A Bűn városa

24. fejezet

Sakura:

Vasárnap reggel 7:38 percet mutatott a rádió kijelzője. Sasuke háza alatt húzódott egy alagsor, melyet garázsként használt és számtalan csodajárgányt tárolt ott. A garázs kijárata vagy fél kilométerrel később bukkant fel és nyilván csak egyedül neki volt hozzáférése az alagút kijáratához, ami egy parkolóház alsó - jelen pillanatban kihalt - szintjére torkollott. Az acélkapu kinyílt, majd be is záródott, ahogy áthajtottunk rajta. A forgalomba feltűnés nélkül becsatlakoztunk.

A sötétített üvegen keresztül a neonfények élénk színe nem zavarta a szememet, a várost csak elmosódott pacaként érzékeltem magam körül.
Csak az előttem álló feladatra koncentráltam. Egyetlen hiba is végzetes lehet számomra, mivel "apósom" nem fog tárt karokkal várni. Gyűlöl, amiért Sasuke bemocskolta egy halandó vérével a klánt tisztaságát.
Pedig egykor ők is halandók voltak...

A luxusautó kerekei megálltak, a motor hangja elcsitult. Egy hatszintes irodai épület álltunk meg, ami az Uchihák második főhadiszállása volt. Sasuke elmesélte még az este, hogy itt többet szoktak tartózkodni, mint az elsődleges helyen, oda egyébként is csak a klánvezető és a közeli családtagok léphettek be.

- Sakura - érintette meg a vállamat, amire én megrezzentem - Bocs. Megérkeztünk, csak nem reagáltál semmit a szólongatásomra - magyarázta.

Vajon hányszor szólíthatott meg, amíg én a saját gondjaimmal voltam elfoglalva?

- Készen állsz? - kérdezte. Határozottan bólintottam egyet, mire ő oldalt megnyomott egy gombot.

Az ajtók felfele nyíltak ki, már csak a drámai füst hiányzott a belépőnkből. Talán egy magas sarkúval és estélyivel filmsztárnak érezhettem volna magam, de jelenleg a sportosabb outfit emlékeztetett rá, hogy miért is voltam itt. Hajamat szoros fonatba zártam, egy kósza tincs sem hullhat az arcomba, mivel végzetes lehet számomra ha valami eltereli a figyelmem Uchiha Fugakuról. Ennek megelőzése céljából még egy fél üveg hajlakkot is magamra fújtam.
Ha még is halnék legalább a frizurám tökéletesen fog állni.

- Emlékezz miket mondtam az este - suttogta mielőtt kilépett volna az üres parkolóba. 

Minden szavára emlékeztem.

A sportcipőm érintkezett az aszfalttal, majd könnyedén kiszálltam az éjsötét Ferrariból. Az ajtók maguktól bezárultak. Pontosan ötven lépéssel értük el a bejáratot, a fotocellás ajtó halkan kinyílt. A szemben levő falon egy monumentális vörös-fehér legyező hirdette, hogy melyik klán területén is voltam pontosan.
De nem is ezen akadtam fenn, hanem az aula közepén elhelyezkedő szökőkúton, mely vérvörös folyadékot spriccelt ki magából. Nem vízsugarak voltak, az aulát pedig belengte valami édeskés illat.

- Bor - válaszolta Sasuke megrökönyödésem tárgyára - Nem hittem, hogy ez is be lesz kapcsolva. Csak igazán különleges alkalmakkor szokott működni - magyarázta.

A pazarló életmód netovábbja, mintsem a luxusé.

A jobb oldali lift csengője csilingelt egyet, Sasuke pedig egy fél lépéssel elém húzódott. A lift kinyílt és egy szmokingos Itachi bukkant fel benne. Épp a nyakkendőjén végezte az utolsó simításokat, amint végzett kilépett és közelebb sétált felénk. 

- Sasuke - köszöntötte saját testvérét hűvösen - Sakura. - A pillantása felém jégcsapokat dobált és a hangnem sem volt kedélyesebb. Ez aztán a szívélyes fogadtatás.

- Itachi - Sasuke viszonozta a meleg köszöntést fagyos pillantásával. Én csak biccentettem.

Bal lift szintén jelzett, így Sasuke válla fölött próbáltam szemügyre venni a kilépő alakot. Először nem ismertem fel Izumit, míg arccal felém nem fordult teljesen. Földig érő akáclila szaténruhát viselt, hosszú barna haja kontyba volt feltűzve. Erősebb lila rúzzsal emelte ki ajkai teltségét, és füstös macskaszemeivel pökhendin vett szemügyre.