volna meg a ruháját.
Nem kellett kétszáz IQ-t villantani, hogy kitaláljam mi is folyt itt néhány perccel ezelőtt.

- Hívattál - tért a tárgyra hidegen Sasuke, majd egy lezser mozdulattal az asztal másik végén foglalt helyet. Követtem őt és leültem közvetlenül mellé.

Fugaku kifelé intette a szeretőjét, aki sietve távozott. A tíz centis tűsarkú cipőjének kopogását a szőnyeg elnyelte, az erős parfümjét még percekkel a távozása után is az orromban éreztem.

- Megölted Hyuuga Nejit. Nyilván a főág örül ennek a szerencsétlen végkimenetelnek de a mellékág őrjöng. Természetesen ez nem maradhat büntetlenül a részükről, így egész biztos lesz valami válaszlépésük a tettedre. A személyes kis bosszúdba belekeverted az egész klánt Neji hullájának meggyalázásával - masszírozta meg a halántékát Fugaku. Hangja vádló volt, de indulatait visszatartotta.