Tragikus igazság

17.

Már egy órája itt vagyok apámnál a szobámban és csak nézek ki a fejemből.
-Mia! Légy szíves gyere le egyél valamit.
Válasz helyett én csak meg ráztam a fejem.
Nem tudom, miért vagyok ennyire ki, hogyha egyszer nem is voltunk együtt, csak barátok vagyunk, voltunk. Nem tudom melyik a helyes ebben az esetben. El kell mondanom valakinek. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Lydia-t.
Párperc elteltével már itt is volt mellettem.
Gyorsan és figyelmesen elmondtam neki, hogy mi történt, a levelet viszont nem mutattam meg neki, hisz azt nekem írta Theo.
-Mért akadtam ki ennyire, hogy ha egyszer tudtam róla, hogy elmegy?
-Mert szerelmes vagy Theo-ba.
Mondta ki komoly hang nemmel.
-Ezt eddig is tudtam, de tudod én... Öhm...  még nekem nem volt...
-Még nem volt barátod?
Nézett rám azzal a *Most komolyan?!* tekintetével.
-Nem, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
-Én tudom. A mai program első pontja, hogy le zuhanyzol és át öltözöl.
Egy kicsit vártam és végül rá kérdeztem.
-Mi a második?
-Először az elsőt. Csak szép sorjában. Most pedig indulj.
Fogtam az egyik törölközőmet és el cammogtam vele a fürdőbe. Jó alaposan meg fürödtem és a hajamat is alaposan át sikáltam. Majd mikor ki kászálódtam a törülközőt magam köré csavartam és vissza slattyogtam a szobámba. A barátnőm már nem volt ott de ki volt készítve nekem egy királykék szoknya és egy ezüstös felső. Aham, szóval azt gondolja, hogy én ezt fel veszem. Hát most rá hibázott. Felvettem egy sötétkék farmert arra az egyik fekete pólómat majd le robogtam a lépcsőn.
-Szerinted miért készítettem ki neked a ruhákat?
-Azért, hogy fel vegyem őket, de én nem szeretnék meg fagyni.
-Rendben akkor gyere így.
-Felvettem a cipőmet és elindultunk ki Lydia kocsijához.
Amint beültem beindította a motort. Furcsa volt, hogy ebben a kocsiban utazom és nem Theo terepjárójának az anyós ülésén ücsörgök.
Meg érkeztünk egy bevásárló központ parkolójába ahova be is tértünk.

Pár óra múlva mosolyogva, éhesen és Lydia két szatyor míg én egy szatyor ruhával léptünk ki a friss levegőre. Ennyi ember után kell egy kis szabadság is.
A nagy be vásárlás után el mentünk egy közeli kis kajáldába és rendeltünk magunknak táplálékot. Én egy hamburger menüt, eperszőke hajú barátnőm meg gyümölcs salátát kért egy-egy vízzel.
Hát igen éhes vagyok, hisz a mai nap folyamán nem is ettem semmit.
Kései ebédünk közben rengeteget beszélgettünk és nevettünk, de még sem volt az az igazi. Valahogy nem éreztem magam olyan fel szabadultnak, mint mikor Theo-val vagyok.
Mikor végeztünk a kajálással, el mentünk az állatklinikára ahol ott volt Scott és Deaton.
-Sziasztok!
-Hogy vagy?
-Köszi jól. És te Scott?
-Én is. Kössz.
Még beszélgettem a bátyámmal, de nagyon figyelt, hogy Theo ne kerüljön szóba. Esküszöm úgy viselkednek, mintha szakítottunk volna vagy pedig meg halt volna. Te jó ég és hogy ha meg halt?
-Miért kerülitek az olyan témákat amiben esetleg szóba jöhet Theo?
-Mert itt hagyott téged!
-Nem hagyott itt, ugyanis tudtam róla csak nehezen dolgoztam fel. De nem történt vele semmi?
-Nem, de...
Hirtelen pár természet feletti tört be az állat klinikára. Körülbelül 10 perce harcolnak a farkasok miközben Lydia-val és Stiles-al itt állunk a hátuk mögött rémülten.
-Fussatok el! Tűnjetek már el!
Kiabált ránk Scott. Mi nem haboztunk sokáig. A hátsó ajtón ki mentünk és onnan futásnak eredtünk. Pár méteren belül valami elkapta a bokámat és elhajított az állatklinika falának. A fejem majd szét robbant annyira fájt. De a mi ezután következett az ezerszer rosszabb volt.
Hirtelen át döfte a hasam és még levegőt sem kaptam, csak mikor elengedett és a földre rogytam. Már csak annyit hallottam, hogy a bátyám a nevemet kiáltja és utána csak a sötétség.
Azt mondják, hogy a halálunk előtt le pörög az életünk, de velem nem így történt. Semmi nem volt, csak egy egyszerű kép szakadás és ennyi. Nem érzek, nem hallok semmit, csak a sötétség van előttem semmi más.

Theo szemszöge:

Mikor a gépem leszállt Párizsban azonnal hívtam egyik haveromat Kenzo-t. Ő nyomoz a szüleim után. Fel hívott, mert elvileg a nőverem vissza tért a halálból. Már késő délutánra járunk mikor találkoztunk egy kávézóban. A beszéd témánk közepén voltunk mikor a szívemnél egy szúrós érzés kezdett el uralkodni. Nem tudom mi volt az de rohadtul fájt, majd pár perc múlva már véget is ért.
-Mi történt?
-Nem tudom. A szívem úgy szúrt mintha beledöftek volna egy kést.
-Lehet történt valami azzal a lánnyal.
-Milyen lánnyal?
-Ne játszd a hülyét. Akit jobban szeretsz mint saját magadat. Hogy köszöntél el tőle?
Elmeséltem mindent töviről hegyire egészen reggelig.
-Mikor fel ébredtem ő még aludt, gyorsan le zuhanyoztam majd össze pakoltam magamnak pár ruhát. Lassan el kellett indulnom a reptérre így írtam neki egy levelet, amiben leírtam, hogy miért nem ébresztettem fel, hogy mennyire fog hiányozni. Ezt a levelet bele tettem egy borítékba és a telefonja mellé helyeztem. Mielőtt tényleg eljöttem volna a szája sarkába adtam neki egy puszit.
-Te nem voltál ilyen. Egy szép napon be kell mutatnod nekem.
-Miért?
-Rohadtul meg változtál. Eddig bármelyik lányt ott hagytad volna csak úgy most meg nem tudsz eljönni egy utolsó szép emlék és egy levél nélkül. Meg persze biztonságba is helyezted. Ahol szerinted biztonságban van. De most már menj, ha valami van akkor hívlak és te is tegyél így. Ne feledd nem csak egy nyomozó vagyok, hanem haverok is. Szóval indulj!
Fel szálltam a repülőgépre ami Bacon Hills-be megy, így leghamarabb éjfélre otthon leszek.

Már a kocsimban ültem, olyan gyorsan hajtottam mint még életemben egyszer sem, pár piroson át mentem. Először a saját házamba mentem, ahol nem találtam. Onnan az ő házukba mentem, ahol az apja kint állt a járdán és hívogatja. A következő állomás a McCall ház. Ott sem volt. Már lassan belebolondultam abba, hogy nem találom amikor hirtelen eszembe jutott az állatklinika. Az ajtót majdnem, hogy be törtem és amikor a vizsgálóba beléptem azt hittem ott leszek rosszul. Az én egyetlen nyuszim ott fekszik hulla sápadtan a pólója tiszta vér és még csak a szíve sem dobban.
Rögtön oda mentem hozzá meg öleltem, majd felfogtam menyasszony pózba és elvittem egy olyan helyre ahol most lennie kellene.