A Bűn városa

3. fejezet

Sakura:

Amennyire féltem az együttléttől pont annyira kellemesen csalódtam az egészben. Egy ismeretlen fiúval – immáron már férfival – kellett intim kapcsolatot kialakítanom, hogy a kényszerházasságot megpecsételjük. Egyáltalán nem volt durva velem, sőt nehéz bevallani, de kifejezetten jó volt. Érzelmek nélkül teljesítettük a feladatunkat.

A szívem sem fájt, amiért a legfontosabb pillanataim egyikét vele kellett megosztanom. Lányból nővé érettem. Ha ez az ára anya és Shouta szabadulásának annyiszor adom át a testem neki, ahányszor csak akarja.

A meztelen mellkasán feküdtem, karjával átölelte karcsú testemet. Lassan felemeltem a fejem.

A látványra nem voltam felkészülve. Első két gondolatom az volt, hogy biztos kevert valami port az italomba Suigetsu vagy még ébren álmodom. Mert arra nincs észszerű magyarázat, hogyan vált a szőke, zöldszemű „hercegem" a klánom legfőbb ellenségévé.

Igen... tuti álmodom még.

Visszahajtottam a fejem és lehunyt szemmel elszámoltam ötig. A fekete tincsek viszont nem tűntek el. Megböktem az arcát, a férfi lassan kinyitotta a szemét.

Éjsötét íriszek méregettek álmosan.

Magamban elnyomtam egy istenes káromlást.

Azonnal kiugrottam az ágyból és az éjjeliszekrényem rejtett zugához nyúltam a tőrömért, ami azonban nem volt a helyén.

Uchiha Sasuke felült az ágyban.

- Hol van Fuyuki? – kérdeztem a leghidegebb hangom elővéve.

Sejtelmes mosoly volt a válasza. Nem tekintettem a mutáns szemeibe, hisz az egyenlő lett volna a halálos ítéletem aláírásával. Képes az elmét meghazudtoló képeket mutatni, melyeket a valóság köntösében rejt el. Álmukban kínozzák meg az áldozataikat és néhányan képesek tüzet varázsolni – legalábbis ez kering rólunk, de el is tudom képzelni a klánról - 

- Hol van Fuyuki? – tettem fel újra a kérdésem. Nagyon idegessé váltam.

- Fuyuki valószínűleg már a szennyvíztelepen van. Egy jó pár napja hánykolódik a csatornában - lefagytam. Nem, az nem lehetséges!

- A felesége vagyok! Nem halhatott meg hisz mi pár órával ezelőtt... – még nagyobb vigyor terült szét az Uchiha ajkain. Hagyott időt, míg összeraktam a képet.

Lábaim remegtek, ahogy hátráltam tőle, az igazság elől. A hátam a falnak feszült, majd lecsúsztam annak mentén.

- Az egész csak káprázat volt? – tettem fel elhaló hanggal a kérdésem.

- A genjutsu elnevezést jobb szeretjük – az ájulás kerülgetett a felismeréstől.

Nem Higuchi Fuyuki felesége lettem, hanem Uchiha Sasukéé. Neki tettem le az esküt és mi ketten...

Valaki öljön meg. Lefeküdtem a klánom ellenségével!

- A nevemet felvéve szabadabb lehetsz, Uchiha Sakura – emlékeztetett rá élvezettel a hangjában.

Kezem ökölbe szorult, az ő arca továbbra is nyugodt volt . Talán azért nem ideges, mert azt hiszi fegyvertelen vagyok? Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az öklöm volt olyan pusztító, mint a kedvenc CSRX-300 sniper puskám. Megindultam felé, öklöm készen állt, hogy bezúzzam a koponyáját.

Egy tized másodperc alatt eltűnt, öklöm pedig a falba vágódott. Hátam mögül elismerő füttyögést hallottam.
Emberfeletti gyorsasággal is rendelkeztek ezek a kísérleti patkányok.