A Bűn városa

4. fejezet

Sakura:

Sasuke kilépett az ajtón, egy pillanatnyi habozás után követtem őt. Shouta arca felragyogott ahogy engem meglátott és azonnal szaladt is hozzám, hogy megöleljen.

- Nee-chan! - leguggoltam hozzá és szoros ölelésbe vontam a kisöcsém.

Az eddig sem oldott hangulat valósággal megfagyott.

- Nee-chan?! - Suigetsu hangja pár oktávval magasabb lett. Ráemeltem a tekintetem, karjaimat még szorosabban fontam vékony teste köré. Shouta lett volna a Haruno klán örököse, de beteges mivolta miatt elképzelhetetlen lett volna számára a kiképzés. Így apám legnagyobb bánatára egy nőnemű lényt kellett az utódává tennie.

- Shoutának nincs köze a szervezethez! - fakadt ki az anyám könnyek között, én pedig készen álltam, hogy életem árán is megvédjem őket.

- Nee-chan akkor megtartod az ígéreted és megmutatod a kinti világot, amiről oly sokat beszéltetek anyával? - kérdezte csillogó szemmel.

- Nem tudtam, hogy ennek az állatnak van egy fia - morogta fojtottan Suigetsu Sasukénak. Vérszomjas tigrisként tekintettem fel rá, ugrásra készen álltam. - Tudod, hogy nem hagyhatjuk... - ahogy Sasuke Suigetsura nézett rögtön félbehagyta a mondanivalóját.

Farkasszemet néztem az Uchihával.

- Sakura a klán örököse, nem a fiú. Azt hiszem kezd összeállni a kép - idegesen beletúrt a hajába, egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust - Sakura! - szólított meg erélyesen - Bármit megtennél, hogy kijuttasd őket, igazam van? - kegyetlen mosoly rajzolódott ki az arcán, anya hangja erőtlenül elcsuklott a döbbenettől. Rátekintettem, a néma kimondatlan kérdések ott égtek a szemeiben. Hol van Fuyuki és miért van itt a klán ősellensége? Hol vannak apa emberei?

Természetesen a féltés ott ragyogott a szemeiben.

Egy minden rendben van mosolyomat villantottam felé, anya könnyes arccal a fejét rázta.

- Kérem, hagyják a lányomat, eleget szenvedett már! - Shouta értetlenül tekingetett körbe, a feszült légkör rá is hatással volt - Hadd legyen Sakura szabad, én itt maradok helyette! - könyörgött anya, a végére már hevesen kapkodta a levegőt.

- Anya, minden rendben van. Ki kell jutnotok Shoutával, nekem még van itt egy kis elintéznivalóm - anya beesett arca még ijesztőbbé vált a rémülettől. Vitatkozni akart.

- Sakurát felszabadítottam a Haruno klán kötelezettségei alól. - Anya értetlenül meredt Sasukéra, ajkai elnyíltak a döbbenettől. Gyorsan összerakta, hogy mi történhetett. A hálálkodó pillantásából tudtam, hogy rossz következtetést vont le.

- Köszönöm - lábadt újra könnybe a szeme. Anya azt hitte, hogy Sasuke egy megmentő, ki felszabadított minket az elnyomó gonosz uralom alól.

Azonban ebben a világban nem létezik olyan, hogy jó. Csak a kisebb és a nagyobb rossz.

Uchiha Sasuke pedig a lehető legrosszabb az életemben,ami történhetett apám létezése után.

- Sakura mától kezdve az Uchiha klánhoz tartozik - Anya sápadt bőre még fehérebb lett. Én egy "ne kérdezz semmit" pillantást vetettem felé. Nem vagyok hajlandó erről beszélni, anya pedig megértette - Sakura itt marad velem cserébe szabadok lesztek - folytatta tovább.

Suigetsu és én is meglepetten néztünk fel rá.

- Főnök, ebből még... - Sasuke újabb gyilkos pillantással fojtotta a fehér hajú srácba a szót.