A Bűn városa

6. fejezet

Sakura:

Felakasztottam a puskám és a Jerichot rántottam elő. Én azonnal leszedtem kettő fickót, míg Sasuke hármat. Intett, hogy fedezzem a bejáratig. Gyors, de elővigyázatos léptekkel elhaladtunk a friss hullák mellett, ujjaim végig a ravaszon voltak, tekintetem pedig az egykori ajtó helyére függesztettem. Sasuke füstbombát vett elő a zsebéből és a fogával könnyen kihúzta a fémkarikát. Eldobta az emelet felé, ahogy lepattant sűrű füst tört elő belőle. Kiosontunk az ellenkező irányba, a lépcsőfordulónál hallottam, hogy eszeveszett köhögő roham tört az üldözőinkre, ami hamar fuldoklásba torkollott.
A kétségbeesett levegőkapkodásnak néhány másodperccel később vége szakadt.
Csak a halálos füst gomolygott némán tovább az emeleten szürke leplével eltüntetve a holttesteket...

A méreg nem fenyegetett minket, hisz az felfele szállt, mi pedig lefele haladtunk. Sasuke hirtelen megtorpant, egyenesen beleütköztem a hátába. Fülelt.

Majd káromkodott.

Megfordult és a földre vetődött velem, reméltem, hogy nem törtem el a picikém legfontosabb részeit, mint a céltávcső és a rögzítő lábak. Közvetlenül utána meghallottam a rakéta jellegzetes süvítő hangját. Ekkor már nem érdekelt mi törhetett el a táskámban.

A szomszédos falak beszakadtak, mázsás törmelékek repkedtek a szélrózsa minden irányába. Sasuke teljesen rám nehezedett, hogy a testével óvjon engem. A sűrű por nagyobb része leülepedett, de a finom szemcsék a levegőben lebegtek elhomályosítva a látásomat.
Sasuke nem mozdult.

- Héé! - száz százalékra vettem, hogy meghalt, hisz ki tudna túlélni egy ilyen csapást?

Ki akartam szabadulni alóla és a saját túlélésemre koncentrálni, de ahogy megmozdultam vörösen villantak fel a szemei, arca pedig egy vadállatéra hasonlított. Könnyedén felpattant, kicsit megrázta magát, a legkisebb sérülésnek sem mutatta nyomát, mintha nem egy robbantást éltünk volna túl az előbb.
Gránit keménységű a bőre az egyszer már biztos.

Egy fél pillantással nyugtázta, hogy tudok mozogni. Sasuke mögött a porködben megláttam két alakot közelíteni, míg ő rezzenéstelen arckifejezéssel a tenyerét a combomhoz siklatta és kirántotta a pengét, amit azonnal el is hajított.

Mögém.

Én ugyanabban a pillanatban lőttem az ő háta mögé. Leszedtem a két támadót, majd hátrapillantottam. Eloszlott volna a füst, amiért az emeletről érkezett újabb betolakodó?

Már épp vissza akartam volna szerezni a pengém, de Sasuke elkapta a csuklómat, arckifejezése  megváltozott.

- Mögém! - morogta - Fedezz hátulról! - hangzott az újabb parancs.

A por lassan elült és akkor láttam meg, hogy mi is fekszik előttünk. A döbbenet úrrá lett testemen, hányingerem támadt.

Nem egy emberi hulla volt. Pontosítok. Eléggé élő volt az a valami, ami előttünk kezdett el nyöszörögni elég éles hangon. A pengém a nyakából állt ki, de a szörny felállt. Jobban szemügyre tudtam venni és egy emberméretű patkányt láttam magam előtt, vörös szemekkel és éles fogakkal. Szürke szőrét felborzolta, tíz centis karmaival a padlót karistolta. 

Sasuke megfeszített végtagokkal állt készen a támadásra, ami pillanatok alatt be is fog következni. Még sohasem láttam ilyen lényt, első pillantásra lefogadtam volna, hogy Orochimaru agyszüleménye lehet ez a dög.
Ez azonban nem az ő stílusára volt jellemző. Ő hajkurászta a tökéletes alanyokat, a legjobb mutánsai pedig az Uchihák voltak, előszeretettel kísérletezett rajtuk. Habár ha jól tudom az Uzumaki is elég sikeres patkány volt a laborjában. Elég jó kapcsolatai voltak a klánnak pontosan tudtam ki foglalkozik emberkísérletekkel Orochimarun kívül, de egyik se futott be komolyabban. Lehet, hogy ez a dög Orochimaru egyik elrontott hókuszpókuszának az eredménye, aminek most mi isszuk meg a levét, mert kiszabadult a túlméretezett patkány a laborból.
Több időm nem volt elmélkedni, ugyanis a szörny ugrott, Sasuke vele egyszerre mozdult.