Tragikus igazság

54.

További szép estét!
Jó olvasást! :)

Olyan szépeket mondott nekem s én elhittem, hogy minden rendben lesz.
Elhittem, hogy nem hagy el.
Elhittem, hogy nem fogok sérülni.
És elhittem, hogy örökre együtt leszünk.

A gépünk most landolt és per pillanat az autónk felé igyekszünk. Bennem van egy bizonyos érzés de nem tudom, hogy rossz vagy esetleg jó s ettől félek.
-Baba, indulhatunk?
Jött messziről barátom hangja.
-Mi, mondjad? Bocsi, csak nem figyeltem.
-Szállj be és indulunk. Rendben?
Válasz helyett csak bólintottam, majd kéréséhez hűen bepattantam az anyósülésre.
A hazaút elég csendes volt, csak a mellettünk elsuhanó járművek, az autó motorja és a rádióból szóló dal töri meg. Ez alatt rá jöttem, hogy egy a családomhoz tartozó baljós érzelmeim vannak s ennek hangot is adtam mikor meg érkeztünk.
-Nem akarok bemenni. Olyan rossz előérzetem van.
-Semmi gond nem lesz kicsim! Nézz rám!
Tettem amit mondott majd meg fogta kezeim.
-Nem történhet semmi. Meg különben is csak kettőnknek van kulcsa a házhoz, másnak nincs.
Szavaival meg nyugtatott de ami igazán jól esett ebben a pillanatban az ölelése volt.
Kiszálltunk a járműből majd a bejárati kulcs segítségével bejutottunk a majdnem két hete nem látott házunkba.
-Annyira jó újra itthon! Ugye?
Kérdésem után hátulról átölelt majd így folytatta mondani valóját.
-Nekem bárhol jó ha te ott vagy. De amúgy igen! Jó újra itthon lenni veled.
Emelte ki az utolsó szót. S egy puszit hintett nyakamra.
-Mit szeretnél ma csinálni?
-Nem tudom. Lustálkodjunk, nézzünk hülye filmeket, együnk, de előtte öltözzünk valami kényelmesbe.
-Akkor öltözz át addig csinálok kaját meg választok filmet.
-Nem-nem majd együtt meg csináljuk a kaját és majd a filmet is közösen választjuk ki.
El mentünk átöltözni, én a fürdőbe vonultam át ő pedig a szobánkban öltözködött. Amikor kész lettünk lementünk a konyhába készítettünk egy kis gofrit meg kávét mellé. Kivonultunk az előbe, a kanapéra s valami vicces filmet tett be majd lekuporodtunk az ülő alkalmatosságra, vagyis én Theo ölébe huppantam. Tettemet csak egy mosollyal és két ölelő karral díjazta.
Olyan boldog voltam a karjaiban.
Olyan boldog voltam mellette.
A sok szomorkodás és magány után elköltöztünk amivel nem voltam annyira kibékülve csak a családom másik fele miatt izgatott a dolog. De aztán meg ismertem Őt! Theo Raeken-t! Aki életet lehelt belém, meg óvott, féltett és szeretett. És én ekkor jöttem rá, hogy vissza vonhatatlanul és reménytelenül beleszerettem Teo Raeken-be! A mosolya amivel levesz a lábamról és még a legrosszabb napokon is meg dobogtatja szívem. A hangja amely olyan érzéketlen mások felé, számomra mégis tele van érzelemmel. A karjai amely oly biztonságot és nyugalmat sugároznak amikor átölel, mint a legjobban őrzött katonai épület. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen hatással lesz rám vagy hogy valakinek sokat jelenthetek a családomon kívül, akikről kiderült hogy nem is azok akiknek gondoltam. Elmélkedtem már azon, hogy talán meg kereshetném az igazi szüleimet, de ha annak idején eldobtak és nem kellettem nekik akkor most sem fogok. Habár lehet, hogy most úgymond vissza fogadnának, de nekem már van családom. Igaz kicsit eléggé furcsák, de nem számít. Sehol, senki sem egyforma itt meg pláne, nem. Van itt kitsune, banshee, vérfarkas, chimera, pokolkutya, vérpréri és ember is. Nagyon változatos a falkánk, de hát ez mégis csak így tökéletes.
-Kicsim, gyere együnk!
-De most nem vagyok éhes!
-Akkor lehet a lovak trappoltak, de meg mertem volna rá esküdni hogy a te hasad volt.
-Jól van na! Megyek!
-Mit együnk?
-Nem tudom, valamit készítek.
-Mondjuk ehetnél csirke salátát vagy gyümölcsöset.
-Akkor szedjük össze a gyümölcsöket.
-Piros gyümölcs keverékünk van a mélyhűtőben. Frissen viszont van banán, alma, barack meg persze citrom is.
-Akkor tiéd a saláta én meg csinálok neked tepsis krumplit, sült hússal mint múltkor.
-Meg egyeztünk!
Már legalább két óra eltelt azóta és itt ülünk a kanapén a saját kajánkkal amit a másik készített. De persze el lopkodunk néhány falatot a másik tányérjáról. Hogy pontosan miért is kellett hozzá két óra, arra két okom is van. 1. Nem valami gyorsan elkészíthető étel Theo-é, de nem is az az öt perc és kész a kaja. 2. Mivel talán fél óra alatt elkészült a gyümölcs salátám, így drága barátom
unatkozott, s hátulról átölelt miközben állát a vállamon tartotta és így kellett meg csinálnom a most már vacsoráját. Most kicsit előbb van így meg eshet, hogy holnap a hasam fog ébresztőt fújni. Kicsit később el mosogattam, addig ő le ült és nézte, hogy mit csinálok majd elmentünk fürdeni. Mivel én voltam az első így kicsit turkáltam a barátom cuccai közt és találtam egy tök jó pólót, amit lehet, hogy eddig nem is láttam rajta. Gyorsan bele is bújtam, majd teljes testem találkozott az ággyal.
-Eddig még nem is volt rajtam ez a póló, de most már tudom, hogy ez neked lett oda téve.
-A pólós kupacod legaljára?
-Neked legalább jól áll! De most már tetszik ez a felső.
Éreztem, hogy az ágy mellettem besüpped és, hogy egy kar landol a derekamon.
-Akkor meg miért vetted meg?
-Egy fogadás miatt. Elvileg kereken egy hétig ebben kellett volna suliba járnom. De aztán elmaradt, amit bevallom, hogy nem is bánok annyira. Sőt inkább örülök neki.
-Nem értem mi a bajod vele, de szerintem tök jó!
-Szerinted, hogy állna rajtam egy fehér póló az elején egy hatalmas mesefigura, körülötte pedig apró egerek rohangálna, vagy mit akar ez ábrázolni?
A mellkasomra tettem a kezem ahol az óriás feje volt.
-Ez egy Mickey egér s azok, igen futkároznak körülötte. S néz milyen aranyosak. Ha engem kérdezel jól állna.
-Akkor a tiéd lehet, de most már inkább aludjunk.
-Mindkettőbe belegyezek. Jó éjt!
-Neked is baby!
Majd már csak arra vártunk, hogy az álmok megszálljanak az éjszakára.