Tragikus igazság

34.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást és további szép napot!😍🐾😻

Theo Raeken szemszöge:

Ez a hír egyenesen sokkolt, és nem csak engem hanem mindenkit. Scott-nak van egy kishúga aki halva született és Zara-val akarták pótolni. Na ez már több a soknál! Rohadtul elegem van, hogy a nyuszkóm életére mostanában állandóan rátörnek és még az is kiderül, hogy a családja nem is a családja.
Most hazafelé tartok a babámmal a kocsimban aki eszméletlenül ül mellettem! Szinte másod percenként tekintek rá, mert nagyon aggódom miatta.
Már vagy fél órája itthon ülök ezen a rohadt ágyon és Zara meg csak meg sem mozdul. Csak annyiból tudom, hogy él mert amikor levegőt vesz a mellkasa megemelkedik majd mikor kifujja akkor meg süjjed. A kezei jég hidegek és élettelenek. Vagyis ezt gondoltam amíg rá nem szorított az enyémekrem. Mármint amennyire tudott. Gondolatomból az erőtlen rekedtes hangja szakít ki.
-Kérlek, mond, hogy ez csak egy rossz álom volt.
-Sajnálom életem, de nem. Ez a valóság!
-A családom nem is a családom. Vagyis azt hittem van egy családom és most döbbenek rá, hogy egyedül vagyok.
-Nem vagy egyedül, én itt vagyok neked és nem foglak elhagyni. Soha!
-Köszönöm!
Szegény életem, megint elkezdett sírni. Mostanában annyi rossz történt vele és annyit szenvedet, ha tehetnem akkor átvenném tőle, hogy ne neki kelljen ennyi terhet cipelnie a vállán.

Zamira McCall szemszöge:

Másfél hete jöttem rá, hogy nincs családom. Azóta olyan vagyok mint egy zombi, egyedül csak Theo tartja bennem az életet.
Épp kémián ülök amikor a hangos bemomdó kiszakít a merengésből.
-Zamira McCallt várják az igazgatóiban.
Hallottuk meg az igazgató helyettes hangját majd meg is ismételte. Nagyon meglepődtem, hiszen talán egyszer ha voltam bent abban a szobában. Az is beiratkozásnál. Elkezdtem félni amit Theo meg is érzet ezért bíztatóan rámmosolygott. Amint leértem bekopogtam az irodába majd egy mély hang hallatán be is léptem.
Amikor beléptem az első amit megláttam az pedig egy gesztenye barna derékig érő hajzuhatag. Hátulrol nem is ismertem meg de amikor megfordult akkor ismertem meg az egykori legjobb barátnőmet.
Nem változott sokat. Még mindig gyönyörű zöld szemei vannak, vékony szája, hosszú haja és persze az a tíz centi magasságkülönbség kettönk közt meg maradt. Nagyon régen láttam és azóta sok minden meg változott.
-Jó napot! Arra szeretném önt kerni, hogy vezesse körbe az új diákot. A mai napját leigazolom igy egy egész tanítási nap áll rendelkezésükre az iskola feltérképezésére.
-Rendben! Köszönöm!
-Elmehetnek!
-Köszönjük!
Szólaltunk meg majdnem egyszerre majd elköszöntünk és kiléptünk a folyosóra.
Egy darabig egymás szemébe bámultunk de ezt a folyamatot meg szakította az, hogy a zöldszemű barátnőm át ölelt, de ugy mintha az élete múlna rajta.
-Hogy hogy itt vagy? Mi történt veled? Jajj annyi kerdésem lenne hozzád!
-Nyugi Mia válaszolok minden kérdésedre, vagyis ha olyan kaliberű!
-Akkor kezdheted is! Vagy nem! Van egy jobb ötletem. Elkezdesz mesélni és azt a részt amelyet nem szeretnél elmondani azt akkor ki hagyod és így nem áll fenn annak a veszélye, hogy érzékeny témára kérdezek rá.
-Rendben. Röviden annyi, hogy apát áthelyezték ide, mert van valami hatalmas üzlet amit meg kell kötnie és ezért ott kellett hagynom a sulit a srácokat és persze Shawn-t is.
-De szakítottatok nem?
-De igen, csak még mindig szeretem. Hiába tette azt amit tett.
-Meddig maradtok?
-Elvileg csak a suli végéig mert ebben a tanévben ez a harmadik sulim és a tanulás egyre nehezebben megy.
A nap további részét is végig beszélgettük, meg persze a sulit is meg mutattam neki és így is csak pár percel maradtunk kicsengetés után. Amikor kiléptünk a suli fő bejáratán meg láttam Theot ahogy a telefonját nyomkodja. Tovább beszélgettem a barátnőmmel egészen addig míg oda nem értünk a terepjáróhoz és a mellette támaszkodó, telefonozó srácot.
-Szia! Kivel beszélgetsz?
Kérdeztem egy hatalmas mosollyal a felyemen.
-Szia! A baratnőmnek írtam egy rakat üzenetet és körülbelü ugyan ennyi nem fogadott hívása is lessz.
-Ne haragudj, de nem vettem észre, mert le vagyok némítva.
-Én nem haragszok, csak aggódtam érted, hisz mostanában annyi szarság történt, hogy már kezdem azt hinni, hogy a sors sem akarja, hogy együtt legyünk és persze azt, hogy meg bolondulok .
-Ne mondj ilyet!
-Ki ez a csaj?
-Theo bemutatom neked az egykori legjobb barátnőmet aki ideköltözött és aki osztálytársunk lesz. Ava Davis!
-Ava, ő a barátom Theo Raeken!
-Szia! Örülök, hogy meg ismerhetlek.
-Szia!
Köszöntötte barátnömet, majd felémfordulva intézte nekem a következő mondatot. -Indulhatunk?
-Persze! Akkor holnap találkozunk, szia!
-Rendben! Szia!
Amint beültem az autóba kaptam egy olyan pillantást Theo-tól, hogy már most tudom nem lesz egyszerű a délután további része. A kormányt úgy szorította, hogy az ujjai elfehéredtek s láttam rajta, hogy nagyon vissza kell fognia magát, mert különben itt változik át. Nem mertem hozzá szólni, hátha csak szítanám a tüzet éppen ezért inkább el is fordultam és az elsuhanó házakat és egyéb épületeket bámultam.
Amint haza értünk Theo meg fogta a csuklóm mielött beléptünk volna és magához rántott egy ölelésre.
-Sajnálom, hogy rád ijesztettem.
-Semmi baj, de elmondhatnád, hogy miért aggódtál annyira.
-Miattad! Nagyon féltem, hogy valami bajod esett és a kocsiban azon agyaltam, hogy mi lett volna ha tényleg bajban vagy én meg csak ott álltam annál a rohadt kocsinál és irogattam neked meg hivogattalak.
-Ne emészd magad, mert nem történt semmi. Csak körbe kellett vezetnem Ava-t.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem a sok baromság után is amit csináltam.
Gyorsan nyomtam a szájara egy puszit majd be nyitottam a házunkba. Sajnálatos módon olyan emberkékbe botlottam akiket inkább kerülnék.
-Hát ti, mit kerestek itt?