Tragikus igazság

60.

Az érzés amikor tudod, hogy valakinek számítasz. Az érzés, amikor viszonzást kapsz. Az érzés amikor törődést kapsz. Az érzés amikor figyelmet kapsz. És az érzés amikor új életet kapsz.
Mert ha érkezik valaki, aki viszonozza az érzéseid, akkor meg változol, mind kívülről, mind belülről. Elmondhatatlan öröm tölt el mikor meg látod, meg érzed az illatát és mikor átölel. S ez mind a jó irányba terel.

Mióta kiengedtek a kórházból Theo el sem mozdul mellőlem és csak úgy jöhetnek be a "vendégek" hozzám ha ő is ott van. Szóval saját személyi testőröm van. Nem azt mondom, hogy zavar, de kissé túlzásba viszi. A lányokkal nem tudok semmit kibeszélni, mert ő akkor is ott van.

Hayden után már érdeklődtem néha, de nem írt, s azon kívül, hogy szakított Liam-el egy jobb miatt, azon kívül semmit nem tudok róla.

- Theo, a suliban tudok magamra vigyázni, úgy hogy haza is mehetsz, mert biztonságban leszek.
-Persze Nyuszi! Mivel itt lesz veled végig Liam. Így biztonságban leszel s bármi van hívj.
-Ki gondolta volna. De ahogy ismerlek mindegy, hogy hívlak-e vagy sem, mert így is úgy is meg tudod. Ugye?
Válasz helyett csak egy vigyorral jelezte, hogy jól ismerem.
El indultam az épületbe, s az osztálytársam keresésére vetődtem.  A teremben meg is találtam Ava mellett. Kissé sokat lógnak mostanában együtt, de bevallom, engem kicsit sem zavar. Örülök, hogy Liam nem kesereg már Hayden miatt és, hogy drága barátnőm nem csak álmodozik már a béta társaságáról. Félre ne értsétek. Örülök, hogy mindent elmond nekem s ki kéri a véleményem, de nehogy azt mondjátok, hogy ti nem örültök, ha a barátnőtök meg találja a boldogságot... Vagyis lassan meg találja... még nincsenek együtt, de ha így haladnak a dolgok akkor nemsokára igen.
A helyem elfoglalása után jöttem rá, hogy rengeteg ideig nem voltam, rengeteg pótolni valóm van, s a legnagyobb gond, hogy nem sokára vizsga időszak. Vagyis felvételi vizsga a fősulira. Még kicsit több mint félév vissza van s már tudni kellene hova megyünk. Jövő héten a jelentkezési lapokat szedi össze az osztályfőnök, s pár hónap múlva lesz az a bizonyos vizsga. Mindenképp beszélnem kell Theo-val erről, mert nem szeretnék mérföldekre lenni tőle.

A nap nagyon lassan telt el és Ava-val ülök most a kedvenc kávézómban.
-Min töröd a fejed?
Kérdezi, gondolataimból felébresztve.
-Csak a fősulik, egyetemek.
-Hát lassan el kellene döntened, hogy hova mész tovább tanulni.
-Még azt sem tudom, hogy milyen szakra mennék szívesen.
-Alakul az még.
-Na és mi a helyzet Liam-el és veled?
Tereltem inkább a témát.
-Hát... igazából nem tudom.
-Mit nem tudsz? Szereted, ő is szeret, bízol benne, s ő is bízik benned. Meg kellene próbálnotok.
-Az ő érzéseivel kapcsolatban kétségeim vannak.
-Miért?
-Mert miután Hayden elment, akkor kezdett velem beszélgetni és azóta is az őrületbe kerget a mosolyával, azzal a tipikus "én vagyok Liam Dunbar és bármire képes vagyok" nézésével.
-Figyelj! Ha le ülnél vele megbeszélni egy olyan helyen ahol csak ti vagytok, biztos választ kapnál kételyeidre.
-Miért pont olyan helyen, ahol csak ketten vagyunk?
-Mert ez a ti ügyetek, nem másé, és úgy gondolom, hogy jobban, könnyebben jönnek a szavak, ha csak ketten vagytok. Négyszemközt.
-Köszönöm, Mia!
-Ne köszönd! Ez csak természetes.
-De most már id meg a kávédat és mehetnénk.
-Hogy-hogy ilyen sietős lett hirtelen?
-Várok valakit vacsira, mert a legjobb barátnőm felnyitotta szemeim.
Úgy is tettem. Meg ittam a kis koffein adagomat, és már hazafelé tartottunk.
Ava-nál egy öleléssel és egy sok sikert kívánsággal búcsúzkodtunk, majd én is megindultam Theo-hoz.
-Szia! Itthon vagyok!
Kiabáltam el magam hátha nem hallotta az ajtónyitódását,ami szinte lehetetlen, de biztosra megyek inkább.
-Szia, pici!
Jelent meg hirtelen mögöttem.
-Meg tudtátok beszélni azt a fontos dolgot?
-Igen! Nagyon úgy néz ki, hogy bővül a Dumbar család.
-Szóval összejöttek?
-Még nem. De csak MÉG!
-Jót tenne Liam-nek, ha végre nem gondolna Hayden-re, s azzal lenne akit szeret mióta csak meglátta.
-Ezt hogy érted?
-Magának sem meri bevallani, de régebb óta szereti, minthogy az a csaj lelépett volna.
-Akkor eddig miért nem lépett?
-Amíg Hayden itt volt, addig nem vallotta be még magának sem, hiába mondtam, ő letagadta és még ki is röhögött. De mióta lelépett azóta ha csak vele van mosolyog és mellette el tudja engedni magát. A legfőbb ok, amiért így gondolom még az, hogy lassabban többet tudok róla, mint rólad.
Utolsó mondatán kissé felnevettem. Hisz a hangsúly meg amilyen képet vágott azt meg kellett volna örökíteni. 

Sziasztok!
Meghoztam egy újabb részt!😍😊