Tragikus igazság

1.

Volt már olyan érzésetek, hogy utáljátok az ébresztőóra feltalálóját?
Én most pont ezt érzem. Gyorsan kinyomtam. Még várok egy picit mielőtt felkelnék ugyan is össze kell gyűjtenem egy kis lelkierőt. Pár másod perccel később felpattantam szeretett ágyamból és elindultam le a konyhába. A laminált padlójú világos sárga falu helységben leültem az asztalhoz és ittam egy bögre kávét. A nappaliba oda készítettünk két bőröndöt és két sport táskát, mert elvileg ma vissza költözünk a szülővárosomba Bacon Hills-be. És miért csak elvileg?

Mert apu mára szabad napot kapott, hogy áttudjon költözni egy másik városba és most hol van?! Persze, hogy dolgozik.
Miután megittam a reggeli koffein adagomat felmentem lefürödni, majd átöltöztem.
Most, hogy vissza költözünk az lesz az első, hogy meg látogatom a bátyám. Apu úgyis lelép a helyi seriffel meg beszélni pár munka ügyet. Vissza, le mentem a konyhába még egy adag koffeintartalmú italért, és közben az emlegetett is meg érkezett.
-Szia kicsim! Ne haragudj csak néhány dolgot el kellett intéznem azzal a gyilkossági esettel kapcsolatban ami miatt áthelyeztek Bacon Hills-be.
-Helló! Semmi baj, meg szoktam már, hogy a munkád fontosabb mint a lányod.
Mindig reméltem, hogy talál magának egy olyan nőt aki miatt nem fog éjjel-nappal dolgozni. De sajnos nem jött össze.
-Mindjárt indulhatunk csak iszok előtte egy kis kávét.
-Nem vagy a vezetéshez egy kicsit fáradt?
-Nem! Minden rendben lesz!
-Nem szeretném, hogyha egy árokból húznák ki a hullámat.
-Nem fogják. De ha még is akkor ígérem szép koporsód lesz.
-Kösz apu, ez nagyon biztató volt.
-Inkább menj és csináld meg a hajadat is.
Örülök, hogy szólt, mert különben a fejem úgy nézne ki mint egy madár fészek. De még a madarak is kétszer meggondolják, hogy jó-e vagy sem. A hajam gyorsan kibontottam majd meg fésültem és hagytam had lógjon a gesztenye barna enyhén hullámos hajam. Ahogy meg néztem magam a tükörben ráébredtem, hogy a szempillaspirált is elfelejtettem. Miután elvégeztem mindennel, le mentem a nappaliba ahol apu már megfogta a két bőröndöt és elkezdte kicipelni a kocsi csomagtartójába. Gondoltam segítek neki ezért felemeltem a sporttáskákat és azt meg a hátsó ülésre tettem. Mikor beültünk a fekete Ford-ba nem szóltunk egymáshoz. A repülő és a taxiút során sem. Csak mikor megérkeztünk egy fehér két emeletes házhoz amely kívülről nem tűnt valami színpatikusnak, de viszont szép volt.
-Remélem hasonlítani fog a külsejére vagy ami még jobb lenne, hogyha jobban is nézne ki.
-Az előző háztulajdonosok jól viselték a gondját úgyhogy nyugodj meg. Most pedig...
Amint meg hallottam a zár kattanását ami jelezte, hogy az ajtó nyitva azonnal közelebb léptem és az első benyomásom az volt, hogy de szép. A nappalit sötét barna laminált padló fedte, krém színű falakkal, három ajtóval és persze az emeletre vezető lépcső. Először bejártuk a földszintet. Az előző tulaj mindent itt hagyott a fürdőben és az egyik szobába még néhány ruha darabot és törülközőt is találtunk. A konyha szokásos módon egybe nyílik a nappalival. Még ott is meg találtunk mindent. Az étkészletet, a lábosokat és a fazekakat is. Miután bejártuk a földszintet felmentünk az emeletre. A padlót egy szép barna szőnyeg borította és négy ajtó található, ami közül három hálószoba és egy fürdő. Az egyik szoba _amelyik az enyém lett_ az úgy néz ki, hogy amint belépsz szembetalálod magad az ablakokkal majd alatta ott az ágy. Az ajtó felőli oldalánál található egy kisebb szekrény azaz éjjeli szekrény. A fekvő alkalmatossággal szemben egy sor beépített szekrény van. És ezen az ajtó felőli oldalon nincs semmi. A falak meg szép cseresznyeszínűek melyekhez jól illenek a fekete szekrény sorok és az ágy amelynek matracát nem látom a rajta lévő sötét rózsaszín lepedőtől.
Miután apu elment felvettem a dzsekimet és én is elindultam. Csak én nem az őrsre hanem a bátyámhoz. Félóra elteltével meg láttam azt a házat, ahol kiskoromban laktunk.
Közelebb léptem az ajtóhoz és mielőtt gondolkodhattam volna a kezeimet gyengén ökölbe szorítottam, majd bekopogtam.
-Jövök!
Hallottam egy férfi hangot. Nem telt bele sok másodperc és már nyíl is az ajtó. -Ismerjük egy mást?
A kérdése tőrként hatolt belém, de végül is megértem. Majdnem tíz év alatt az ember sokat változik. Ő sem az a kisfiú már, hanem egy izmos, helyes srác.
-Én vagyok az, a kishúgod.