Tragikus igazság

42.

Sziasztok!
Meg hoztam a következő részt!
Remélem tetszik, jó olvasást!😻🐾😘

A reggeli nap sugarai, erősen törtekbe a szoba ablakán, s lágy szellő simogatta hátamat és
arcomat. Az ágy mellettem üres volt. Hogy honnan tudom? Mert nem érzem olyan erősen a tusfürdőjének illatát és a keze nem volt a derekamon, nem ölelt át és nem játszott a hajammal.
Amint rá vettem a magam kiszálltam az ágyból és oda sétáltam az ablakhoz, hogy kicsit gyönyörködjek a tavaszi tájban. A madarak csiripelésében harsogó tájat figyelve merengtem azon, hogy mennyi minden történt mióta vissza jöttünk Bacon-Hillsbe. Az első s az egyik legfontosabb, hogy meg találtam a bátyám a másik pedig, hogy találkoztam Theo Raeken-el. Örülök, hogy apámat vissza helyezték, mert akkor ki tudja mi lenne most velem. Lehet valamivel nyugodtabb életem lenne, de ki tudja, talán teljesen egyedül lennék, se a bátyám és a falkája. De még csak Theo sem, csak én és apa lennénk egy hatalmas városban ketten egymásnak. Már amikor nem szólítja el mellőlem a kötelesség.
Gondolat menetemből két kéz ránt vissza amelyek a végtaghoz tartozó testhez fonnak egy szoros ölelésbe.
-Min gondolkozol ennyire?
-Semmi érdekesen. Csak azon, hogy mi lenne velem ha aput nem helyezték volna vissza. Akkor nem kaptam volna egy egész falkát a bátyámmal az élen és te sem lennél nekem. Csak apu és én.
-Tudod mi a legbutább kérdés a történelemben?
Kérdésére csak egy értetlen pillantással feleltem. -Mi lett volna ha...?
-Igazad van!
-Ne rágódj a múlton  sem a jövőn, csak élj a mának. A tegnap elmúlt, a holnap pedig a jövő.
-Tudom, hogy nem kellene a múltat felhoznom magamnak sem senkinek, de te is tudod, hogy van még pár dolog amivel még saját magamnak is szembe kell néznem s csak utána tudom neked is tovább adni.
-Persze, hogy tudom. De én kivárom a megfelelő pillanatot veled és ha kell akkor itt leszek. Most viszont, gyere és reggelizz meg. Remélem tetszeni fog.
-Biztos, na de lássuk mit is készítettél.
Amikor kiszabadultam az öleléséből elindultam volna le, ha nem látok meg az ágyon egy tálcát rajta pár darab palacsintával és a reggeli kávém. -Ágyba reggeli?
-Az lett volna, de te már a kilátást szemlélted.
-Ne haragudj, de ha szeretnéd akkor gyorsan vissza bújok, hogy tökéletes legyen a terved.
-Nyuszkóm, nekem minden tökéletes ha te itt vagy velem.
-Nem hittem, volna, hogy te a híres Theo Raeken aki az összes lányt szédíti valaha ilyen bókot fog nekem mondani.
-Én meg nem hittem volna magamról, hogy egy ilyen okos, kedves, aranyos és gyönyörű lány fogja elvenni az eszem.
Az arcom egy paradicsom színével vetekedett így az arcom minél előbb eltüntettem az előttem lévő mellkas  takarásába. -Aranyos vagy amikor elpirulsz.
-Inkább együnk!
-Nem-nem! Ezt csak te eszed, én biztos, hogy nem.
-Miért?
-Mert csak neked hoztam.
-Tudod, hogy egyedül nem fogom tudni megenni.
-Rendben! De maximum kettőt.
Amint kimondta megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem. Befeküdtünk majd a takaró is ránk  került  és nekiálltunk a fantasztikus reggelinknek amelyet a mellettem fekvő farkas nekem készített s amelyből csak annyit evett amennyit meg is ígért.

A nap további részében sem csináltunk semmi érdemlegeset a lustálkodáson kívül. Reggeli után együtt elmosogattunk, majd egyesével elmentünk zuhanyozni és ezt követően beültünk a nappaliba a Tv elé, hogy keressünk valami értelmes filmet. Sajnos csak sírós meg unalmas filmeket találtunk így esett a választásunk az Éjjeli napfény című romantikus filmen. Túlzás lenne, hogy a végét elbőgtem, de azért nem mondanám, hogy Theo pólója könnyek nélkül megúszta. Amint vége lett a vidámságom újra előjött, így aki eddig azt hitte, hogy bolond vagyok az most már meg bizonyosodhatott róla.
-Nyuszkóm, minden rendben?
-Persze, csak ez egy szomorú film volt és ezért sírtam rajta.
-Én arra értettem, hogy az előbb sírtál most meg tök jó kedved van. Nem mintha baj lenne, csak furcsa.
-Nyugi tényleg nincs semmi.
-Oké, de ha mégis van csak szólj.
-Lenne egy kérdésem!
-Mi az?
-Hogy-hogy mostanában nem rontok be sehova? Vagyis tudod ez a banshee dolog...
-Tudom! Szerintem akaratodon kívül megállítottad vagy csak szimplán kikapcsoltad, de az is lehet, hogy csak ott jelensz meg ahol a természet feletti végez az emberekkel.
-Megeshet. De most nem szeretnék ezzel foglalkozni, csak egy nyugis napot szeretnék veled eltölteni kettesben.
-Tökéletes ötlet! Én benne vagyok ha te is.
-Töröld le a fejedről azt a perverz vigyort! Nem úgy értettem.
-Tudom, nyugi!
Majd a mondandómat belém fojtotta egy csókkal. Sajnos levegőhiány miatt elváltunk, majd elkezdett játszani a hajammal és valahogy fölé kerültem így a mellkasára fektettem a fejem s úgy hallgattam a szívverését.
-Gyere el velem Párizsba.
-Tudod, hogy bármikor és bárhova elmegyek veled, de suli van és két nappal mire megyünk? Konkrétan csak ott éjszakáznánk és indulhatnánk is haza.
-Melissa-val lebeszéltem, ahogy apuddal és Mr. Dumbar-el is.
-Mégis mikor?
-Pár hete, de két hét múlva indulnánk ki Európába és majd eldőlne mikor jönnénk haza, hisz tavaszi szünet előtti hétről írnának ki minket és lesz még három szabad hetünk így elég hosszúra nyújthatjuk az utat.
-Ez igazán, jól hangzik!
-De...?
-Biztos, hogy mondtak valamit neked amit te nem vagy hajlandó elmondani és nem akarom, hogy miattam bajba keveredj megint.
Az utolsó szót még magam sem tudom, hogy kimondtam-e vagy csak gondoltam, de a válasz alapján sajnos igen. Kimondtam.
-Mi az, hogy megint? Nyuszkóm soha nem keveredtem miattad bajba. Mindig én hoztam a bajt és én rángattalak bele, úgy hogy nekem kellene ezeket mondanom, de nekem rohadt nagyon szükségem van rád, így nem mondhatom, mert szeretlek.
Miért van, hogy még most is úgy mosolygok, vagyis inkább vigyorgok, mint a tejbe tök?
-Én is, szeretlek!
-Akkor Párizs?
-Párizs!