A Bűn városa

55. fejezet

Sakura:

A tükör előtt igazgattam a hajamat, amikor a hátam mögött elsuhant Sasuke tekintélyt parancsoló alakja. Egyikünk foga sem fűlött az estéhez, nem is tudtam eldönteni melyikünk képe a savanyúbb a bál miatt. Volt egy sejtésem, hogy Fugaku mit szeretne bejelenteni és ha beigazolódik a gyanúm, akkor nem tudom Sasuke miként fogja lereagálni a dolgokat. Az öreg mint megtudtam Kushináéktól fel fog menni a felszínre, hogy a japán kormányon behajtsa az egyezség elmaradandó pontjait. Itachi lép majd Fugaku helyébe és akkor a bosszúnk elérhetetlen távolságba fog kerülni. Nyilván egyszerűbb lenne innen lelépni, ha Fugaku kikerül a Bűn városa világából, de a felszínre érve állandóan magamon érezném az irritáló tekintetét.

Már pedig megtalálna minket, úgy ahogy Uchiha Mikotot megtalálta. Épp ezért kell mihamarabb eltenni őt láb alól.

Az utolsó tincset is a helyére simítottam és Sasuke nulla életkedvvel felkapta a kocsikulcsot. Tegnap óta Narutoról sem hallottunk és jobbnak láttam nem felhozni a témát. A beszélgetést nem erőltettük, mindketten eléggé el voltunk süllyedve a gondolatainkban. Az út túl gyorsan eltelt annak ellenére, hogy Sasuke nem is hajtott gyorsan.

Nagy nyüzsgés volt az Uchiha klán bázisa előtt, de mi nem is a fő bejáraton mentünk be, mert szerettük volna elkerülni a feltűnést. Még be sem tettük a lábunkat már Itachi repült felénk.

- Késtetek! - fogadott minket köszönés helyett.

Sasuke komótosan ránézett a karórájára.

- A vacsoráig még pontosan 3 perc 20 másodpercünk van.

Itachi megforgatta a szemeit, majd öles léptekkel suhant el a liftig. Sasuke zsebre tett kézzel követte őt, míg én kis híján futva tettem meg azt a pár méteres távolságot. Ha már az apám valami superhumant faragott belőlem, akkor egy kis elegáns gyorsaságot a listára vehetett volna még.

A lift ajtaja csilingelve nyílt ki.

Sasuke arra számított volna, hogy az asztalnál már mindenki a helyén lesz és mi ketten meghúzódunk a legtávolabbi sarokban. Hát a fantasztikus tervünk nem jött be.
A terembe belépve kihalt volt minden, Izumit leszámítva, aki a fő asztal jobb szélén ült és a telefonját nyomkodta. Az asztalon öt főnek volt terítve.

- Ez most valami vicc, ugye? - kérdezte Sasuke nyersen.

- Apa ötlete volt, sejtette, hogy az utolsó pillanatokban esnétek be és valami félreeső helyen foglalnátok helyet - Itachi a fő asztal bal oldalára bökött - Ott ültök ti.

Kelletlenül helyet foglaltunk a rivaldafényben.

- Mindjárt jövök - csókolta szájon Itachi Izumit és már ki is iszkolt az ajtón.

- Az apád dolgát megkönnyítenéd, ha nem lázadoznál - osztotta az észt Izumi, de telefonjából továbbra sem nézett fel.

- Az Uchihák nem behódolásra születtek - felelte Sasuke. Izumi láthatóan szórakoztatta a válasz.

- Másodszülöttként milyen lehetőségeid vannak itt? Itachi lesz a klán feje és a jó indulatától fogtok függeni. Meg persze az enyémtől.

- Hidd el eszem ágában sincs a bátyám ellen merényletet elkövetni. Nincs vezetői ambícióm - dőlt hátra nyugodtan Sasuke. 

- Ezt igazán megnyugtató hallani - támasztotta meg elegánsan Izumi az állát az összekulcsolt kezein - Szóval folytatnád tovább ezt az életmódot, mintsem elérj valami grandiózust?