A Bűn városa

13. fejezet

Sakura:

Lassan nyitottam ki a szemeimet, időközben beugrott, hogy pontosan mi is történt velem. A sebem felnyílt és elájultam a szobában. Jelen pillanatban épp hason fekszem azon az ágyon, amin Sasuke pihent...

Sasuke! - villant fejembe az első gondolat, és gyorsan fél karral feltápászkodtam az ágyról. A takaró lecsúszott a hátamról és észrevettem, hogy a kötést kicserélték a vállamon.

- Sakura! - Sasuke hangja kissé karcos volt mintha most ébredt volna fel. Oldalra néztem és a férjem ült az ágy mellett mintha az ég világon semmi baja sem lett volna. Alaposan szemügyre vettem és tényleg egyetlen jelét sem adta a rosszullétnek.

- Jól vagy? - kérdeztem, de ő csak mosolyra húzta a száját.

- Neked köszönhetően egyre jobban - a mosolya egyre szélesebbé vált - Kifejezetten egyre jobban - bólogatott elégedetten magának, pillantása kissé az állam alá esett.

Követtem a tekintetét, majd azonnal eltakartam csupasz felsőtestem karjaimmal.

- Perverz! - sziszegtem dühösen, a smaragdjaim pedig villámokat szórtak.

Sasuke továbbra is jókedvűen felállt a székről, de én egy percre sem vettem le róla a szemem. Az egyik szekrény ajtaját kitárta és kihalászott onnan pár ruhadarabot, amit végül az ágyam szélére ejtett. Én továbbra is kitartóan takargattam magam, egy centit nem mozdultam az ágyon.

- Az éjszaka nem voltál ennyire szégyenlős - tette meg az ártatlan megjegyzését, mit figyelmen kívül hagytam.

- Te cserélted ki a kötést? - szegeztem neki egyből. Nem értettem, hogy gyógyult meg ilyen gyorsan, habár lehet, hogy ez is valamiféle mutáns dolog. Az apám kifejlesztett szere nem lehetett valami erős vagy csak Uchiha Sasukéval szemben volt hatástalan.

- Tán ismersz itt mást, ki a segítségedre sietne? - pillantott rám cinikusan. Ha Itachiékon múlott volna felőlük elvérezhettem volna.

Lehunytam a szemeimet, majd lassan testem mellé engedtem a karjaimat. Felkeltem az ágyból és Sasuke elé sétáltam, ki most már vöröslő szemekkel elemezte a legapróbb mozdulataimat. A hideg átfutott a gerincem mentén, de álltam a pillantását.

- Nem értelek Uchiha Sakura - csóválta meg a fejét, miközben megbabonázva megérintette az arcomat.

- Lesz még elég időnk megismerni egymást, úgy érzem - nyúltam le a tiszta pólóhoz, melyet fél kézzel sikerült magamra öltenem. A sérült karomat csak nagyon óvatosan dugtam ki, nem akartam, hogy újra felszakadjon a seb - Mikor láthatom őket? - a kábulat eltűnt a szemeiből a vörös köddel együtt.

- Már indulunk is - húzódtak mosolyra ajkai.

Naruto:

Mire kimásztam a fürdőszobából a csapat összes hiányzó tagja megérkezett a lepukkant bárba. Sasuke anyósát a legcsendesebb helyre fektettük le pihenni, ami jelen esetben a Jiraya irodája volt. Szerencsére nem akadékoskodott sokat a keresztapám, hogy átengedje nekik a helyét. Shouta az anyjával maradt és az ajtó elé Juugot állítottuk őrnek. Sokkal megbízhatóbb, mint itt bármelyikünk.

- Lassan meg kellene érkezniük - vette ki Suigetsu az aranyóráját a köpenye belső zsebéből. Kérdőn néztem az új szerkezetre.

- Ez még múltkor nem volt nálad - jegyeztem meg epésen.

- Az egyik halott Haruno tag  zsebében találtam. Nem hagyhattam ott - vonta meg a vállait. A halántékomat masszíroztam Suigetsu őrült vigyorát látva.

- És miket koboztál még el te hullarabló? - A fehér hajú csak megforgatta a szemeit.

- Most mit izélsz, holtukban ezeknek úgysem veszik hasznát - kipakolt pár svájci bicskát, szivartárcát és gyémánttal kirakott öngyújtó is szerepelt a gyűjtemény között.

- Ezek aztán tudtak élni - tolta fentebb Karin a szemüvegét, hogy jobban szemügyre vegye a zsákmányt - Remélem a szivar nem ázott el - kipattintotta az ezüsttárcát, majd egy sértetlen kubai szivart csípett közre mutató- és középső ujjával. Suigetsu az öngyújtó tetejét pattintotta fel és hüvelykujjával megnyomta a gombot. A résen keresztül narancssárga láng lobbant fel, Karin pedig a szivarvégét a tűzhöz tartotta. A szájához emelte a nemes dohányt, mélyet szívott belőle, majd egy füstkarikát fújt, ahogy a rúzsos ajkaitól elemelte a szivart.

- Ezt nem úgy kell tartani, mint a cigaretta szálat, bébi  - finoman kikapta kedvese kezéből és Suigetsu megmutatta a helyes fogási technikát. Letüdőzte az égési terméket, aztán felkínálta nekem a szivart - Jó cucc - bódultak el egyszerre.

- Köszi, kihagyom - hárítottam el a füves szivart.

- Ne csináld már Naru-chan - vihogta el magát Karin, Suigetsu pedig jót szórakozott rajta.

- Randim lesz este, elfelejtettétek? Ryuuki Naoval - világosítottam fel őket. Az elméjükre teljesen ráült a rózsaszín köd, így inkább annyiban hagytam. Jirayának intettem, hogy hagyjuk őket magukra, mert hamarosan úgy is egymásnak esnek.

- Ne okozz anyáéknak csalódást, már unokázni szeretnének - kiabált utánam Karin mikor rájuk csuktam az ajtót.

- Akkor dolgozzatok keményen az ügyön! - feleltem vissza. Lépteim nyomán minden fadeszka megnyikordult. Untam már ezeket a randikat, de hamarosan tényleg ideje lesz megházasodnom. Karin szerencsés helyzetben volt, ő neki az a párja, kit teljes szívéből szeret. Anyáék meghagyták ezt a lehetőséget, hogy én is szerelemből házasodjak.

Csakhogy ez idáig semelyik lány iránt nem érdeklődtem. Senki nem keltette fel az érdeklődésem. Azt akarom, hogy a jövendőbelim úgy lásson engem, ahogy a barátaim látnak.
Nem pedig Orochimaru legsikeresebb kísérleti patkányaként, sem pedig az Uzumaki klán örököseként.

Felosontam az emeletre, ahol volt egy nekem fenntartott szoba. Előkaptam a szekrény mélyéről a molyok elől a fekete zakómat és fehér ingemet. Gyakorlott mozdulatokkal megkötöttem a nyakkendőm, és belőttem a hajamat is.
Ez hivatalos esemény lesz szóval meg kellett adnom a módját, főleg már csak azért is, mert apám után én fogom átvenni az üzletet. A jó megjelenés egyenlő volt a jó benyomással, ami egy kibontakozó és jövedelmező üzlet alapja.

Az órára pillantottam, hiába nem érkeztek meg még Sasukéék nekem viszont muszáj lesz elindulnom.

A hátsó ajtón át távoztam, kis híján összeütköztem a szemből jövőkkel.

- Naruto! - Sasuke hangja megkönnyebbüléssel volt tele - Mind jól vagytok? - én csak gyorsan biccentettem, majd barátom háta mögé lestem. A rózsaszínhajú szépség ott állt mögötte és az én arcomat tanulmányozta.

- A társalgót ne akarjátok használni, Karinék befoglalták - Sasuke a fejét fogta erre a hírre, majd Sakurának címeztem a mondandóm - Őket sértetlenül az irodában találod - megremegett egy pillanatra, tett is egy lépést előre, de nem mozdult tovább.

- Menj! - súgta Sasuke és Sakurát mintha puskából lőtték volna ki, beviharzott a viskóba - Te mire vársz? - pillantott rám haverom, miután ketten maradtunk az éjszaka sötétjében - Bocs a késésért, volt egy pár kitérőnk. Ne várasd tovább Ryuuki Naot - tenyerét a vállamra érintette, majd követte újdonsült feleségét.

Én egy nagy sóhajjal a Takesugi bár felé vettem az irányom, és egy újabb unalmas estének könyveltem már el magamban a randevút, viszont az éjszaka tartogatott még számomra hatalmas meglepetést.

A legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy másnap reggelre rabszolga tulajdonos leszek...

Na kíváncsiak vagytok, hogy mi fog történni szegény Narutoval? 😂