A Bűn városa

46. fejezet

Sakura:

Sasuke leparkolt az Uzumaki villa előtt és nyugalmat erőltetve magamra szálltam ki a kocsiból. Nincs olyan ember és mutáns ki ne ismerné a Vörös ördögöt, és akinek volt egy csepp esze is az messziről elkerülte őt.
Én sem jöttem volna magamtól, ha nem lett volna muszáj.

- Sziasztok! - fogadott a semmiből Karin minket - Anya már vár.

Akkor jobb lesz kapkodni a lábunkat, nem akartam rögtön rossz benyomást kelteni. Naruto édesanyja a ház előtt állt, hosszú vörös haját egy magas lófarokban fogta össze hátul, a menő fekete edzőruháját még én magam is megirigyeltem. Karcsú alakjára tökéletesen illeszkedett, és abba a rengeteg zsebbe rengeteg halálos szikét és mérget el lehetett rejteni. Lefogadom, hogy rengeteg titkos kis zsebe is volt és tuti volt benne beépített penge is.

- Sasuke! - kiáltott fel a nő és izgatottan ugrott férjem nyakába, amit Sasuke faarccal tűrt.

Még azt is, hogy Kushina meghúzogatta a pofiját. A látvány némi elégtételt jelentett az én szenvedéseim után. Végre nemcsak Sasuke tud kárörvendeni, hanem én is. A nő utána felém fordult.

- Sokat hallottam rólad Karintól és Narutotól is. Már alig vártam, hogy megismerjem azt a személyt, aki egészen az Uchihákig küzdötte fel magát. Nagyon várom már a közös munkát Sakura - nyújtott kezet a nő, és én viszonoztam a gesztust.

- Hasonlóképp - préseltem ki magamból magabiztosan.

- Naruto hol van? - kérdezte Sasuke. Lefogadom, hogy nem hagyta volna ki hogy ne találkozzon velünk elsőként.

- Az apjával edz a kerület másik végében. Miénk az egész edzőpálya - mosolyodott el ördögien.

Hát jobban örültem volna, ha Naruto elérhető közelségben lett volna. Ha Hinatáról kiderül véletlenül, hogy egy Hyuuga a nő haragjának Karinnal mi leszünk az első áldozatok, nem pedig a fia, ki kitervelte ezt az egészet.

A pasik ötleteit mindig mi nők szívjuk meg...

- Három óra múlva érted jövök - ocsúdtam fel Sasuke búcsúzkodására.

Amíg én az edzést próbálom túlélni, addig neki adósságot kell behajtania a Kitawa klántól, kik voltak olyan őrültek, hogy az Uchiháktól kértek kölcsönt, hogy nagyobb babérokra tudjanak törni. Nyilván a pénz el lett herdálva és most nincs miből fizetni...

Nem féltettem Sasukét, hisz elég pitiáner meló volt. Nekem is rengeteg hasonlót kellett csinálnom apám keze alatt.

Kushina elvezetett minket az edzőpályára, mely mélyen a villa alatt terült el. Az állam a földet verdeste a terem méreteit illetően. Szerintem a fél kerületet magába tudná ölelni és a felszereltségét illetően egész biztos Japán éves GDP-jét látom szemeim előtt. Hinata félszegen a bejárattól nem messze állt, hasonló edzőruhában mint Kushina.

- Szóval mi a dolgunk, Anya? - kérdezte Karin türelmetlenül. Lefogadom neki sincs ínyére, amiért pesztrálni kell Hinatát.

- Előkészítettem a pályát két személyre. Te és Sakura versenyezni fogtok - Én inkább nem adtam hangot a véleményemnek, hanem nekiálltam a bemelegítésnek, Karin viszont nem tudta megállni szó nélkül.

- Miért kell Sakurával versenyzenenem, amikor Hinata edzéséről van szó?

- Két okból. Először Hinatának látnia kell a mozdulataitokat, másfelől amióta Suigetsuval együtt vagy elhanyagoltad az edzéseket és híztál vagy három kilót.

- MIII?! - sipított magas hangon Karin vöröslő fejjel. - Minek az embernek ellenség, ha ilyen anyja van - morogta nekem.

- Nem vagyok süket! - kiáltotta Kushina égnek álló hajjal és halált ígérő aurával - Munkára lányok!

- A hazai pálya előnye nálam van. Annyiszor mentem végig ezeken, hogy minden csapdát és akadályt ismerek már - dicsekedte el fellengzős stílusban.

Nem nyerni jöttem ide, de minden tőlem telhetőt beleadok, ha már egy hónapot itt kell lehúznom. Legalább remélem, hogy megérem azt az időt, nem pedig itt lehelem ki a lelkem rögtön az első órában.

Két folyosó bejárata előtt álltunk meg és Kushina egy pisztoly elsütésével indította el a verseny. Villámként lőttem ki és bevetettem magam a folyosó félhomályába.

- Karin te mit csinálsz még itt? - szűrődött be Kushina ideges hangja.

- Csak adok tíz másodperc előnyt, hogy izgibb legyen - felelte flegmán Karin.

Tény, hogy nem vagyok mutáns és nincsenek isteni képességeim, de utáltam ha lenéznek. Hevesen futottam, lélegzetvételeimet tudatosan szabályoztam. A talpam alatt besüppedt a kőpadló és ezzel egy időben két oldalt nyílások keletkeztek a folyosó oldalán és nyilak záporoztak ki. Még lendületem megvolt a futásból és magasra ugrottam, így elkerültem a nyilakat. Simán talpra érkeztem és érzékeimet ébren tartva futottam tovább. Alig néhány métert haladtam előre, amikor fentről újabb nyílás keletkezett és egy gépfegyver ereszkedett le, ami tüzelésre készen állt. Előkaptam a pisztolyom mielőtt az ötszáz lövedék az én testemet szaggatná szét.

Csak egy golyóra van időm.

Az illesztést céloztam és szerencsémre az illesztés kilazult és a fegyver a földre esett. Gyorsan felkaptam a súlyos szörnyeteget mielőtt irányíthatatlanul lövöldözni kezdett volna.

- Ez mikor került ide?! - hallottam a szomszédos folyosóból Karin ideges kérdését.

A fegyver elsült a kezembe és kilövettem vele az egész tárat, miközben lassan haladtam előre. Megjelent egy robot is, de az automata fegyvernek nem jelentett akadályt. A pillanatnyi fölény érzése csak addig tartott míg persze ki nem ürült a tár.

Mivel az előző pisztolyomat nem volt időm eltenni egy másikat rántottam ki és azzal a kezemben haladtam előre. A megérzéseim nem csaltak, hisz megjelent jó pár bábu, amit mozgásképtelenné kellett tenni.

- Tavaly ezek sem voltak itt! - szűrődött át tompán Karin mérgelődése.

Volt pár klasszikus trükk, mint a szétnyílt padló, melynek alján borotvaéles tüskék várták az áldozataik nyársra tűzését, illetve lézerek és még több puskaropogtatás, de szerencsésen túléltem mindegyiket.

Keményebb próbára számítottam.

Kiértem a folyosóról és szinte bántotta a fény a szememet. Kushina állt a végénél és elismerően nézett rám.

Karint viszont nem láttam sehol sem.

- Karin? - ahogy feltettem a kérdést, Kushina csak mögém biccentett.

Lánya másodikként jött ki a próbáról. Mindkettőnk arca a meglepettséget tükrözte, hisz egyikünk sem erre az eredményre számított.

- Lebecsülted Sakurát Karin, és nézd meg az arrogáns viselkedésed hova vezetett. - Karin arca lángba borult a szégyenérzettől.

Most valahogy nem esett olyan jól a győzelem, nem akarom hogy ez az egész közénk álljon. Hisz egy bandába tartozunk.

- És most támadjatok egyszerre, csajok! - állt be a Vörös ördög védekező állásba.