A Bűn városa

26. fejezet

Sasuke

Végleg betelt a pohár, nem tudtam tovább tűrni, ahogy az apám molesztálta Sakurát. Felugrottam a székről és megállítottam Fugakut a mozdulatában. A dühöm adrenalin folyamot indított ereimben, melynek hatására önkéntelenül aktiválódott a klán különleges képessége, a Sharingan. Vörösen izzó szemekkel néztem farkasszemet apámmal, aki unott arckifejezéssel bámult vissza rám.
A teremben síri csend támadt, Sakura szapora szívverése volt az egyedüli hang a fülemben.

- Ne inzultáld a feleségem! - figyelmeztettem jegesen anyám gyilkosát.

Az apám szemöldöke fentebb csúszott, a fekete íriszeiben mély lesajnáló tekintet ült.

- Parancsolgatni mersz nekem, kölyök? - éles hangja betöltötte a termet, de nem riadtam vissza.

- Ő az enyém. Csak a halálom után formálhatsz rá jogot - vágtam vissza higgadtan.

- Jog - hümmögte becsmérlően - Olyan szavakat használsz, mit csak a felszínen használnak. Itt nincs jog. Csak törvény. A törvény pedig én vagyok - rántotta ki a csuklóját a szorításomból.

- Tudtommal nem állsz a yakuzák törvénye felett - az ő szeme is vörösen izzani kezdett, a feszültség szikrákat vetett közöttünk.

- Jó úton haladok afelé - köpte a szavakat. Sakurára nézett, akit elengedett és a földre esett volna, ha nem tartom meg szabad kezemmel - Már nem sok ellenséget kell eltenni láb alól.

- Remélem nem felejtetted el, hogy kinek is köszönhető a Haruno klán teljes kiirtása - emlékeztettem rá. Az én ötletem volt a házasság és a vacsora alatti megmérgezés, amit persze apám ellenzett a leghangosabban. Már ki volt nézve melyik harmadunokatestvéremet kellett volna elvennem, ugye az apám betegesen ragaszkodik a klán tisztaságához, így csak a klánon belüli házasság engedélyezett.

Azonban apám a lehető leghamarabb be akarja teljesíteni a célját és ehhez szüksége volt minél előbb a Harunok területére, illetve vagyonára. Ezt pedig az én tervemmel lehetett leghamarabb elérni, így Fugaku kénytelen volt jóvá hagyni az ötletem. Nyilván apám szempontjából felesleges a lányt életben tartani, hisz minden vagyona a kláné lett, amint megpecsételtük a nászéjszakát. Nekem viszont nagyon nem mindegy, hogy él-e vagy hal-e.

- Megtarthatod ezt a genetikailag hibás egyedet. Eldobtad magadtól a tökéletességet és inkább ezt a selejtet választottad - Sakurát megvetően vette szemügyre - Ne aggódj, még piszkavassal sem érnék hozzá.- Az apám elfordult egy undorodó grimasszal az arcán, és távozni akart volna, de nem bírtam megállni szó nélkül a sértést ránk nézve. 

- Az egyedüli genetikai selejtek mi mutánsok vagyunk - sziszegtem.

Több helyen felhördültek a kijelentésemet követően. Az apám megállt és a válla felett nézett vissza rám.

- Hiba volt kegyelmet gyakorolnom feletted - A leggyilkosabb pillantással jutalmaztam szavait - Hiba volt azt hinnem, hogy olyan tökéletessé válhatsz mint Itachi. A bátyád tökéletes vezető és tovább fogja vinni a klán tisztaságát - Sharinganja izzóbb volt még a lávafolyamnál is - Nem is tudom mi tart még vissza? - tette fel a költői kérdést magának - Két legyet üthetnék egy csapásra - fordult most már teljes testtel felénk, az izzó tűz őrült fénnyel lobogott íriszében.

Sakurát magam mögé penderítettem, itt és most élet - halál harc fog kitörni. Készen álltam megküzdeni apámmal még akkor is mikor az erőviszonyok nem a mi javunkra billentek. A bosszú lehetősége teljesen elvakított.

- Apám! - szólt Itachi kimért hangja oldalról - Miért nem adsz egy esélyt annak a selejtnek? Veszíteni nem veszítünk semmit. Ha teljesíti a próbádat akkor megkaphatná a klán jelét a hátára, de mind tudjuk, hogy ez eleve bukásra ítéltetett. Sasuke mindig is makacs és önfejű volt, ha látná a lány alkalmatlanságát, akkor visszavonná ezeket a súlyos kijelentéseket - nézett rám sokatmondóan. Elfordítottam róla a tekintetem, az apánk válaszára vártam.