Tragikus igazság

49.

Az életem darabokban hevert, majd jött valaki aki kitartott mellettem és össze szedte darabjaim.
Az üresség veszélyes és sokáig voltam a sötétségben, majd meg láttam a fényt,de a makacsságom és az önfejűségem hibájából újra megtaláltam azt a hatalmas űrt mely engem környékezett.
Most hogy megint látom a végét kezd a remény is egyre nagyobbra nőni bennem,hogy teljesen legyőzhetem és boldog lehetek.

Amíg nem szóltam hozzá és ő próbálkozott a közelembe férkőzni az rettenetesen fájt. Nem hittem volna hogy lehet annál rosszabb. De amikor bejelentette hogy elköltözik és átgondolja az egész kapcsolatunkat, majd átlépte az ajtót akkor a repedések melyek lelkem és szívem borították szétszakadtak és a darabok a földre potyogtak.
Tegnapi nap során elhatároztam, hogy meg beszélem vele a dolgokat és meg próbálom helyre hozni azt amit elrontottam.
Úgy néz ki sikerült. Amikor karjaiba zárt olyan szintű megnyugvás lett úrrá rajtam, mint még eddig szinte soha. Most valamiért jobban éreztem a közelségét és a belőle áradó szeretetet melyet felém sugároz.
De amikor meg hallottam hogy a nővérével miről beszél mély gondolkodásba estem es még mindig a fülemben csengenek azok a szavak amelyek elhagyták ajkait.
*Én szeretem és nem tudnám elengedni. Ahhoz túl önző vagyok. Szükségem van rá!*
Még most is mosoly kúszik számra ha eszembe jut. Nem csak nekem hanem már másnak vagyis a nővérének is azt mondta hogy szeret és szüksége van rám. Ebből és még sok más apró dologból tudom, hogy szeret. Remélem ő is érzi és tudja hogy én legalább annyira szeretem mint ő engem.
Ha esetleg nem tudná akkor be tudnám neki bizonyitani. Nem csak szavakkal hanem tettekkel is.

-Min gondolkodsz?
-Semmin és mindenen egyszerre!
-Vagyis?
-Hagyjuk! Csak maradj itt velem. Kérlek!
-Rendben, picim!
Az újabb becézés hallatán egy mosoly kúszott ajkaimra.
-Mik ezek a becenevek?
-Tán nem tetszenek?
-Nem azt mondtam! Egy szóval sem állítottam ilyet.
-Hát akkor meg?
-Csak érdekel, hogy miért adsz nekem ilyen aranyos neveket. Tán nem tudod az igazi nevem?
Oda hajolt a fülemhez egy puszit nyomott rá majd a következőket suttogta.
-Zamira McCall, nyisd ki a füled. Ezek az aranyos nevek mind téged illetnek, mert ez mind te vagy és a legfőbb ok, hogy szeretlek!
A lélegzetem is elakadt ahogy a fülembe suttogott, majd mikor annyira elhúzódott hogy bele tudjon nézni a szemembe én nem hagyhattam kettőnk közt nagy távolságot, ezért a tarkójánál fogva közelebb húztam.
-Én is szeretlek Theo Raeken!
Reggeli kis közjátékunkat a csengő zavarta meg amit annyira nem is bánok, mert ki tudja mi lett volna itt, hogyha így folytatjuk.
Theo előre ment miután kapott fel egy pólót is a nadrágja mellé ami egész eddig rajta volt.
Gyorsan előkaptam pár ruha darabomat meg egy pulóvert a szekrényéből, mivel kint eléggé esőre hajló idő van.
Miután végeztem szinte mindennel amit reggelente hajlandó vagyok, így tehát lementem barátomhoz és vendégünkhöz.
Sajnos ami lent fogadott az nekem nem nagyon tetszett.
Theo nekem hattal s vele szemben egy szőke csaj állt. Hala az égnek eddig egyikük sem vett észre.
-Mit kerestek itt?
-Csak látni akartunk. Vagyis leginkább én. Tudod nagyon hiányzol!
-Értem! Most hogy már láttál gondolom egyedül is kitalálsz!
-Most kiraksz innen? Nem is beszélgetünk?
-Igen kiraklak és ne játszd meg magad,mert jól tudom, hogy nem beszélgetni szeretnél velem.
-De kérlek!
-Hányszor mondjam, hogy nem?! Tűnj el innen, most azonnal!
Nem voltam hajlandó végig hallgatni ezért inkább vissza mentem a szobánkba.

Theo Raeken szemszöge:

Annyira ideges voltam rá! Mit keres itt? Méghogy beszélgetni...hahh...kacag a májam!
Konkrétan a kepébe ordibáltam hogy takarodjon a házamból. Féltem tőle Zara-t. Ez a csaj képes lenne bántani is, fizikailag és lelkileg is képes lenne megölni. Nem hagyhatom.
Amint elhagyta a házam a srácok felé fordultam akiket rohadt régen láttam. Will rosszallóan meregetett s ennek hangot is adott.
-Veled mi történt? Soha nem mondtál volna nemet neki.
-Lehet szerelmes!
Hülyült James és a legrosszabb, hogy eltalálta. Válaszára nem reagáltam még akkor is komolyan mustráltam miközben a többiek kiröhögtek. Majd mikor rájöttek hogy én nem tartottam velük ők is elkomolyodtak.
-Ki a faszom tudott megváltoztatni ennyire?
-Ne beszélj így a házamban és meg tudod.
-Haver te lázas vagy?
-Miért? Mert szerelmes lettem?
-Pont te?! Aki konkrétan mindenkin végig gyalogol?
-Tudod mindenki változik.
-De ennyire azért nem!
-Tudod, van akiért megéri!
-És akkor bemutatod?
-Igen! Egy feltétellel!
-Mi lenne az?
-Ha hozzá mertek érni kitekerem a nyakatokat és darabokra téplek titeket! Érthető?
-Na de,az egyesség amit még annó ...
-Leszarom az egyességet én már kiszálltam a bandából! Szóval meg kérdezem még egyszer. Érthető voltam?
Jól tudják hogy nem szórakozok és azt is hogy én már az előtt kiléptem hogy ide jöttem volna.
-Természetesen!
Will válaszára csak bólintottam egy aprót, mellyel jeleztem neki, hogy a válasz helyes.
Hátat fordítottam nekik és felmentem a szobánkba ahol megláttam és a szívem már nem nem a dühtől kalimpált hanem tőle. Ott ült az ablakban és a kinti tájat kémlelte. Csak mikor rám nézett akkor esett le, hogy láthatta elmenni,vagy esetleg lejöhetett és hallott pár dolgot.
-Kicsim, be szeretném mutatni neked a múltam egy részét. Vagyis az akkori bandát.
-Ki volt az a csaj?
-Csak egy a sokból és a múltamból!
-Azt hiszem nem értem!
-Előtted nem volt senkim max egy éjszakára. Vagyis csak szórakozgattunk a srácokkal. Kiéltük a tinikort!
Közelebb leptem hozzá majd kezeim közé fogtam arcát és homlokunkat össze érintettem.
-Én nem nagyon tudom kifejezni az érzelmeim,de azt tudom,hogy eddig soha senki nem volt még ilyen hatással rám és kérlek fogadj el így, mert én szeretlek!
-De az a lány sokkal szebb, magasabb és vékonyabb is. S nézd meg a haját olyan szép! Egy szóval olyan mint egy barbie baba!
Muszáj volt meg mosolyognom az előbbi butaságát.
-Életem, az a csaj több tudat módosítót fogyasztott már, mint te kávét.
-Az szinte lehetetlen.
-Pedig neki sikerült és hidd el sokkal gyönyörűbb, okosabb vagy. A hajad olyan mintha selyemből lenne és az illata megbolondít, és tudod csak a kutyák játszanak csontokkal a farkasok viszont nem hajlandók lesüllyedni odáig. Legalábbis én nem. Nekem te kellesz nem valami barbi baba.