A Bűn városa

47. fejezet

Sakura:

- Na milyen volt? - faggatott köszönés helyett Sasuke, amint beültem a kocsiba.

Egy izmom a szám sarkában megrándult a fájdalomtól, ahogy a hátam az ülésnek döntöttem. A karom és a hátam tele volt lila foltokkal, amiket abból szereztem, hogy próbáltam kivédeni a Vörös ördög rúgásait.

- Megnyertem az első próbát Karin ellen - Sasuke meghökkent elismeréssel nézett rám.

- Ez az én feleségem! - hajolt oda az arcomhoz, mintha csókkal akart volna meglepni, de túlságosan meggyötört voltam, hogy felé fordítsam a fejem. 

- Aztán közösen kellett szembeszállnunk Kushinával. Hát csodák csodájára nem tört el semmim, de tele vagyok fájdalmas foltokkal. Csapatmunkáról hadovált Kushina, de... Karin nem igazán volt rá vevő.

- Kicsit felbosszantotta magát, amiért legyőzted. Holnapra már jobban fog menni - próbált lelkesíteni, de én már most a halálomon éreztem magam.

- Ha ez így megy még egy hónapig egy ép felület nem fog rajtam maradni - sopánkodtam, míg a motor zúgása töltötte be az utasteret.

- Fejlődni fogsz. A végén már te okozol Kushinának zúzódásokat - ironikusan felhorkantottam.

- Ember vagyok - emlékeztettem rá - És ahova eddig jutottam nem saját erőmből érdemeltem ki, hanem segítséggel kapaszkodtam fel idáig.

- Alábecsülöd képességeidet - mondta ezt Sasuke olyan hangsúllyal, amivel jobb volt nem vitába szállni.

Ráhagytam a dolgot.

- Hová megyünk? - kérdeztem, amikor nem Sasuke háza felé vettük az irányt.

- Apámhoz - ejtette ki gyűlölettel telve a nevet, ki az anyját és szabadságát ragadta el tőle.

Még a grimaszoláshoz is erőt kellett volna vennem magamon, így inkább faarccal továbbra is a szélvédőre meredtem.

- Mit akar? - próbáltam Sasukéból kiszedni az információt, ki csak vállat vont válaszul.

- Vagy kiszedni az interjú részleteit vagy egy újabb melót ránk sózni. Esetleg a Hyuugák mozgolódásáról valami hír.

Nem is tudom melyik helyzet lett volna a legkedvezőbb ránk nézne. Melót biztos nem akarok vállalni, míg Narutoéknál üttetem szét a hátsómat, a Hyuuga név hallatán, még mindig kiráz a hideg. Nyilván jobb a fenyegetéssel tisztában lenni, de nem szívesen nézek farkasszemet velük. Ha meg az interjú jön szóba biztos dorgálást kapunk a kiváló munkánkért. A dicséretet csak idősebb fiának szokta tartogatni.

Az út eseménytelenül telt, mondhatni sodródtam az árral. Már csak arra eszméltem fel, hogy előttünk bezáródik a lift és a hallban levő néhány Uchiha pedig szúrós tekintettel méregetett minket. Az emeleten már a szokásos helyén várt minket Uchiha Fugaku, az irodából most egy rövid fekete hajú középkorú nő sietett ki elegáns macskaléptekkel. A férfi az asztalra dobta a Heti Bűnlap legfrissebb kiadását. A címlapról a friss tetoválásom köszönt vissza és Sainak igaza volt. Egy kis árnyékolással még sejtelmesebbé tették a megjelenésemet.

Az Uchihák madonnája - hirdette nagy cirádás betűkkel. A többit már nem érkeztem elolvasni.

Ismert voltam mint sikeres bérgyilkos, de most már a celebség is hozzátesz a hírnevem növeléséhez. Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy ez most pozitív irányú változás vagy sem.

- Örülök, hogy ez a feladat nem haladta meg a képességeiteket - Fugaku egy pillantásra méltatta Sasukét, majd rajtam állapodott meg a tekintete.

- Csak ennyi vagy van még más is? - kérdezte unottan Sasuke. Remélem, nemcsak ezért rángatott be minket.

- Van más is - A férfi átható tekintete már kezdett zavaróvá válni és nemcsak nekem. Kedves férjuramat is bosszantotta a néma mustra.

Fugaku a fiókból elővett egy lezárt borítékot és átcsúsztatta a hosszú asztalon. A boríték előttem landolt és ismerős parfümöt éreztem meg róla áradni.

Szemöldököm fentebb kúszott meglepettségemben, ahogy kinyitottam a sejtésem beigazolódott. Az üzenetet Yamanaka Ino küldte nekem.

- Egy küldetés? - pillantottam fel a férfire - Yamanaka Inoval?

- Személyesen téged kért fel a feladatra. Ino ritkán keres fel valakit személyesen - gondolkodott el Fugaku - Vagy lenyűgözted őt a kitűnő intellektuális képességeiddel vagy egyszerűen téged lát a klán leggyengébb láncszemének és rajtad keresztül próbál a működésünkről információt kiszedni. A Yamanaka klán mindig is egy fura nép volt, senki nem tud semmit róluk, de ők viszont mindent tudnak mindenkiről. Ez a küldetés kiváló lehetőséget ad arra, hogy kiderítsük mennyire lehetnek jó szövetségeseink egy esetleges összetűzésben. Inkább velünk legyenek, mint a Hyuugák oldalán.

- Vagy már a Hyuugák oldalán állnak - elmélkedtem hangosan - Vagy még egyiken se és most próbálják kideríteni, hogy melyik oldalra álljanak. 

- Pontosan - csettintett a férfi - Épp ezért rajtad áll, hogy a mi oldalunkra álljanak. - A férfi álmosolya mögött fenyegetés húzódott meg. Sejtettem mivel járna a bukásom.

Talán a napomat még az tudná megkoronázni, ha ránk omlana Konoha egész csatornahálózata. Illene a hangulatomhoz.

- A Hyuugák szövetségesek toborzásába kezdtek és nekünk elég jó kapcsolataink vannak, de nem árt a frissítés... ha fogalmazhatok így.

- Megértettem - szorítottam magamhoz a papírokat - A küldetést sikerrel teljesíteni fogom. Sasuke pillantását végig magamon éreztem.

- Nem is várok más az Uchihák madonnájától - felelte szórakozottan, majd távozásra intett minket.

...

Sasuke gondolkodóan dőlt hátra otthon a kanapén.  Már otthonomnak merem nevezni Sasuke lakását.

- Szóval te és Ino beépültök az Echi hotel emberei közé, hogy Orochimaru embere figyelmét felkeltsétek. A csali szerepét fogod játszani - húzta el a száját Sasuke - Remélem nem tudják, hogy a véred ellenszerként szolgál apád biológiai fegyvere ellen?! - tette fel a költői kérdést.

- Hát tőlem biztos nem tudták meg. Nekem inkább ürügynek tűnik az egész és a küldetés inkább arról szól, hogy a Yamanakák ki mellett tegyék le a voksukat. Egyébként az egyik Hyuuga fejes is oda jár szórakozni. 

Sasuke elhúzta a száját.

- Figyelni foglak és ha bármi... - megfogtam a kezét és őszintén nagyra értékeltem a felajánlását.

- Apád azonnal tudni fogja, hogyha figyelsz engem. Ezt most nekem egyedül kell megoldanom. Minden rendben lesz. Megnyerem ügyünk mellé Inot és amint elverjük a Hyuugákat kezdetét veszi a bosszúhadjáratunk - suttogtam ajkaira, míg ő megbabonázva figyelte ajkaim mozgását.

- Jobban is teszed! Minden egyes percét veled akarom élvezni - elmosolyodtam és lecsaptam az ajkaira, míg ő óvatosan eldöntött a kanapén.

A többi pedig már történelem...

Izgi részek táptalaja előkészítve :D