Tragikus igazság

43.

Sziasztok!
Hát itt is van a következő rész!
Jó olvasást és további jó éjszakát!

A telihold fénye ragyogja be a szobát és világítja meg a mellettem fekvő farkas hátát. Övéhez képest apró kezeim óvatosan és lassan siklik végig az izmain, melyeket a hold fénye jobban kiemel mint a napé.
Lydia-ék hívtak a tóparti házhoz, de mi inkább itthon maradtunk együtt. Scott minden egyes órában ír vagy hív, hogy minden rendben van-e. Éppen ezért némítottam le, mert már eléggé felbosszantott vele. Lehet, hogy az éjszaka folyamán meg fognak minket látogatni, de egyenlőre még nem érdekel. Nem értem, hogy lehet ilyenkor aludni, hisz a bátyám azt mondta ilyenkor a legerősebbek s tombol bennük a vérfarkas ösztön. Már ő is nagyon ügyesen féken tudja tartani, de Theo, na róla ne is beszéljünk. Már körülbelül másfél órája alszik és konkrétan semmire nem ébred fel.
Gondolataimból hatalmas csörömpölés ébreszt fel, amely a földszintről érkezett. Óvatosan és elég nehezen kikeltem az ágyból és le somfordáltam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Amikor a villanyt felkapcsoltam alig hittem a szememnek.
-Tara! Te jó isten! Tudok segíteni??
-Maradj ott! Ne gyere a közelembe! Sőt tűnj el innen!
-De biztos tudok segíteni, csak mond mit tegyek.

Theo szemszöge:

Amint felébredtem elkezdtem tapogatózni a babám után de nem találtam ott. Elfogott egy rossz előérzet de nem tudom pontosan miért is. Próbáltam a szívét hallgatni, de az úgy vert, mintha a maratont futotta volna le. De aztán megéreztem a félelmet és egy másik szagot. Rohantam le mint a hülyék. Már a lépcső közepénél jártam mikor egy hatalmas üvöltést hallottam. Szó szerint berontottam a konyhába ahol Tara épp le akarta csapni Zara-t. Épp hogy arrébb tudtam rántani.
A nővéremet meg fogtam a nyakánál és neki csaptam a falnak, de ő újra támadni akart így inkább rá üvöltöttem. Ahogy sejtettem vissza változott és könnyes szemekkel ki rohant a házból. Leszarom hogy sír, meg támadta a babámat így örüljön, hogy még él.  Apropó a babám... amint felé kaptam a fejem ő a jobb alkarját szorongatta. Gyorsan elé térdeltem és letöröltem a könnyeit.
-Nyugodj meg most már minden rendben lesz. Mi történt a kezeddel?
-Csak egy kis karmolás.
- Csak egy kicsi? Most azonnal bejössz velem a kórházba, de előtte bekötözöm, nehogy elvérezz.
-Theo tényleg kutya bajom. Csak megijedtem.
-Nem baj felhívom Deaton-t, hogy vizsgáljon meg.
-Nem kell tökéletesen vagyok.
-Lehet, de inkább hívom a dokit.
Kimentem szóltam neki, de csak másfél óra múlva tud jönni. Úgyhogy addig vissza mentem a babámhoz. -Hogy érzed magad? Fáj valamid?
-Theo tökéletesen érzem magam. Kicsit fáj a kezem de ez természetes.
-Elég sápadt is vagy, lehet, hogy sok vért vesztettél. Gyere felviszlek a szobába.
Amint felvittem óvatosan letettem az ágyra és befeküdtem mellé. Gyengéden játszadoztam a hajával és a gondolataimba mélyedtem. Most biztos elveszik tőlem. Nem fogják engedni, hogy velem maradjon. De én szeretem és nélküle, nem tudom kontroll alatt tartani a bennem lakozó szörnyet. Szükségem van rá!
Lehet elaludtam, mert a csengő hangjára nyitogatni kezdtem a szemem és akkor esett le, hogy Deaton az. Legalább is remélem. Kibújtam az ágyból és a bejáratit céloztam meg.
-Szia! Most fent van a szobában és alszik, úgyhogy ott fent meg tudod vizsgálni.
-Szia! Remélem tudod, hogy én csak állatorvos vagyok.
-Persze, hogy tudom, de most mit kellett volna tennem? Hívjam fel az anyját azzal, hogy Szia Melissa! A lányodat meg támadta a nővérem, de nyugi csak meg karmolta! Azt lesheted! Akkor elveszik tőlem és tudod, hogy szükségem van rá. Sőt te tudod a legjobban.
-Jó, igazad van! Na de akkor lássuk a beteget.
Be invitáltam a szobánkba, majd elkezdtem ébresztgetni Zara-t.
-Nyuszkóm, ébredj fel. Itt van Alan!
Vártam egy picit hátha reagál, de nem. -Baba ez nem vicces, kelj fel!
rohadtul kezdtem be pánikolni így inkább hallgatni kezdtem a szívverését. Nagyon nyugodt volt, szóval tényleg csak alszik. Most eléggé megnyugodtam ahhoz, hogy úgy nagyjából higgadtan tudjam kezelni a helyzetet. Oda térdeltem az ágy mellé és óvatosan megcsókoltam. Tudtam, hogy erre reagálni fog, de elég lett volna egy puszi is. Na de most már mindegy.
-Még aludni szeretnék, hagyj!
-Majd alszol miután kivizsgáltak.
Mondandóm után rám nézett azokkal a gyönyörű íriszeivel amelyekért oda meg vissza vagyok.
-Addig nem nyugszol, míg meg nem bizonyosodsz róla, hogy kutya bajom, igaz?
-Pontosan, úgyhogy, ülj fel és leszedem rólad a kötszert.
Kérésemhez híven szépen felült és leszedtem a kezéről a kötést, amelyet még én tekertem rá.
-Ez elég csúnya de semmi probléma nem lehet belőle, ha rendszeresen cserélitek a kötést és tisztítjátok is a sebeket.
-Na látod, mondtam!
-Igaz! Nem kellene megnézetni Mr. Dunbar-el is?
-Theo, ő is ugyanezt fogja, mondani.
-De csak a biztonság kedvéért!
-Nem!
Negatív válasza után két kis kezével közre fogta az arcom, majd folytatta. -Én jól vagyok csak aludni szeretnék.
-Akkor én most kikísérem a dokit és te meg el sem mozdulsz innen. Oké?
-Igen is főnök.
Gyorsan nyomtam a szájára egy puszit és elindultunk le, otthagyva őt az ágy szélén.
-Örülök, hogy ennyire szeretitek egymást. Vagyis, hogy te ennyire szereted.
-Persze, hogy szeretem. Nem is értem, hogy lehet az, hogy az előző városban miért nem voltak barátai és hogy miért akart az elején engem is ellökni.
-Figyelj! Neki is sok problémája volt és van is. De most itt vagy neki és nem szabad elengedned, mert az fájna mind a kettőtöknek.
-Tudom, és köszönöm!
-Ne köszönd, csak vigyázz rá.
Amint elment a doki felrohantam a nyuszkómhoz és vissza befeküdtem mellé. Azt hittem már alszik de amikor a pólómat levettem, meg hallottam a hangját.
-Azt add oda!
-Minek ez neked?
-Nekem is kell valamiben aludnom.
-S ha nem adom oda akkor, hogy fogsz aludni?
-Azt neked nem kell tudnod.
Gyorsan lezuhanyoztunk mind a ketten és bent hagytam az egyik pólómat a fürdőben, hogy tudjon mit felvenni. Lehet jobban jártam volna, ha nem teszem.
-Min gondolkodtál?
-Azon, hogy lehet kisebb pólókat kellene hordanom.
Már a mellkasomon feküd én meg a hajával játszottam, amikor hirtelen meg szólalt.
-Szeretlek!
-Tudom!
-Erre azt szokták mondani, hogy én is.
-Rendben. Akkor aludj életem.
-Ez tetszik.
-Tudom, de aludj, mert itt hagylak.
-Jól van, na! Befogtam. Jó éjt!
-Jó éjt! Szeretlek!