Tragikus igazság

62.

Sziasztok!
Itt egy újabb rész!
Sajnos kidobott a wattpad és csak most tudtam írni. Mikor kidobott, s nem engedett vissza lépni teljesen elkeseredtem, még írni sem volt semmi kedvem. De fogadjátok sok szeretettel ezt a részt!

Mostanság rengeteg minden történt velem, velünk. A  kis csapatunk rengeteg mindenen ment keresztül. Az idő csak úgy repült. Egyik nap jött a másik után. Persze mikor benne voltunk a történésekben csiga lassúsággal telt minden egyes másodperc. Így idővel visszanézve viszont olyan gyorsnak és hirtelennek tűnik, hogy alig hiszem el, hogy valójában tényleg megtörtént.
Hol is kezdjem a mesémet?
Elmentünk ebédelni mind a négyen. S egy kellemes nyugodt beszélgetéssel teli délutánunk volt. Utána elmentünk egy falkagyűlésre, ahol a falka jövőjéről beszélgettünk. Mindenki megy tovább tanulni, persze a kivételek erősítik a szabályokat.
Pár nappal később bevetésre mentek. Én nem mehettem, mivel Theo valahogy sikeresen rábeszélte a csapatot. Idézem "Hogy öljek meg bárkit is, ha közben arra kell figyeljek, hogy mi van Zaraval?" Úgyhogy addig Deaton-nél voltam és segítettem neki az állatoknál. Napokig semmit nem hallottam róluk. Aludni sem tudtam. Minden egyes apró neszre felébredtem. De egy hét után mindenki épségben tért vissza. Theo eljött értem az állatorvosi rendelőbe, s egészen éjfélig beszélgettünk. Vagyis amíg be nem aludtam.
Azután majdnem mindig minden rendben ment. Volt egy pár támadás, néha egy pár nyugis nap is akadt, és volt egy pár olyan nap, ami telis tele volt veszekedésekkel. De szerencsére bármi is jött mindet megoldottuk. Viszont köztem és Scott közt vágni lehetne a levegőt. Soha nem volt egy haragtartó típús. Én mégis úgy érzem, hogy már hónapok óta haragszik. Ami nála hatalmas szó. Nem emlékszem, hogy bárkivel is lett volna ilyen hosszú ideig, ilyen feszült kapcsolata.
Megtaláltam a tökéletes sulit. Theo-nak ott a sport szak, s egy azon épületben van vele az amelyet kinéztem magamnak. Habár nem tudom mennyire örülne neki. Mostanság minden este virágillata van, s hiába kérdezgetem semmit nem mond. Teljesen kétségbe vagyok esve. Mivan ha elhagy valaki miatt? Sajnos ilyeneken jár a fejem mostanában, s ezáltal a suliban sem tudok úgy teljesíteni. Már Ava-val is beszéltem erről. Ő próbált megnyugtatni, hogy lehet nem is erről van szó, hanem valami meglepetést szervez. Aztán miután elmondtam neki, hogy mióta ez van elmaradnak, a csókok, az ölelések és a becézések is, közölte, hogy megnyúzza, majd eunuch-ot csinál belőle. Liam biztos tud valamit, ugyanis mióta Ava kérdezgeti, s könyõrög neki, hogy csak egyedül ő had tudhassa azóta az ő kapcsolatuk sem olyan. Liam nagyon jó titok tartó ellentétben Ava-val.
Úgy gondolom nagyjából végére értem az eddig történteknek. Úgyhogy elmesélem a folytatást.

-Értsétek meg, hogy nem tudom. Miért nem kérdezitek meg őt magát személyesen?
Értetlenkedett Liam, s már kezdett nagyon ideges lenni.
-Azért, mert mondjuk rohadtul nem szól erről semmit. Megkérdezem, s hirtelen mindenféle dolga akad. Nem tudok rajt kiigazodni, s nagyon félek, hogy elhagy valaki miatt.
Estem már megint teljesen kétségbe.
-Nem. Dehogy. Úr Isten! Hogy juthat ilyen az eszedbe, eszetekbe? Nálad keresve sem találna jobbat. Mind ketten elviselhetetlenek vagytok! Elegem van már mindegyikőtökből.
Ahogy kimondta elhagyta Ava szobáját s utána az egész házat. Én már megint a sírás küszöbén álltam.
-Mi lenne ha ma itt aludnál, s senkinek nem is szólnánk róla?
-Nem tudom, Ava! Szerinted jó ötlet?
-Persze, hisz kicsit kikapcsolsz. Nézünk valami vicces filmet, közben összeeszünk mindent.
Olyan kiskutya szemekkel nézett, hogy egy nevetés szakadt fel belőlem, közben pedig kapott egy hatalmas ölelést.
Kicsit össze szedtük magunkat, elmentünk egy bevásárló központba. Vettünk édeset, sósat és csípőset is. Ava-nál előszedtünk egy pár tálat s bele burogadtunk külön-külön mindent.
Telefonjainkat kikapcsoltuk, ajtókat, ablakokat bezártuk, ahogy a szoba ajtónkat is. A tv-t hangosra, de nem annyira, hogy ordítson beállítottuk, a feliratot levettük és indulhatott is a filmezés.
Éjfél kõrül vége lett a filmnek, kicsit elő kaptuk mobiljainkat, s amint bekapcsolódtak, jöttek is az értesítések folyamatosan. Persze kik voltak? Theo és Liam. Ava visszaírt párjának, hogy neaggodjon minden rendben, viszont én viaskodtam magammal, hogy visszaírjak-e vagy sem. Végül az agyam győzött a csatában és csak félre tettem a telómat.
Masnap kissé elaludtunk. Délután kettő körül ébredtünk. Így úgy döntöttünk, hogy nem megyünk suliba, mivel már csak 2 óránk lenne hátra. Így készítettünk egy kevés spenótos rakottésztát, s annak társaságában folytattuk a filmnézést.
Késő este hatalmas dörömbölésre lettünk figyelmesek. Szépen lesétáltunk mind a ketten és lassan kinyitottuk az ajtót.
Liam nézett velünk szembe és persze egyedül volt. Ez fájt. Nagyon fájt.
-Mia, gyere velem.
-Mi?
Értetlenkedtem. Minek kellene vele mennem?
-Nem-nem. Itt marad és szépen befejezzük a filmeket, amiket letöltöttem. Szóval addig neked spuri van.
-Kicsim. Ígérem elmagyarázom, de nekünk sietnünk kell.
-Miért? Baj van? Mitörtént Theo-val? Jól van? Ugye még él?
-Miért kell ennyi kérdést feltenned?