A Bűn városa

63. fejezet

Sasuke:

" A kapcsolataimat addig tartom melegen, míg hasznom van belőle"

Hogy merészelt Naruto elárulni engem? Annyi szarság után, amin keresztül mentünk, ez a köszönet? Annyiszor kihúztam őt a pácból és most tőrt döfött a hátamba. Hatalmasat csalódtam benne, képes volt egy lángnyi szerelem miatt eldobni a sok éves....

Hogy is mondta Sakura?

Barátságunkat.

Sakura és Suigetsuék az egyetlenek akikben tényleg megbízhatok. Karin nem tudom melyikünk oldalára fog állni, habár a hűségét tekintve inkább hozzám fog pártolni, hisz ő sem csípte a Hyuugát.

Sakuráéknak hála sikerült szabad utat nyernem és rohannom az apám felé. Azonban nem sokat haladtam előre, hisz Naruto állta el utamat. Szemeim vörös izzását nem állta az Uzumaki, tekintetét a földön tartotta.

- Már a szemebe sem bírsz nézni. Egy ilyen lelkiismeretes árulótól nem is vártam kevesebbet - haragosan villámlottak égkék szemei felém.

Közvetlenül a szemembe nézett, a mentális védelme elég erős volt. Mutánsok ellen alapvetően nehéz illúziót használnom, de ha egy pillanatra sikerül áttörnöm a védelmén, akkor a csata az én javamra fog eldőlni.

- Az én helyemben ugyanígy cselekedtél volna -rótta fel felbőszülten.

Szemeim összeszűkültek erre a kijelentésére.

- Tévedsz. Én tudom mi a végső célom - Naruto egy pillanatra mögém nézett majd vissza rám. Ez a félrenézés pont elég volt ahhoz, hogy villámgyorsan közel hatoljak hozzá és gyomorszájba vágjam.

Vért köhögött fel.

- Szóval Fugaku megölését választanád Sakura élete helyett - törölte le a szája sarkából a vért.

Egy pillanatnyi habozás után válaszoltam.

- Igen! - válaszoltam az indulatoktól túlfűtve.

Ha nem ölöm meg Fugakut, akkor sohasem lehetünk szabadok.

- Értem... - szólalt meg egy vékony megtört hang méterekkel a hátam mögött.

A szívem kihagyott egy dobbanásnyit. Annyira Narutora koncentráltam, hogy a környezetemet teljesen figyelmen kívül hagytam.

Most Naruto használta ki a figyelmetlenségem.

- Nem is tudom melyikünk a nagyobb áruló kettőnk közül - köpött szembe az Uzumaki és erősen arcon vágott, úgy hogy Sakura lábai előtt végeztem.

A dühöm kétségbeesésbe fordult.

- Sakura én...

- Nincs min magyarázkodnod Sasuke. Téged csak a bosszú tart életben... soha nem is gondoltál arra, hogy mi ketten esetleg... - Sakura megacélozta a remegő hangját - Azok az édes szavak mind hazugságok voltak, nem igaz? El akartad nyerni a bizalmam, hogy hitet adtál ebben a reményvesztett világban és meg mint egy naív libaként követtelek téged - Sakura szúrós tekintettel nézett rám továbbra is, tekintete elvörösödött a visszafojtott könnyektől.

- Sakura nem érted! Ha nem ölöm meg Fugakut akkor mi sosem lehetünk szabadok!

- De ha választanod kellene, akkor magadat mentenéd, mintsem minket...  - Sakura immáron már szánakozva nézett rám - Igaza volt - rázta meg hitetlenkedve a fejét egy halk kacaj kíséretében.

Mégis kinek volt igaza? Nem értettem.

- Menj és teljesítsd be a bosszúd! – felelte acélkeményen, smaragdjai szikráztak – Én lefoglalom Narutot.