Tragikus igazság

30.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt!
Remélem tetszik, jó olvasást és tovabbi szép napot!😍🐾😻

Amióta Theo itt van velem azóta nyugodtabb vagyok és biztonságban érzem magam annak ellenére, hogy még mindig fogságban vagyunk. Egész nap itt feküdtem az ölében ő pedig szorosan ölelt magához és közben a hajammal játszott.
Imádom azt amikor hozzám ér vagy a közelemben van. Akkor egy olyan forróság jár át amelyet eddig még sosem éreztem s amikor meglátom, meg hallom a hangját vagy megérzem az illatát egy kissebb áramütésként rohan végig rajtam a hideg amelyet az előbb említett forróság vált fel.
Amikor a kaját meghozzák ami megjegyzem a szokásos egy alma, egy szendvics és egy pohár víz, Theo-val az elején azon vitatkoztunk, hogy melyikünknek kellene meg ennie.
*-Baba, edd meg, mert beteg leszel! Sőt szerintem már az vagy. Kérlek!
-Szerintem meg te edd meg, mert neked kell az energia!
Válaszomra kaptam egy ^Én amúgy vérpréri vagyok^ pillantást így kicsit átgondolva igaza van ezért tettem fel a következő ajánlatot.
-Ha te nem eszel akkor én sem!
-Nagyon makacs vagy, ugye tudod?
-De így szeretsz, vagy nem?
-Nem! Ezzel együtt szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Válassz! Alma vagy szendvics? Esetleg mind kettő?
-Az almát választom!*
Mostanában egyre szarabbul vagyok, állandóan szédülök és hányingerem van, de remélhetőleg nem leszek rosszabbul, mert akkor szószerint semmi sem lesz a szervezetemben. Egyik este mikor elaludtam úgy éreztem mintha fejbe vágtak volna. A fejem sajgott, de mást nem nagyon éreztem. Amikor viszont felébredtem, nem tudtam meg szólalni sem kinyitni a szemem. Annyira féltem, hogy megint elvették tőlem, de azt egy érintés az arcomon elárulhatta, hogy téves volt a félelmem.
-Már három napja alszik! Mi van ha valami baja esett?
Hallottam meg Theo aggódó hangját. Amelyre Deaton megadta a válaszát és bevallom engem is érdekelt, hogy miért nem tudok mozdulni és megszólalni.
-Semmi baja nem esett. Csak ezalatt a pár hét alatt nagyon keveset pihent és ahogy látom a vérképét, az alapján egy kicsit keveset evett. Vitamin hiánya van és pihennie is kell. Most ki tudja magát pihenni, úgy hogy még pár napig biztos, hogy kómában lesz.
-Értem!
Egy megkönnyebbült sóhaj hallatán meg fogta a kezem és a kézfejemet simogatva beszélt valakihez.de sajnos már nem értettem, mert a sötétség amelynek a szélén álldogáltam most a mélybe rántott.

Theo Raeken szemszöge:

-Annyira félek, hogy elvesztem.
-Nem fogod! Erős lány!
-Scott! Nekem vannak terveim a jövőt nézve.
-Figyelj én úgy gondolom, hogy melletted biztonságban van és tudom, hogy szereted ahogy ő is téged. Bármit próbálnék ez ellen tenni nem tudnék, így csak arra kérlek, hogy vigyázz rá, mert csak egy esélyed van.
-Köszönöm! Tudod, hogy bármire képes lennék érte, úgy hogy ....
-Légy a falkám végleges tagja!
-Mi?
-Jól hallottad!
-Eddig nem voltam a falkád tagja?
-Nem tekintettünk annak, az előző húzásaidat tekintve. De amikor a húgom meg kért, hogy állj le az öldökléssel és te meg tetted, akkor gondolkoztam el ezen. Azóta figyellek titeket és rájöttem,hogy szükségetek van egymásra, mint lelkileg és fizikailag. Meg persze beszéltem a nővéreddel is.
-Mit mondott?
Kérdeztem kissé meglepődve és egy kis haraggal a hangomban.
-Azt, hogy mostanában nem alszol otthon és azt, hogy ha beszélni akar veled, akkor te mindig rohansz.
-Zara-val alszok és reggel miután felkel, vagyis néha akkor is mikor még alszik ott hagyom. Ami elhiheted nagyon szar, de nincs más választásom. Tara-val meg azért nem beszélek, mert nincs hozzá kedvem és én azon vagyok, hogy meg védjem a nyuszkómat Tara-tól.
-Miért kellene megvédened tőle?
-Mert megöltem.
Scott erre nem tudott mit mondani csak előre bámészkodott. Hiába tudja az egészet valami nem tiszta neki. Erre akkor jöttem rá mikor fel tette kérdését.
-Hogyan tért vissza a halálból?
-Elvileg egy félig üres testen keresztül tudott feljönni. Vagy pedig úgy mint Peter egy ...
-Egy benshee!
-De így meg kellene tudnunk, hogy mik a szándékai ezzel az egész vissza téréssel.
-Meg kellene kérdeznünk dr.Deatont. Hátha ő tudna esetleg segíteni.
-Én maradok, addig te menj!
Mondtam ellent mondást nem tűrőn a mondatom első felét!
-Rendben! Majd jelentkezem.
Amint Scott kilépett azon az ajtón úgy jött elő a bűntudatom, mint a villámcsapás.
Miért nem figyeltem rá jobban?
Az nap miért nem mentem elé a sulihoz?
Miért kellett nekem elmenni arra a hülye vadászatra?
Mi lett volna, ha előbb rájövünk az elrablói kilétére?
Akkor már a karjaimban feküdne és nem engedném el.
Most pedig kómában van. Amíg alszik én vigyázok rá és én leszek az első akinek a hangját meg hallja és akit meg lát.
Nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Ő az én másik felem és az egyetlen biztos pont az életemben. Ha elveszítem akkor én összeomlok.
Amíg itt ülök a falka többi része, vizsgálódik és aggódik. Remélem kiderül majd valami a Wendigókkal kapcsolatban, mert ha nem találnak semmit, akkor én kihúzom belőlük, de abból nem lesz köszönet.
Gondolataimat egy hangos monoton sípolás szakította meg. A szívem oly gyorsasággal kezdett verni, mintha futnék az életemér, a fejemből a gondolatok kisuhantak és csak az üresség maradt, meg egy nővérhívó gomb, amelyet vagy ezerszer meg nyomtam már, de még senki sehol.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy mit is jelent.
Meghalt!