A Bűn városa

64. fejezet

Karin:

Egy hajszállal szalasztottam el a bátyámat, már majdnem beértem őt. Egy raktár tetején fújtam ki magam, amikor észrevettem Sakurát, ahogy elnyeli az árnyéka. A szám tátva maradt a látottak után. Biztos csak hallucinálok...

Közelebb mentem, hogy megvizsgáljam a helyszínt.

Sakura illatát éreztem kétség kívül, most próbáltam elhessegetni a gondolataimat egy újabb árulást illetően. Sasukénak befellegzett, ha a felesége is elárulja a bizalmát.
Egy darabig tanakodva álltam tétlenül, hisz fogalmam sem volt, hogy most melyik irányba induljak. Sasuke után, hogy én is belevessem magam a harcba vagy Naruto után, aki érdekes módon ellentétes irányba haladt a harctól. Szemmel tartsam, vagy Sasuke után induljak?

Dühösen toporzékoltam egyet. A férfiak mindig csak fejfájást okoznak nekem.

Úgy döntöttem, hogy az Uchiha után indulok, Naruto tud vigyázni magára nélkülem is. Ha a küldetésünkre veszélyt jelentene, nyilván utána mentem volna. Valószínűleg olyan információ birtokába jutott, ami miatt egyelőre nem veszélyezteti Sasuke bosszúját.
Másfelől hátha Sasuke magyarázatot tud majd adni Sakura rejtélyes eltűnéséhez is...

Naruto:

A környék Hyuuga őröktől mentes volt, a bár előtt Ryuuki Nao dohányzott. Fény költözött a tekintetébe ahogy megpillantott és közelebb intett magához. Ő volt az a hölgy, akit anyám sietve leszervezett, hogy találjak valaki ildomosat magam mellé, illetve ő volt az, aki saját maga helyett Hinatát szabadíttatta fel.

- Jöjjön! – búgta negédesen és ringatózó csípővel az épület mögé vette az irányt.

Követni kezdtem a nőt, aki alapos felmérés után nyitotta csak ki a hátsó ajtót és úgy siklott be rajta mint a fuvallat két fűszál között.

Az ajtó mögött sötét lépcsősor vezetett lefelé, lépteink visszhangja törte meg a csendet. Én nem tudtam tovább várni a kérdésemmel.

- Jól van Hinata? – kérdeztem sürgetően.

- Szép nevet választott Naruto-sama – felelte hátrapillantás nélkül – Hinata jól van – közölte.

A lépcsősor alján egy újabb ajtóba botlottunk. Nao matatni kezdett a dekoltázsában és egy kulcsot halászott ki onnan. A zár gyorsan kattant és végre bejutottunk. A szobában szokatlanul nagy fényesség uralkodott, a sok sötétség után nem esett jól az éles váltás.

- Naruto-kun! – hallottam meg a riadt galambhangú szerelmemet.

- Hinata! – léptem be a szobába és Hinata a karjaimba ugrott. Szoros ölelésbe zártam, fejem belefúrtam a nyakhajlatába – Sajnálom! – böktem ki.

- Jól vagyok! – felelte elcsukló hanggal, de éreztem, hogy a testéből árad a feszültség.

Valami nem okés...

- Naruto! – hasított át anyám hangja a szoba másik végéből, amitől a verejték levert.

- Anyám! - összpontosítottam és Hinatát ösztönösen magam mögé tereltem.

Az anyám miatt alakult ki ez az egész! Ha nem játszadozott volna az érzéseimmel, Hinata nem került volna bajba és még Sasuke bizalma sem rendült volna meg.

- Ha végeztetek, Hinatának fontos küldetése lenne – felelte epésen az anyám.

- Hinata a védelmem alatt áll, nem küldheted őt sehová! Majd elvégzem én a munkát! – válaszoltam jeges elhatározással.