Tragikus igazság

32.

Amikor úgy érzed, hogy egyedül maradtál és senki nincs melletted a nehéz döntéseidnél és csak akkor papolnak amikor a rossz útra léptél, hogy miért nem hallgattál rájuk, miközben azt sem tudják min mész keresztül lelkileg és fizikailag. Soha nem is fogják meg tudni, mert ha elmondanád nekik, ők kinevetnének és könnyed szavakkal illetnének, mint példálul ^Csak ennyi?!^ vagy pedig ^ Ez nem éri meg!^ és még sok hasonló rövid mondat ami ahelyett, hogy segítene csak ront a helyzeten, hisz ők nem tudják, hogy ahhoz a dologhoz vagy személyhez miféle érzelmek kötnek illetve kötöttek. Lehet, hogy ő volt az egyetlen biztos pontod, de mások fel sem fogják a dolog mértékét miszerint elvesztetted. Lehet, hogy mostmár nincs senkid sem akivel meg tudnád beszélni a mindennapjaid eseményeit a legkissebbtől a legnagyobbig. Mindenki azt mondja, hogy ismer, pedig ha igazán így lenne akkor látnák, hogy lelkileg darabokban vagy és rohadtul hiányos, de mutatod az erőset mindenki elött miközben minden éjszaka álomba sírod magad és minden egyes dologról ő jut eszedbe de te akkor is mosolyogsz, még ha fáj is és konkrétan szét szaggat bellülről. Úgy érzed, hogy egy darabod elveszett és meg van rá az esély, hogy soha nem ragasztanak össze és az az űr is ott marad egy bizonyos fekete lyukként, amely minden egyes érzelmet magába szippant és bellülről felemészt lassan és apránként. Minden egyes döfése egyre jobban fáj, de már nem lehet ellene tenni semmit, csak várni, hogy jöjjön valaki aki befoltozza és kisegít a mélyből vagy csak a kezedet fogja. Ha egyetlen emléked is maradt vele kapcsolatban az valamit talán segít de vannak olyan emlékek is amelyek még jobban szétrombolnak. Egy szó, egy nap, egy esemény vagy akár egy dal... Nem tudhatod, melyik segít igazán, amíg nem választasz egy biztos utat azzal aki kezedet fogja és ha elesel felsegít, nem hagyja, hogy vissza fordulj és fel add.
De előfordulhat, hogy az a bizonyos valaki későn érkezik és a helyzet már menthetetlen és te egyre mélyebben evickélsz a tengerben melynek nem látod a fenekét és a partokat sem. Még egy mentőcsónak sem segít, amely csak ideiglenesen is de ki mentene.
Eleged van már az életből és sokszor azt kivánod, hogy bárcsak vége lenne, de aztán rájössz, hogy a te időd még nem adatott meg. Mindent szép sorjában! Először játszd végig ezt a szerepet és majd utánna eldől a sorsod. A bábuk, már készen állnak és ha szerencsés vagy te kapod azt az utat, melyet neked szántak. Mostmár minden rajtad múlik illetve azon, hogy merre és milyen célokkal lépsz. Ha nem tudod akkor az olyan mintha lekötnék a szemeidet és kilöknének egy nagyvárosi forgatagba a kocsik közé. Egyiket sem elnéd túl, ha csak nem figyelsz a tanácsokra az eszedre és a szívedre. Hagyd hogy a lábad vigyen, ha már átgondoltál mindent. De egyet jól jegyezz meg. Soha ne gondold túl.
Akinek maradnia kellene azt elveszik tőlünk és akit már el tudnál engedni azt még marasztalják. Hogy ez miért van így? Azt nem tudom, csak azt, hogy a halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod és meg érzed, a szabadság és a nyugalom édes és egyben kesernyés íz világát.
De vannak még kérdéseim melyekre soha nem kapok választ.
Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.
Az én válaszom az egyetlen szó ami nem más mint a ^Sehogy^.
Nem éri meg menekülni, mert az egyszerü utak sohasem vezetnek jó irányba. Mindig csak előre és soha ne nézz hátra.
Ha a szíved darabokban akkor az eszedre hallgass. E kettő mindig ellent mond egymásnak és sokszor a legnehezebb utak utan jönnek a könnyedek és újra a nehezek. Olyan nincs, hogy valakinek nincsenek meg mérettetései az életben. Lehet, hogy az a bizonyos valaki nem úgy vagy nem olyan nehezen éli meg mint te, de a te lelked edződik ez idő alatt.

😻🐾😍
Tudom, hogy borzalmas, de perpill nincs lelkierőm több mint egy hete és ajj.!😔
Sajnálom!