Tragikus igazság

8.

Sziasztok!
Ím itt van a következő rész is kijavítva!

-Szia!
Köszöntem sírástól rekedtes hangomon.
-Szia! Elmeséled?
-Mire gondolsz?
-Erre az egészre. A késés, a veszekedés és ami leginkább kíváncsivá tesz, ez az ügy Theo-val.
-Theo az egyik legjobb barátom és mivel hogy minden reggel együtt jövünk suliba ezért bejött. Gondolom amikor nem talált sehol, akkor jött rá, hogy alszok így nekiállt felébreszteni, ami valljuk be, hogy kicsit nehezen ment neki. A veszekedés tárgya pedig a késés volt. Nem akarták meg érteni, hogy nem Theo miatt késtünk, hanem a saját hibámból.
-És mi van közted meg Theo közt?
-Sok minden! Barátság, levegő, ruha és most még falak is.
-Ne vicceld el, és engem nem tudsz átverni.
-Lidya, mégis mit akarsz hallani?
-Az igazat! Miért nem mondod meg neki, hogy te többet érzel mint barátság?
-Ez nem igaz!
-Mia! Nekem el mondhatod az igazat.
-Van egy olyan tippem, hogy nem csak az érzelmeimről beszélsz.
-Okos lány vagy, de te sem tudsz mindent megoldani egyedül. Bízz bennem, ígérem hallgatok.
Ennyi nyaggatás után beadtam a derekam és elmeséltem legjobb barátnőmnek a reggeli akciónkat. De mikor befejeztem egy sejtelmes mosoly ült ki az arcára.
-Nem merem meg kérdezni, hogy miért mosolyogsz!
-Jah, semmi csak aranyosak vagytok így együtt.
Inkább hagytam a fenébe és mentem a következő órámra.

Mikor haza értem apu már a kanapénkon ült és a televíziót bámulta, de mikor be csuktam az ajtót azonnal lezárta és felém fordult.
-Szia apu! Szeretnél valamit mondani?
-Igen! Mi a fene van veled? Soha nem késtél még sehonnan főleg nem az iskolából.
-Apu elaludtam, nehogy azt mond, hogy veled ilyen nem fordult még elő.
-Ne védd azt a srácot. Rossz hatással van rád. Kerüld el, de előtte áruld el, hogy hova vitt?
-Jah, tényleg valami már rémlik. Azt hiszem egy nagy épület volt. Várjunk csak meg van! Az iskolába!
-Zamira McCall! Ne szórakozz velem, mert az apád vagyok!
-Rendben, de ha meg engeded akkor felmegyek a szobámba.
-De előtte kérem a telefonodat és a laptopodat is! Két hónapig szoba fogság és nincs alku!
-Ezt nem teheted! Megint bezársz, mint amikor Heath-ék meg haltak? Hihetetlen vagy!
Éppen a szobámba vettem az irányt mikor meg hallottam apám hangját!
-Téged meg majdnem megölt.
Ezután hagytam az egészet és becsaptam magam mögött a szobám ajtaját. Lekuporodtam az ajtó elé és megint sírni kezdtem. El sem hiszem, hogy reggel ebben a szobában még nevetés harsogott most meg mint a mai nap folyamán többször is elkezdtem sírni.
Egyszer csak kopogtatnak az ajtómon. Tudtam, hogy nem ő, de mégis szinte feltéptem a nyílás zárót.
-Nem lehetett valami kényelmes itt aludni az ajtó előtt.
-Hát nem is volt az.
-Gyere vacsorázz meg.
-Nem vagyok éhes.
-De azt tudod, hogy a küszöböt nem lépheti át?
Erre a kérdésére nem válaszoltam csak becsuktam az ajtót és le feküdtem az ágyamra. Mégis mit csináltam? Hát persze hogy megint az egereket itattam. Ez ment óráknak tűnő perceken keresztül míg végül a szemhéjam le nem csukódott. Éjfélkor felkeltem és nem is tudtam vissza aludni.
Másnap mentem 4 órára az elzárásra majd utána a suli és haza. Kerültem Lidya-t, Scott-ot és a falkából mindenkit. De ami a legszarabb érzés, hogy kerültem Theo-t is. Néha próbált hozzám szólni de vagy elmentem előle vagy pedig úgy tettem, mint aki nem hall. Mikor meg befejezte a mondandóját és lelépett akkor el mentem a könyvtár hátsó sorába az ablak alá és ott engedtem, hogy a könnyeim utat törjenek.
Ez ment napokig, hetekig, míg végül egy hónap el nem telt.
Este arra keltem, az ágy besüpped a lábamnál. Felültem és az ült ott akit a legjobban el szeretnék vagyis akit el kell kerülnöm.