Tragikus igazság

19.

Kereken két napja vesztem össze Scottal és akkor láttam először Stiles-t, amióta eltűnt. Ez azt jelenti, hogy Zamira-nak egyre csak fogy az ideje és semmi életjelet nem ad magáról. Egyre csak nő bennem az idegesség, az aggodalom, a tehetetlenség és persze a remény elvesztése. Eddig is csak várni és reménykedni tudtam, akárcsak most. Nem tudok tenni semmit annak érdekében, hogy vissza hozzam azt a lányt akit teljes szívemből szeretek, aki miatt úgy érzem, hogy van életem és aki mellett úgy érzem, hogy érek valamit.
Gondolataimból egy kéz szakít ki amely a vállamon pihen.
-Min gondolkozol ilyen nagyon?
-Nem gondolkoztam csak el bambultam.
-Hoztam neked egy kis pék árut meg kávét.
-Kösz!
-Ugyan hisz én vagyok a befogadott per pillanat.
-Ha nem ébred fel, akkor már nem. A tiéd lesz a ház és minden ami benne van.
-És te hova mész?
-Vissza megyek Európába.
-Vissza fog térni hozzád. Ha csak fele annyira szeret mint te őt akkor fel ébred.
-Ez nem az ő döntése, mert ha az lenne akkor már felébredt volna.
-Tudom. Ha elég erős akkor ki bírja.
-Már csak két napja van. Nem fog fel ébredni.
-Dehogy nem. Bízz benne. Tudom, hogy erős a csaj hisz mikor vissza jöttem akkor...
-Találkoztatok, beszélgettetek?
-Nem! Hanem éreztem az életenergiáját, ugyanis akkor még élt.
Nem válaszoltam csak mélyen nővérem szemeibe néztem és hallgattam szív verését. Igazat mond. -Akkor én megyek. Nem is zavarlak tovább.
-Rendben. A cuccaihoz, hozzá ne merj érni, mert ha hazamegyünk, akkor mérges leszek és nem biztos, hogy az lesz az első amit elmondok neki, hogy * vissza jött a nővérem a halálból és most nálunk lakik.*
-Igazad van!
E mondata után Tara kinyitotta az ajtót majd átlépte a küszöböt és egyre csak távolodott, míg ki nem lépett a kórház főbejáratán.

Miután a halálból visszatért nővérem elment azután pár órára rá el is aludtam.
Arra keltem fel, hogy egy kellemes hangot hallok. Ki nyitottam a szemem és meg láttam. Meg láttam ahogy ott ficánkol az ágyban.
-Zara! Itt vagyok, nincs semmi baj.
-Theo!
-Itt vagyok! Fáj valamid?
-Nagyon fáj a hasam és a fejem majd szét robban.
-Mindjárt jövök, szólok egy orvosnak.
-Ne! Kérlek ne hagyj itt.
-Nem hagylak.
Gyorsan elővettem a telefont, felhívtam Liam apját és el újságoltam neki a híreket.
Körülbelül tíz perc múlva ott is volt egy ápolóval, engem meg nagy nehezen kiküldtek, mert Zamira nem akart kiengedni de mondtam neki, hogy csak ide jövök az ajtó elé.
Egy olyan negyed óra múlva Mr. Dumbar ki jött és el mondta, hogy egy kisebb agyrázkódása van, amiből elvileg nem lehet baj. Ezen kívül jól van, de még bent tartják meg figyelés alatt pár napig.
Rögtön be is mentem hozzá és meg öltem. Mármint ahogy meg lehet ölelni egy fekvő állapotban lévő lányt.
-Mit mondott az orvos?
-Semmi érdekeset. De még bent kell maradnod pár napig.
-S te hogy-hogy itt vagy?
-Hát szarul voltam Európában. Elkezdett szúrni a szívem, mint hogyha kést döftek volna bele. Még aznap haza utaztam. Amint a gépem földet ért azonnal haza mentem hátha ott vagy, majd hozzátok, utána a McCall házba és úgy mentem az állatklinikára, ahol eszméletlenül találtalak, azután meg be hoztalak.
-Mióta vagyok itt?
-Kereken öt napja.
-S te azóta itt vagy?
-Ne aggódj, már nem hagylak el. Soha.
-Gyere ide!
Paskolta meg maga mellett a helyet a jobb kezével.
-Szerintem ez nem jó ötlet. Mi van ha be jön egy ápoló vagy az orvos?
-Engem nem érdekel. Látom, hogy nem aludtál mostanában és elég sápadt is vagy.
-Rendben. De miután kialudtuk magunkat azután kérem vissza az eredeti Zamira McCall-t, aki be tartja a szabályokat.
-Biztos vagy te abban?
-Igazad van. A szabályok azért vannak, hogy meg szegjük őket.
-Igen, de most már aludjunk?
-Rendben nyuszi.
Pár perc múlva meg hallom az édes szuszogását és megint elkezdek játszani a hajával. Ez a három dolog tölt el meg nyugvással viszont az hogy egy rohadt kórházban vagyunk és hogy csap fertőtlenítő illatú Zara. Na ez bosszant!
Nem sokára a szemhéjaim elkezdenek nehezedni, majd el is sikerül aludnom.

Arra keltem, hogy hirtelen kinyílik az ajtó és egy nővér lép be. Amint meg pillant azonnal el kezd kiabálni, hogy mi a francokat keresek ott.
-Be fogná?
-Mi, én fogjam be?
-Igen! Ugyanis ha nem látná Zamira éppen alszik.
-Nem érdekel! Most pedig el megyek az orvosért. Ajánlom, hogy mire vissza érkezek addigra kelljen fel onnan.
Miközben itt mondta a magáét én a mellkasomon szunyókáló angyalnak a hajával játszottam. Ezt nem fogom meg unni egyhamar. Most viszont eltűnt ez a hárpia és így tudom közben figyelni is.
Olyan gyönyörű és olyan ártatlan. Nem értem kiakarhatta eltávolítani innen, de ha rá jövök akkor biztos, hogy nem szabadul meg tőlem. El kell neki mondanom, hogy többet érzek. Nem tudom milyen választ adna rá, de a saját érzéseimben biztos vagyok. Így akármit is mond rá jó döntés lesz, hogy meg tudja. Legalábbis így érzem.
Remélem nem tévedek.