Tragikus igazság

27.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt!
Jó olvasást es tovabbi szép napot!😘😻🐾

Theo szemszöge:

-Héj! A gázpedáltól van balra egy másik annak a neve a fékpedál! Néha azt is meg találhatnád! Vagy ilyen nincs az autódon?
-Köszönöm az ismertetőt, de most rohadtul nem érdekelnek a szabályok.
-Figyelj biztos nincs semi baja. Most otthon ül a televízió elött és rád vár.
-Remélem, de azért minél elöbb otthon szeretnék lenni. Nem nagyon volt dolgom eddig a Calavera-kal. De biztos veszélyesek.
Amint leparkoltunk a házamnál minden teljes sötétségbe burkolózott. A Tv hangját nem hallottam ahogy semmi mást sem.
-Először körbenézek hátul!
-Enyém a bejárat!
Ezzel szét is váltunk. A kulcsaimat elő vettem és benyitottam, de semmi.
Egyszer csak meg hallottam a nevem.
-Itt mi történhetett?
-Nem tudom! Enyém az emelet. Te nézz itt lent körül.
Felmentem a lépcsőn és észre vettem egy kivilágított helységet. A szobánkat! Egy halott srác fekszik a földön arcal lefelé.
A srácot meg fordítottam és a lélegzetem elakadt mikor tudatosult bennem, hogy mi a fészkes fene van itt a szoba padlóján.
Megéreztem Liam-et aki gondolom még nem látott ilyen lényt.
-Ez egy Wendigo!
-Mit kereshetett itt?
-Táplálékot.
Egy kisebb csend után ami alatt gondolkodtam, hogy kinek van fegyvere a városból akit ismerek.
-Irány a Sheriff hivatal!

Már az örsön vagyunk de se Parrish sem Mr. Stillinski nem járt nálunk.
Hirtelen Mr. McCall is megjelent aki ideges volt valami miatt. Habár ha most elmondom neki a dolgokat akkor nem csak hogy ideges lesz hanem még aggódni is fog. De ő Zara apja, muszály tudnia.
-Mr. McCall! Beszélhetünk?
-Persze! Mond! Miféle bajba keveredtél?
-Nem keveredtem bajba. De bárcsak az lenne!
Vettem egy mély levegőt, majd fojtattam.
A dolgok felállása szerint Zara-t elrabolták!
-Ezt miből gondolod?
-Nézze meg a házam!
Ugy is volt! Elmentünk vissza ahhoz az épülethez ahol boldog voltam és egész, de most, hogy a nyuszkómat elrabolták tőlem most megint itt vagyok üresen és gyilkolásra kész! Borzalmas úgy belépni ide, hogy nincs aki vár. Akit ölelgethetsz és aki este odabújik hozzád és úgy öleled mint akit el sem akarsz engedni, majd következik a reggel és játszhatsz a hajával, hallgathatod a lassú, nyugod szíverését és a szuszogását.

Egyedül maradtam és gondolom ekkor tudatosult bennem teljesen, hogy tényleg egyedül vagyok. Lehet nem túl férfias de a könnyek felszántják az arcom, a lelkem mardossa a testem a szívem pedig darabokban hever.

Már 3 napja kergetem Zara nyomát, de mindig ugyanoda bukkanok ki. Egy átkozott rohadt mezőre. Képtelen vagyok átváltozni így néznek egy kicsit az emberek mikor megallás nélkül futok jó pár kilómétert. Vagyis nem ez a hihetetlen nekik hanem a tempó.
Bármerre, bárhogy keresem egyszerűen nem találom és nem érzem. De ma telihold lesz így tuti, hogy át fogok változni. Ezért inkább felhívtam az alfát!
-Scott, ma telihold lesz! Tudnátok kicsit segíteni?
****
-Kösz!

Húsz perc elteltével már Lydia tóparti nyaralójában voltam. Stiles-ék nem kötöztek ki sehova hanem egy szobába zártak Liam-el!
Ahogy telt az idő úgy kezdett el fájni a fejem, majd a nyakam, karom és az egész testem. Fájdalmamban a földön fetrengtem és a fogaimat össze szorítva tűrtem, de még csak a szemeim sem villantak fel vagy a karmaim sem jöttek elő.
Egyszer csak meg hallottam egy röpke másodbpercig azt a hangot ami miatt még élek és az az ember vagyok aki most. Nem a fájdalmakkal teli, összetört emberkére gondolok aki egy préri farkasá lett miután Scott meg harapta, hanem aki minden reggel a barátnője mellett kel fel, aki az iskolában minden egyes srác tudtára adta, hogy ha csak rá néznek akkor mehetnek a kórházba, hogy a csontjaikkal kirakózzanak. Aki bárkit megölt volna, de mind ezt feladta egy lány miatt, aki a világot jelenti neki.
De mint minden jónak ennek is vége szakadt. Az a pár pillanat amíg hallottam a babám hangját, segített abban, hogy ember maradjak és talán abban is, hogy Liam még él.
-Minden rendben?
Hallom egy percre barátom hangját. Igen ő az egyedüli a falkában akivel elvagyok s aki elfogadta és nem ellenezte a kapcsolatom Zamira-val.
-Hallottam a hangját!
-Nyugodj meg! Lehet hogy csak az agyad szórakozik veled.
-Nem! Érzem, hogy fájdalmai vannak és a fáradtságot is. Hallottam a hangjában is!
-Csak azért érzed ezt, mert hiányzik!
-Igen, hiányzik! Olyan mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. S az üresség megint magával ragadt. De tudom, hogy nem csak a képzeletem játéka volt.
-Inkább menjünk el Deaton-höz és kérdezzük meg őt!
Még pár másodpercig a hátamon fekve bámultam a plafonon egy pontot, majd felálltam s elindultam az autómhoz!

Mikor oda értünk Deaton már pakolt össze pár dolgot, mintha utazni készülne.
-Hova mész?
-Ne érdekeljen az téged Theo! Inkább mondjátok el, hogy mit szeretnétek.
Elmeséltem az egész majdnem áváltozásom majd Liam is az ő szemszögéből s így mjndent össze vetve vette figyelembe a dolgokat.
-Szerintem az történt, hogy ti tudtok egymással kommunikálni az elméteken keresztül és ez a képesség csak most mutatkozott meg. Azt meg, hogy miért nem tudtál átváltozni, azt avval tudom magyarázni, hogy mindenkinek kell valami vagy valaki akibe tud kapaszkodni. Ez az a bizonyos biztos pont és ezekszerint a te biztos pontod egy ember vagyis egy benshee. Aki nem más mint Zamira McCall. Ő az aki miatt nem vagy az a sorozat gyilkos mint eddig és ő az aki kordában tudja tartani a farkas éned!
-Hogy tudok vele újra beszélni vagy akár látni?
-Úgy ahogy a legutóbb is.
-Meg kel tudnom, hogy hol van es ki kell szabadítanom.
-Dr. Deaton! Mégis hova megy? Mi az amit nem akar elárulni?
Kérdezte kíváncsisággal teli hangon Liam.
-Legyen nektek annyi elég, hogy Mexicó már vár!