Tragikus igazság

31.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt!
Remélem tetszeni fog jó olvasást és további szép estét!😍🐾😻

-Újra élesztés sikertelen! Újra élesztés sikertelen!
-Fogd be!
-Újra élesztés sikertelen!
-Fogd már be!
Üvöltöttem rá! Vagyis a bennem lakozó farkas. De a hang nem hallgatott el és egyre csak mondta és mondta azon az idegesítő monoton gépi hangon.
Hirtelen egy hideg kezet éreztem az arcomon. A szemeim kinyitottam és a kéz tulajdonosára néztem. A szívem ismét zakatolni kezdett és még egy mosolyt is elengedtem egy megkönnyebbült sóhajjal együtt.
-Életem! Annyira meg ijesztettél.
Öleltem meg gyorsan.
-Engem meg te ijesztettél meg! Miért kiabáltad, hogy fogd be?
-Az nem lényeges, csak az, hogy élsz és minden rendben van.
-Persze, hogy élek! Ne butáskodj! Csak ki kellett aludnom magam!
Elengedtem majd a szemeibe nézve élveztem a pillanatot, hisz mosolygott. És ezért a cselekedetéért bármit meg tennék főleg mikor a szemével is és a kis puha ajkaival is mosolyog.
-Szeretlek, Zamira McCall!
-Én is Szeretlek Theo Raeken!
Mielőtt még többet mondana számat az övé ellen nyomtam és egy lassú s romantikus táncba hívtam őket.
Pár centire eltávolodott tőlem és olyat mondott amitől még nagyobb lett a mosoly a száján.
-Soha nem hittem, volna, hogy akár egy könnycseppet is ejtenél miattam.
-Tudod mit olvastam egyszer? A sírás felfrissíti a lelket és utána újra tudsz nevetni.
Most ő csókolt meg, de mint minden jónak ennek is vége szakadt.
-A Wendigókat fel ....
A kínos pillanatok egyike Liam számára.
-Bocsi srácok! Majd inkább vissza jövök késöbb.
-Maradj Dunbar és mond el amit meg tudtál.
-A wendigókat felbérelték a falka ki irtására. A Calavera-k meg valamennyivel előrébb járnak a természet feletti támadásokban és azt akarták meg tudni, hogy milyen lény fog legközelebb lecsapni.
-De miért én kellettem nekik?
-Azért te kellesz, mert te meg tudod jósolni, hogy ki fog meg halni és ebből arra következtettek, hogy lehet a halál okát illetve okozóját is meg tudnád mondani.
-Hogy értetted azt, hogy kellesz?
-Még mindig kell nekik. Most Scott-al tárgyalnak.
-Kösz!
Amint Liam kilépett az ajtón Zara-t a karjaimba zártam és két szót suttogtam neki. Azt nem tudom, hogy magamat akartam nyugtatni, vagy őt csak azt, hogy akár az életem árán is meg védem.
-Semmi baj. Semmi baj. Én majd meg védelek.
-De, ha megsérülsz? Vagy ha ...
Szegényem nem tudta befejezni, de tudom mire gondolt hisz a szemei elárulták. Most már nem az örömtől csillogott, hanem a sós könnyektől, amelyek készültek utat törni maguknak.
-Ígérem nem lesz semmi bántódásod és nekem sem.
Mondtam teljes magabiztossággal,majd apró testét magamhoz vontam.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!

Már hazafelé tartunk, de még mindig semmi hír Scott-ról és a Calavera-król és még azok az átkozott wendigók is eltűntek. Kíváncsi vagyok, hogy ki bérelhette fel őket. Nekem lenne egy tippem, de az a gáz, hogy még az oka is meg lenne a bosszúra. Holnap az első dolgom meg látogatni és kifaggatni erről az egészről. Ha kiderül, hogy a nyuszkómnak miatta esett bántódása akkor nem habozok megölni őt. Egyszer már meg tettem akkor most is menni fog.
-Min gondolkozol ennyire?
-Jaj, nyuszkóm, ha te azt tudnád.
-Mond el! Kérlek!
-Azt hiszem tudom, hogy kibérelte fel azokat a ...
-Theo, most ne foglalkozz ezzel, ez az este legyen nyugodt, aztán majd holnaptól vissza térhetsz erre a témára.
-Rendben baba.
Kezeinket összekulcsoltam és egy lágy csókot leheltem kézfejére. Az út további részét kéz a kézben vezettem. Mire haza értünk Zara elaludt ezért felkaptam menyasszony pózba és így vittem fel a szobánkba. Szegényem nagyon fáradt lehet, ugyanis fel sem ébredt csak át fordult a baloldalára. Gyorsan a cuccaimat ledobtam majd egy melegítő nadrágban befeküdtem mellé.
Az álom nem nagyon akart utolérni, helyette inkább a gondolataim versengtek a fejemben. Holnap első dolgom lesz meg látogatni Tara-t, s ha kiderül, hogy ő áll ezek mögött én ott helyben kitépem a torkát. Ha már egyszer a szívét kitéptem akkor más már nem nagyon maradt. De ha ugyanúgy végzek vele az már unalmas lenne.
Már éjfél is elmúlt amikor a sötétség magával ragadt. Ez az álom eddig meg nem fordult elő, de rettegek, hogy meg fog valósulni és tényleg elveszítem.
Az álmom röviden arról szólt, hogy egy panel ház tetején vagyok két lánnyal.  Aztán a kép változott és azt láttam, hogy Zara a tömb szélébe kapaszkodik, hogy le ne essen, de a nővérem ahelyett, hogy segítene neki csak nézi és előtte mászkál. Egyszer csak le guggolt hozzá majd súgott valamit a fülébe és ekkor egy hatalmas sikítást hallottam, majd a babám zuhanó testét láttam.
Szerencsére ennyi volt az álmom de elég volt ahhoz, hogy aggodalmam tovább növekedjen. A nyuszkóm testét olyan erősen szorítottam magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni, nem is bánnám ha itt maradna velem a karomban. Elkezdtem játszani a hajával majd a gondolataimba merülve bámultam a plafont.  Egy idő után már rohadtul meg untam ezert lehunytam a szemem és a babám szuszogását és a nyugodt szívverését hallgatva nyugodtam le majd nyomott el újra az álom.