A Bűn városa

34. fejezet (18+)

Kedves Olvasóim! Aki még nem töltötte be a megjelölt korhatárt az nyugodtan ugorja át a rész végét. (****-gal kezdődik) 😘

Sakura:

Már nem tudom hányadik pohár pezsgőt küldtem le, és már azt sem, hogy hányszor játszottam el Fugaku arckifejezését sikerem látva. Viszont az éreztem ahogy a véralkohol szintem nőtt, úgy lett egyre mulatságosabb és színesebb a történetem.

Naruto és Suigetsu nagyon jót szórakozott az előadásomon, vagy inkább rajtam. Abban a mámoros pillanatban nem számított, hogy mi vagy ki a nevetség tárgya.

Amikor Sasuke a csapat rejtekhelyéhez hozott, mindenkivel koccintottam és gratuláltak a sikerhez, ami persze a közreműködésük nélkül nem jöhetett volna létre. Persze mindenki kíváncsi volt a tetkóra és a vértől átázott felsőmet lekapva megmutattam Fugaku művét. Miután Karin lekezelte a hátamat, illetve a lehorzsolt karomat azóta megállás nélkül iszunk és ünneplünk.

Még soha ilyen jól nem éreztem magam. Végre igazán elengedhettem magam és nem kellett magam miatt aggódnom. Azt éreztem, hogy tartozok valahova és bármelyikükért tűzbe tenném a kezem.

Naruto isten tudja hányadik üveg alkoholt bontotta meg, de én már tartottam is oda a poharam. Színültig töltötte whiskeyvel és Suigetsuval azt skandálták, hogy húzóra kell meginnom. Alapvetően ötször annyi whiskeyt kellene meginnom, mint az átlag, de én éreztem magamban az erőt. Ha a Hyuugákat túléltem mit nekem a whiskey?

Már a számhoz emeltem az öngyilkos adagot, amikor Sasuke kikapta a kezem közül a poharat. Ormótlanul felmordultam és motyogva kifejeztem a nemtetszésen a dologgal szemben.
Hirtelen álltam fel és elnevettem magam, amikor habkönnyűnek érzett testemet alig bírtam kontrollálni.
Sasuke velem szemben ült és éles tekintete belém vágott.

- Gyere érte, ha tényleg kéred! - dőlt hátra kényelmesen a fotelben.

- HátdeSzászke... Haszomjasvagytöccsélmagadnak - daráltam el vigyorogva és kacskaringózva megindultam felé. Át kell másznom az asztalon, de még annyira magamnál voltam, hogy rájöttem ez most nem jó ötlet.
Keresztbe tett lábakkal megindultam felé, a szemem is keresztbe állt és kettőt láttam hirtelen belőle.

A világ természetesen forgott körülöttem.

Valahogy eloldalogtam Narutoék előtt és a poharamért kaptam. Sasuke aljas módon áttette a másik kezébe a poharat. Megkerülni az asztalt megint nem akartam, így a falon támaszkodva nyúltam érte. Izzadt tenyerem megcsúszott és Sasuke ölében kötöttem ki. Rávigyorogtam és miután áthemperegtem a hátamra sikeresen felültem. Átkaroltam a nyakát, így végre nem kettőt láttam belőle, szabad kezemmel pedig a piáért nyúltam. Az arcunk kis híján összeért a nevetséges próbálkozásom alatt, de ő megint kicselezett engem.

- Ne csináld ezt velem! Kéreeem - Sasuke a szemét forgatta és a pohár végre közeledett felém.

Elhittem, hogy a számhoz akarja emelni a poharat, de ehelyett ő itta meg az én adagomat. Hitetlenkedve néztem rá, Narutoék füttyentettek az Uchiha teljesítményét látva.

- Ez nekem is ment vóna! - A végére már kicsit összeakadt a nyelvem - Naruto még egy kört! - rikkantottam el magam.

Sasuke az asztal sarkára csapta a poharat, csoda, hogy nem tört össze.

- A bulinak vége, hazamegyünk! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

Pislogtam, mint a hal a szatyorban.

- Miii? Csak most kezdem jól érezni magam. Ne legyél ünneprontó! - Suigetsuék hevesen egyetértettek velem, de a bátorságuk addig tartott míg Sasuke csúnyán nem nézett rájuk.