A Bűn városa

54. fejezet

Naruto:

Apa rezzenéstelenül nézte végig ahogy a Hyuugák távoznak. Az öregem megakadályozta, hogy őrült tombolásba kezdjek a kedvenc éttermünk előtt, aminek csak egy részem örült. A másik felem viszont fortyogott a visszafojtott indulatoktól.

- Naruto - szólított meg apa nyugodtan.

Elhúztam a számat és kelletlenül ráemeltem a tekintetem. Nincs kedvem a kioktató szövege hallgatásába.

- Provokáltak - próbáltam ennyivel letudni, de nyilván nem jártam sikerrel.

- Egy igazi klánfő nem hagyja, hogy ilyen könnyen rászedjék. A provokáció felvétele egyenlő a gyengeség kimutatásával - Dühösen felmordultam. Nem akartam magyarázatokba kezdeni apa előtt.

Zsebre tett kézzel megindultam előre.

- Hová mész Naruto? - vont kérdőre az apám, de nem válaszoltam, hisz tudhatta a válaszom már.

Apa megunta a hallgatag válaszom és a vállamnál rántott vissza.

- Az Uzumaki klánfőhöz - feleltem nyersen és előrántottam a kezem a zsebemből.

Apa azt hitte, hogy meg akarom ütni, de csak a kocsi kulcsot dobtam a kezébe, míg én a maradék feszkómat egy kis "sétával" próbáltam levezetni. Felugrottam az ötemeletes épületek magasságába, és minden ugrásomnál kissé berepedeztek a tetőcserepek. Az aszfalton hagyott kráterről inkább nem is ejtenék szót.

Apa ha akart volna utol tudott volna érni, hisz legendás volt a gyorsasága, de mivel anya kedvenc kocsijával jártuk épp a várost, így most már az ő felelőssége épségben hazajuttatni a Maserati MC20-at.

Az öt kilométeres távolságot nevetségesen gyorsan megtettem. Nem finomkodtam, minden ajtót tokostul berúgtam és pillanatok alatt anyával néztem farkasszemet.

Vagyis nemcsak vele, hanem Sakurával is.

- Nincs még korán a családi drámához? - sóhajtotta anya nyugodtan az íróasztal mögül. Sakura a gondolataiba mélyedve pillantott maga elé.

- Mit tettél Vele? - kérdeztem visszafojtott hangon.

- Vele semmit - bökött Sakura felé ezzel is tovább húzva az idegeimet.

- A barátnőmről kérdeztelek. - A szemeim vörösen felizzottak.

- Sakura is a bandátok tagja, vagyis a barátnőd. - Anya arcán egy pökhendi vigyor húzódott szét, amiért újra sikerült kitérő választ adnia.

-Uzumaki Kushina! - rivalltam rá az anyámra - Mi lenne ha megválaszolnád a kérdésem! Tudod jól miért vagyok itt!

- Uzumaki Naruto! - A nő hangja jeges és kioktató volt - Mi lenne ha nevén neveznénk a problémát?

"Problémát"

Lila köd ereszkedett a tudatomra. Igen, anyának Hinata csak egy problémás szálka a szemében, semmi több.
De nekem ő jelenti a világot, a reményt, hogy ennek a világnak is megvan a maga szépsége és jósága.

- Hyuuga Hinata ott tartózkodik, ahova valójában is tartozik. - Anya egy vörös tincsével játszogatott míg ezt közölte velem, arcán egy cseppnyi megbánás nem tükröződött.

Bennem megannyi kérdés szült a tette. Mégis hogyan jött rá és miért tette ezt a saját fiával? Az ő gyűlölete erősebb mint a fia boldogsága?

- Megvannak nekem is a saját forrásaim, Naruto - magyarázta anya. Jelen pillanatban, most nem is számított, hogy honnan jött rá anya Hinata származására. Csak egy kérdésem volt már felé.