A Bűn városa

33. fejezet

Nagyon megörültem, hogy még ekkora érdeklődés van a sztori iránt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi bátorító kommentet kapok. Köszönöm kedves Olvasóim, igyekszem most már sűrűbben hozni a részeket. ❤️

Sakura:

Fel fogok robbanni. Csak ez járt a fejemben ahogy a motorra simultam a golyózápor elől. Ha szerencsém van akkor még azelőtt a falnak csapódok mielőtt felrobbanna a motor.
Mondjuk nem tudom eldönteni melyik lenne a szebb halál. Egy robbanás, egy frontális becsapódás vagy egy koponyába fúródó golyó?

Őszintén nem igazán tetszett egyik opció sem.

A számláló már kettesen állt amikor Sasuke újabb parancsot zengett bele a fülesbe. Leugrottam a motorról és a következő pillanatban felrobbant a csoda szép Yamaha. Az aszfalton gurultam jó néhány métert és a lehorzsolt karomat sem tudtam nyalogatni, mert a robbanással egy időben valaki felkapott és már az épületek között ugráltunk. Még soha nem örültem ennyire a saját képmásomnak mint most. Juugo irányította a klónt, míg ő a meneküléssel foglalkozott én addig a klón nyakát átkarolva lövöldöztem üldözőinket. Sasukéval való menekülésünk kissé romantikusabbnak volt mondható mint ez, habár a helyzet abszurditásán már fenn se akadtam. Amíg életben vagyok, addig az sem érdekel ha a saját tükörképem ölelgeti a derekam.

Nyilván a tökéletes védelemmel megáldottak bőrén egy karcolás nem esett a lövéseim után. Bezzeg, ha a holtterükbe tudnék lőni, amiről Hinata is mesélt... akkor lehetne esélyem. Nem igazán pazaroltam a töltényt rájuk, így tényleg csak akkor lőttem ha muszáj volt. Egy-két vacak táblát lelőttem a rozsdás rögzítőről, ami legalább arra jó volt, hogy amíg az útjukba hulló törmeléket takarították el maguk elől, addig nem lőttek. A Hyuugák száma már tízre szaporodott.

- Hamarosan hatótávon kívülre ér a klón - szólalt meg Juugo és a klón fejét mozgatta, hogy hova tudna biztonságosan letenni.

A környék ismerős volt és megkértem, hogy a következő épületnél egyszerűen csak dobjon le. A klón szemén keresztül szinte hallottam a társaság gondolatát arról, hogy meghibbantam.

- Tudom mit csinálok - sóhajtottam - Tudom a határaimat.

Hallottam, hogy Sasuke megparancsolta Juugonak, hogy tegyen úgy ahogy én kértem. Ráugrott a következő ötemeletes épület tetejére és lehajított a széléről. Már jóval előtte a kezem a számszeríjra tettem, mely eddig a hátamon csüngött. A klón felrobbant és én kilőttem a számszeríjjal egy kötelet, melynek vége horgonyban végződött. A horgony megakadt egy reklámtábla tartórúdján így sikerült belendítenem magam a szomszédos épület második emeletére. Természetesen a kilőtt üvegen keresztül.

Bukfenceztem egyet és szerencsére a bőrkesztyűmet nem sértette fel egyik üvegszilánk sem. Fejemet a sisak még továbbra is védte, csodálom hogy eddig egyben maradt.

Egy autó- és motorszalonba sikerült betörnöm és irányomat gyorsan egy motor felé vettem. Berittyentettem a motort és kicsit a padlót megkaparva kilőttem a másik ablakon keresztül.

A Hyuugák mögöttem voltak.

Szinte hallottam a szobában uralkodó feszültséget, hisz Sasukéék már csak a fülesen keresztül tudják nyomon követni a helyzetemet, hisz az utolsó klónom is megszűnt létezni. Szerencsére innentől kezdve már nem volt szükségem navigációs segítségre, hisz behunyt szemmel is eltalálnék az Uchihák területére.

- Bonthatjátok a pezsgőt! - kiabáltam, hogy jól halljon a bagázs a menetszél ellenére is.

Átléptem az Uchihák területére, a Hyuugák pedig felhagytak az üldözésemmel. A visszapillantó tükörből láttam dühödt arckifejezésüket és a jövőben jobb lesz a területüket elkerülnöm, különben megüthetem a bokám.