A Bűn városa

37. fejezet

Sasuke:

Amint végeztem a fegyverek vásárlásával elindultam vissza a találkozónk helyszínére. Percre pontosan fogok érkezni, remélem Sakura már vár rám, vagy pont akkor fog kilépni az ellenőrző kaputól, amikor beparkolok. Tudom, hogy tud vigyázni magára, de valamiért rossz érzés kerített hatalmába.

Talán csak a tegnapi események miatt gondolom túl a dolgokat?

A szexre eddig úgy gondoltam, mint a házasságot megpecsételő kötelező elemre, plusz a rejtett vágyaink kiélésére - utóbbiról úgy gondoltam, hogy nekem olyanjaim nincsenek... tévedtem -. Őszintén nem igazán fantáziáltam a dologról, de Sakura mellett egy párszor rajtakaptam magam, hogy szívesen eltöltenék vele egy éjszakát. Az első együttlétünk nem nevezhető valódinak, hisz genjutsuba ejtve történt meg a nász köztünk. Azt akartam, hogy újra megtörténjen kettőnk között a dolog.

Nem értettem, hogy ez miért is annyira fontos nekem. Többről volt szó, mint pusztán az élvezetek hajszolásáról.

Tegnap sor került rá és eddig azt hittem, hogy közöttünk valamiféle barátság van extrákkal tűzdelve, de Sakura vallomása után összezavarodtam. Feltétlenül megbízott bennem, ami hatalmas szó itt lent. A bizalma megindított bennem valamit.

Azt mondják szexelni lehet érzelmek nélkül is, szeretkezni viszont csak érzelmekkel lehet.

Az én szemszögemből érzelmekkel történt meg a dolog, olyanokéval, amiket megnevezni sem tudok. Állandóan csak Sakura körül forognak a gondolataim és ahogy a fenti jövő terveit szövögetem, nem igazán tudnék más nőt elképzelni az oldalamon.

Talán csak azért, mert ő az első nekem?

Leparkoltam és zúgó fejemet a háttámlának döntöttem. Mégis kivel tudnék beszélni erről? A srácok kiröhögnének, Itachival nem lehet ilyet megosztani, így egyedül csak Karin maradt.

Vagy csak a másnaposság miatt gondolom túl a dolgot és magyarázok bele olyat a kapcsolatunkba, ami nem is létezik?

Kinéztem az ablakon, talán egyszerűbb lesz ha magával Sakurával beszélem meg a dolgokat. Tiszta fejjel és nyugodt körülmények között.

Sakurát viszont sehol sem láttam odakint.

Pontosan 30 perc és 58 másodperccel ezelőtt váltunk el. Talán csak az idegeimet akarta húzni?

Bekapcsoltam a nyomkövető rendszert a beépített GPS-ben, hogy megbizonyosodjak holléte felől. Azonnal levert a víz, amiért egy kilométeres körzeten belül nem jelent meg a piros pötty a képernyőn.

Kizoomoltam a képernyőből és a vérnyomásom hamar felszökött 180 Hgmm fölé. Padlógázzal indultam meg a Hyuugák területe felé és reménykedtem, hogy nem késtem el. Amíg haladtam a főúton ellenőriztem, hogy Sakura milyen utat járt be. Elválásunk tizedik perce körül történhetett meg a baj, akkor láttam, hogy egy halandó sebességéhez képest gyorsabban halad, viszont lemarad egy mutáns sebességétől. Valami járműre pattanhatott és a harmadik körzet felé vette az irányt. Gondtalanul haladt, majd tíz perc után lelassult, majd irányt váltva futni kezdett.

Ahogy összenéztem az időt és a helyét, akkor esett le, hogy csak pár száz méter választott el minket egymástól.

Irtózatosan dühös voltam magamra, nem kellett volna Sakurát magára hagynom! Az a nő megbízik bennem!

A Hyuugák területére lépve azonnal indult a riadó lánc és próbáltak megállítani. Egy pillantás elég volt, hogy memorizáljam azt a helyet, ahol Sakura már percek óta mozdulatlanul tartózkodott. A fegyverekért nyúltam hátra és élesítettem a bombát, amivel beszáguldottam az őrök laktanyája felé. Az utolsó másodpercben kiugrottam a kocsiból és gyilkolni kezdtem azt ki az utamba került.