Tragikus igazság

57.

Theo Raeken

Mikor Melissa megakarta ütni, annyira felment bennem a pumpa. Hogy merészeli? Minek bíráskodik felette, ha konkrétan semmit sem tud róla? Még szerencse, hogy Liam-ék haza pateroltak, különben vérontás lett volna a következménye.
-Zara, gyere pici!
Szóltam neki, majd kezeinket össze kulcsolta s elindultunk kifelé. Pár lépést tettünk meg, de hátulról valami vissza rántott majd egy hatalmas reccsenést és puffanást hallva oda fordultam. A babám volt. A hátára esett, a keze teljesen aláfordulva volt a testének s a feje is oldalra csuklott. Így láthattam, hogy a feje vérzik. Konkrétan olyan érzésem volt, mintha belülről szaggatnának szét. Menyasszony pózba felkaptam s elrohantam volna vele, de Scott és Melissa nem hagyták. Elém álltak, mikor elvinném orvoshoz a babám!
-El kell vinnem a kórházba!
-Majd én elviszem, te meg eltűnsz a városból, az országból sőt még a kontinensről is.
-Nem hagyom itt! Főleg nem veletek. Egyedül van. Rajtam kívül senkije sincs.
-Dehogy nem! Itt vagyunk neki, mi. A szülei meg a bátyja.
-Itt vagyok neki én is meg a barátai is.
-Ti vagytok azok akikre 5 percig nem merem bízni, nem hogy hónapokra vagy évekre. Lyds, meg veletek skacok semmi gondom, de bennetek sem bízom eléggé ahhoz, hogy veletek hagyjam.
-Theo, bennem sem?
-Liam! Nem arról van szó. Csak féltem. Ha nincs mellettem már akkor aggódom és olyan érzésem van mintha kitépnének belőlem egy darabot. Most pedig elviszem a kórházba, ha tetszik nektek, ha nem.
Ki vittem a kocsiba s onnan gyorsan be is mentem. A recepciós csaj hívta volna a dokit, de hirtelen Mr. Dunbar jelent meg.
-Az enyém a beteg!
Elindultunk az egyik teremhez ahol meg vizsgálta. Miközben a dolgát végezte nagyon furcsa arcokat vágott s ez nagyon nem tetszett.
-Kérlek mondj valamit.
-A fejét össze kell varrni, s utána meg kellene röntgenezni a kezét meg a fejét is.
-De...
-Nyugi, a seb annyira tiszta hogy semmi olyat nem kell kiszedni belőle. Csak lefertőtlenítem s azután varrom.
-Köszönöm! De akkor a fejröntgen az minek?
-Meg nézni, hogy nem-e sérült meg a feje.
-Értem!

Már az összes vizsgálatot elvégezték rajta, de még az eredményekre várnom kell.  Tartok tőle, hogy elvesztette az emlékezetét és hogy nem ismer meg. Annál jobban nem tudna most senki semmivel sem a földbe tiporni. Vagyis de! Ha nem ébredne fel az ezerszer rosszabb lenne, hisz ha nem emlékszik akkor még vissza tudom szerezni és remélhetőleg nem emlékszik a sok szarságra ami velünk történt, de ha nem kel fel akkor sehogy nem lehet már az enyém.
-Theo, meg vagy?
-Igen! Te?
-Borzasztóan festesz, menj egyél valamit vagy igyál.
-Kössz, de nem. Inkább maradnék, ha nem gond.
-Most már bérletet kell neki kiváltani, vagy valami törzsvendéges szart, mert valahogy mindig ő húzza a rövidebbet.
-Jah! De érdekes módon csak rajta. Malia, Lydia és Hayden is állandóan megússza.
-De ő ember. Igaz, hogy banshee is de emberibb mint Lyds aki néha olyan mint egy zombi.
-Érdekes Stiles soha nem került kórházba. Érdekes rá mindig tudtatok vigyázni, ő érte soha nem kellett aggódni, mert bebiztosítottátok a védelmét, úgy ahogy mindenkiét, de a nagy igaz alfa húgára nem lehet vigyázni sőt még jobban tönkre kell tenni, mert ti ezt élvezitek. Én meg vagy nem vagyok itt, hogy segítsek neki vagy egy idióta barom vagyok és tehetnék valamit de nem teszem, mert hiába akarok neki jót ha azzal csak egyre rosszabb, mert olyan érzésem van mintha valaki végleg szét akarna minket szakítani, és engem tönkre tenni azzal, hogy őt bántják!
-Öhm... Oké! Jogos, de abba is gondolj bele, hogy nem tudunk mindig, minden percben mellette lenni, ahogy te sem. És amúgy miből gondolod, hogy téged akarnak tönkre tenni és nem őt?
-Kettőnk közül, nekem van/volt olyan elő életem amelyre egyáltalán nem vagyok büszke és biztos, hogy valaki bosszút szeretne állni. Másrészt, ő kinek ártana? Mikor idejött a világ legfélénkebb embere volt és azóta már rengeteget fejlődött s bizton állíthatom, hogy ez nem az ő hibájából történedik állandóan.
-Sziasztok! Sajnálom, hogy meg zavarom a diskurálásotokat, de itt vannak a vizsgálatok eredményei. Tökéletes soha nem lesz, hála a kulcscsont és válltörésnek, de ezeken kívül teljesen fel fog épülni. Ha felébred azonnal szóljatok, mert olyan 70% az esély rá, hogy emlékezet kieséssel ébred, így inkább ki vizsgálom még utána is alaposabban, nehogy maradandó legyen. Meg kérnélek rá Theo, hogy a feszültséget tartsd távol tőle, mert így nagy bajok lesznek. Valahogy ki kellene békíteni a családjával, de azt ha kiengedtük azután jóval pár hónappal, mert ez a téma rendkívül érzékenyen érinti.
-És doki, a másik üggyel kapcsolatban, hova jutott?
-Megvannak. Beszéltem is velük és akkoriban a család igen csak szegényesen élt. Örültek, ha magukat el tudják tartani.
-Te meg kerestetted az igazi szüleit?! Ha ezt bárki meg tudja téged kinyírnak. Az egész falka darabokra szed emiatt! Észnél vagy? Várj! Ne is válaszolj, mert tudom, hogy nem. Ép eszű ember nem csinál ilyet!
-Liam! Belegondoltál abba, hogy mi kavaroghat egy 18 éves lányban, amiatt, mert kiderül, hogy a szülei valójában nem is az igazi szülei. Teljes mértékben elveszettnek és egyedül érzi magát, hiába vagyok ott neki, ő nem erre az egyedül létre gondol, hanem, hogy nincs családja. Volt olyan nap, hogy sírva aludt el, mert úgy érezte senkinek sincs rá szüksége. Nekem meg akkor is megszakadt a szívem, hogy így kell látnom és, hogy nem tudok semmit sem tenni ez ellen. Így természetesen belevágtam ebbe, még ha baromság is vagy lehetetlennek számít, hogy 2 embert meg találjunk  egy ekkora bolygón. Belegondoltam abba is, hogy mi van ha meghaltak, vagy esetleg direkt eldobták maguktól, képzeld minden lehetséges verzió megfordult a fejemben, de nem adtam fel és próbálkoztam tovább.
-Te teljesen meg változtál és ez jó, de ez tőled kicsit sokként hatott most. Mással vagyis másért soha nem tettél volna meg ennyi mindent.
-De őt szeretem!