A Bűn városa

5. fejezet

Sakura:

Ha Sasuke nem kapta volna el a töltényt már holtan feküdnék a földön. Az apám ki akar nyírni.

Hogy miért akar megszabadulni drága kincsétől, melyet éveken át csiszolgatott a vér és veríték  tengerében?

A válasz egyszerű.

Uchiha Sasuke tulajdona lettem, és mivel a Haruno klán örököse én vagyok, így Sasuke a házasság révén jogot formált a hatalmas vagyonunkhoz.

Ha az apám megöl, akkor a Haruno klán utóda ő lesz. Keserűen felnevettem, végül is nem bántam, hogy így alakult a helyzetem. Sasuke a kisebbik rossz számomra jelen pillanatban és örömmel néztem, hogy az apám tökéletesnek hitt terve romba dőlt egyetlen baklövés miatt.

- Héé Sasuke! - Naruto a kocsiból egy pisztolyt dobott felé, amit a fekete hajú fél kézzel elkapott.

- Menjetek! - Sasuke felcsatolta a pisztolytartó övet, míg én egyetlen pillanat alatt eldöntöttem mit kell tennem. Beraktam anyát a hátsó ülésre, Karin pedig mellé ült, kezét ragyogó zöld fény ölelte körül. Anya mellkasához érintette a tenyerét, aki rögtön felsóhajtott, légzése is könnyebbé vált. Shouta és Suigetsu is beszállt. Nincs más választásom mint megbízni ezekben a mutáns lényekben, hogy végre elégtételt vegyek a sok évnyi szenvedés miatt.

- Shouta vigyázz anyára! - pusziltam meg a homlokát az öcsémnek és reméltem, hogy nem életem legnagyobb hibáját készültem elkövetni. Naruto a visszapillantóból tekintett vissza rám, én határozottan bólintottam. Rájuk csuktam az ajtót, Shouta a nevemet kiáltotta. A kocsi motorja felbőgött, majd az aszfalton füstölve elindult a csotrogány.

Csak én és ő maradtunk. A válla felett tüzetesen végigmért. Arra számítottam, hogy üvöltözni kezd velem, amiért megszegtem a parancsát.

- Szóval elszántad magad - egyetlen fegyverét előhalászta az oldaláról és a kezembe dobta - A bosszú joga téged illet - pedig már lélekben felkészültem, hogy milyen érvekkel fogom alátámasztani a parancsszegést. Megforgattam a Jericho 941F-et, tökéletesen illett a kezembe.

Csak egyetlen mozdulatomba kerülne, hogy lelőjjem őt. Uchiha Sasukén is elégtételt akarok venni az éjszakai események miatt, de az még várathat magára. Először az apám legyen halott, majd a családom szabad.
Utána meglátom mi tévő leszek.

- Hajtóvadászatra fel! - léptem mellé, ajkaira halvány mosoly ült ki, de nem tartott egy másodpercnél tovább.

Szemeiben fellobbant a vörös tűz, karomnál fogva magához rántott, így a lövés az aszfaltba fúródott.

- Szállj fel! - nem tudtam mire akar kilyukadni, míg le nem guggolt előttem.

- Elég gyorsan tudok futni - sértette a büszkeségemet, hogy felmásszak az ő hátára. Dühösen felmordult.

- Ne akadékoskodj! Jönnek! - értetlenül néztem rá, aztán sorozatlövésben záporoztak felénk a golyók. Az Uchiha karjaiba kapott és sikerült egy húsz méterrel odébb levő kuka mögé ugrania. A gyorsasága és ereje még mindig elképesztő.

Ezek után, nem kérdőjeleztem meg a parancsát. Kelletlenül ugyan, de felszálltam a hátára. Az arcom kissé elvörösödött, ahogy az inge felcsúszott a fenekem vonaláig, szabad belátást adva a fehérneműmhöz. Habár jelen pillanatban ez volt a legkisebb bajom.

- Te leszel a fegyverem Sakura - magabiztosan tartotta a lábam, míg bal kezemmel a vállába kapaszkodtam. Nem értettem pontosan a tervét.

- Mégis mit...? - nem érkeztem befejezni a kérdésem, ugyanis a gyomrom a torkomba szaladt.