A Bűn városa

30. fejezet

Sasuke:

- Váljunk szét! - Sakurának több sem kellett azonnal megindult előre, én pedig élveztem, hogy végre egyedül vagyok.

Nagyon bosszantó volt a lány. Felforrt az agyvizem az engedetlensége miatt és ennek köszönhetően teljesen kifordultam önmagamból. Megfenyegettem a családja megölésével hogyha a továbbiakban nem hajlandó betartani a szabályokat. Ezzel a tettemmel sikerült magam ellen fordítani őt, az így sem rózsás viszonyunk még hidegebbé vált.

Ahogy léptei elhalkultak, csak Karin kérdő tekintetével találtam szemben magam.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte keresztbe tett karokkal a mellkasa előtt - Pattogzik a feszültség köztetek - gondoltam, hogy Karin előtt ez nem maradhatott titokban, eléggé ki tudja szúrni, ha rossz passzban vagyok.

Régen Karin belém volt zúgva, de elég világosan megmondtam, hogy nem akarok tőle semmit. Akkoriban elég sokat bandáztam Suigetsuval illetve Juugoval, és pont egy ilyen alkalom során bemutattam a fiúknak az Uzumaki lányt. Suigetsu és Karin között azonnal fellángolt a kémia, így azóta ők együtt vannak. Karinnal pedig megmaradtunk barátoknak. Jobban belegondolva ő az egyedüli női ismerősöm, kit barátomnak merhetek nevezni.

A vörös hajú feltolta a szemüvegét és csuklón ragadott, hogy kövessem. Egy félreeső sarokba húzott, a vörös szempár röntgenként pásztázta az arcomat.

- Hallgatlak - sóhajtotta. Nem nagyon akartam róla beszélni, de Karin addig fog nyúzni, míg el nem mondok mindent - Tán nem úgy sikerült az éjszaka? - húzódtak vigyorra ajkai, hogy oldja a feszültséget.

Megforgattam a szemeimet.

- Nem minden a szexről szól - szűrtem a fogam hegyéről a véleményem - Csak... - elmeséltem röviden mi történt a bázison, Narutonál és aztán a házamnál. Karin végig csendben és figyelmesen hallgatott, azért a Hyuuga lánynál ő is meglepődött. 

- Egy idióta vagy Uchiha Sasuke - dobta hátra a kivasalt haját. Ilyen durva véleményre nem számítottam, úgy érzem csak az időmet vesztegettem, hogy elmondtam a mai nap fejleményeit. Már épp sarkon fordultam volna, de Karin hangja megállásra késztetett - Kérj bocsánatot és meg fog enyhülni irányodba. Higgy nekem!

Nem az a fajta voltam, aki könnyen bocsánatot kér a másiktól, ahhoz túlságosan büszke voltam.

- Már elástam magam nála, rühell engem - hárítottam.

- Ha látja rajtad az őszinte megbánást, akkor meg fog bocsátani és minden szuper lesz köztetek. Ha kicsit győzködni kell vesd be a sármod és egy békülős franciázás gyógyír minden bajra - kacsintott rám, és ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy magára hagyom.

Átsétáltam a következő helyiségbe és én is kutakodni kezdtem. Találtam egy lezárt páncélt, de egy kis erőfeszítés árán sikerült kinyitnom kulcs nélkül a trezort. Érdekes módon semmi szuper fegyvert, sem titkos iratokat nem találtam, csak egy fémkulcsot. Egy részem abban bízott, hogy megtalálom a mutáns elleni méreg összetevőit, de még ehhez kutakodnom kell egy keveset. Karin viselkedéséből tekintve még ő sem találta meg a számunkra toxikus anyag leírását. Átkutattam a többi helyiséget, de egy csepp mérget sem találtam, valószínűleg az öreg máshol tárolhatta a biológiai fegyvert. 

Mivel a kulcson kívül más nem találtam, ezért átsétáltam a lányokhoz, hátha ők nagyobb sikerrel jártak mint én...

Sakura:

Azt tudtam, hogy az apám egy beteg ember, de mégis milyen állatnak kell lenni ahhoz, hogy a klónokat saját meztelen képmásomra formálja? Undorodva sétáltam végig az élethű hasonmások előtt és arcom égett a szégyentől.