A Bűn városa

38. fejezet

Naruto:

Hinata hárfajátékát hallgattam a kanapéról, amikor Karin elsétált a nappali bejárata előtt. Reggel meglágyult szíve irányomban és segített helyrerakni a makacs másnaposságomat.

- Sasuke beugrik ide - kiáltotta be és már sétált is volna tovább.

- Ha megint Hinatát akarja bántani, akkor én... - paprikáztam fel magam, de húgom gyorsan lecsitította a kedélyeket.

- Rám van szüksége - közölte szűkszavúan.

- Ohh... vajon Sasukénak vagy Sakurának fáj jobban a feje? - tettem fel a költői kérdést.

Karin bejött a szobába és leheveredett velem szemben.

- Nem tudom - rakta össze kezeit, arca szokatlanul komor volt - Sasuke hangja... olyan furcsa volt a telefonban. Tudod, hogy elég szófukar, de bízni szoktunk a megérzéseiben és megkérdőjelezés nélkül hajtjuk végre a parancsait. Viszont most rossz érzésem van - dobolni kezdett a lábával idegességében.

- Akkor szerintem az ajtónál fogadd, mielőtt tönkreteszi nekem azt is. Múltkor összetörte a hallban levő szobrot.

- Azt hittem így vetted - ugratott egy fél mosollyal az ajkain.

- Kariiin! - szóltam rá.

- Inkább találd ki, hogy anyáék előtt miként vágod majd ki magad az újabb randevú elől - tette keresztbe most már a lábait - Én sem tudok a végtelenségig falazni neked - rótt meg.

A játék elcsendesült.

- Randevú? - kérdezett vissza vékony hangon Hinata. Karinnal egyszerre kaptunk felé a fejünket, hisz csak akkor szokott beszélni ha kérdeztük valamiről. Magától véleményt még sosem nyilvánított. - Gomen - jött hirtelen zavarba és ujjait újra megpendítette a hárfa húrjain.

A hollófekete hajú lesütött szemekkel koncentrált a dallamokra, én egy kicsit belefeledkeztem a látványba. Karin torokköszörülése rántott vissza a beszélgetésünk fonalához.

- Anya már nyaggat, hogy nem-e a saját nemedhez vonzódsz véletlenül? - tolta fentebb Karin a szemüvegét, pásztázó vörös szemeivel szinte lyukat égetett arcomon. 

- MIII? - akadtam ki magas hangon. Hogy feltételezhet ilyet az anyám, mikor 13 éves koromban megtalálta a pornóújságomat, mit Ero-sennintől koboztam el?

- Nyugi megnyugtattam, hogy te egyedül abba a tragacs kocsidba voltál belehabarodva, mi legnagyobb veszteségünkre a csatornában végezte.

- HIDOI! - lábadtak könnybe a szemeim az emlékek miatt.

Karin gonosz kacaja nem illet bele Hinata gyönyörű játékába, de mi mindig ilyenek voltunk. Szívtuk egymás vérét, de a legnagyobb bajban mindig kiálltunk a másikért. Hisz erre valók a testvérek.

A következő pillanatban viszont olyan hangot hallottam meg, ami egy beszakított ajtó zajával járnak. Arcom fájdalmas grimaszba torzult és lekiabáltam az emeletről.

- A csengő is csak dísznek van - jegyeztem meg epésen, Karin addigra már kisétált a lépcsőhöz.

- Bassza meg! - rohanó léptekkel indult meg lefele a lépcsőn.

A játék abbamaradt és én is a földszint felé vettem az irányt, csak én a kevésbé elegáns megoldást választottam. Leugrottam a korlátról amint megláttam Sasuke karjaiban a csupa vér ájult Sakurát.

- Mi történt? - kérdeztük egyszerre Karinnal.

- Hyuuga Neji majdnem bosszút állt a tegnapiért. Aztán megmutattam, hogy nem érdemes velünk ujjat húznia - A hangja inkább bosszús volt, mint közönyös. A karjára rászáradt vérből sejtettem, hogy a Hyuuga már nem fog többet ugrálni és több gondot okozni.