Tragikus igazság

10.

A nap sugarai szelték át a szobát és a reggeli hűvös szellő kísérte útján.
A tegnapi kis összezörrenés után fogtam pár ruha darabot és eljöttem otthonról. Apunak írtam egy levelet, hogy ne aggódjon meg, hogy minden rendben lesz hiszen csak az egyik barátnőmnél alszok pár napig. Ami majdnem igaz is. Eredetileg  szállodába mentem volna, de Theo nem engedte mondván ^nála jobb helyem lenne^. Így kerültem Bacon Hills egy nyugodtabb szegletébe, egy kétszintes családi házba. Ez az első reggelem itt és remélhetőleg nem az utolsó. Nem tudom miért, de olyan otthonosan érzem magam. Vele minden olyan nyugodt és békés.
Gyorsan megfogtam a táskámat és bevágtattam a fürdőbe. Már végeztem is a napi rutinommal s ekkor jöttem rá, hogy valamit rohadtul elfelejtettem. Nem hoztam egy pólót sem. Leültem a fürdőkád szélére s a fejemet fogva támasztottam meg könyököm a térdeimen. Már a sírás kerülgetett mikor eszembe jutott, a legjobb barátom aki be is fogadott, aki megvéd és gondoskodik rólam. Egy résnyire ki nyitottam az ajtót, hogy ki kukkantsak nincs-e bent a szobában. Szerencsém van. Gyorsan oda somfordáltam a szekrényhez és kivettem belőle az egyik pólóját, ami most már az enyém.
Elindultam lefelé a konyhába, hátha még nem ébredt fel és készíthetek neki valamit reggelire. Ez viszont felejtős ugyanis ő már a konyhában sürög- forog.
-Jó reggelt! Tetszik a pólód!
-Jó reggelt! Bocsi, de pólót nem hoztam.
-Engem nem zavar!
-De viszont szerettem volna neked reggelit csinálni, hogy meg köszönjem ezt az egészet.
-Nem kell reggelit csinálnod.
-Akkor had segítsek.
Erősködtem tovább.
-Rendben. Ülj le erre a székre és ezt idd meg.
-Köszönöm! De így nem leszünk jóban.
-Persze, hogy nem. Figyelj, nem azért mondtam, hogy gyere ide, mert cselédnek szánlak. Te a vendégem vagy.
-Ezért alhattam a szobádban?
-Igen!
-Amúgy te hol aludtál?
-Az egyik vendégszobában.
-De miért? Miért nem fordítva volt? Vagy maradhattál volna velem is?
-Nem kaptam rá engedélyt!
-Arra nem kell engedély, hogy kidobj a szobádból vagy akár a házadból.
Mondtam teljes nyugodtsággal.
-De én nem akarlak kidobni se a szobámból, se a házamból se az életemből!
Mondta miközben teljes testével felém fordult és kicsit megemelte a hangját az idegességtől.
-Ne haragudj! Nem akartalak felhúzni.
Oda lépett a villanytűzhelyhez, /gondolom kikapcsolta/ majd vissza jött hozzám s az ismerősöleléssel nyugtatott meg.
-Te, ne haragudj! Én reagáltam túl.
Ezután olyat mondott amit alig akartam elhinni. - Szükségem van rád!
Amint meg hallottam a szívem egy hatalmasat ugrott, én meg azt sem tudtam, hogy mit gondoljak.
-Nekem is szükségem van rád!
-Készítettem reggelire valami vaníliás pudingos szószt a gófri mellé.
-Megtudod csinálni, de nem tudod mi az?
-Ne ítélj el! Nem nagyon szoktam főzni. Inkább rendelek.
-Rendben akkor gyere te is egyél.
-Biztos nem eszek ilyet!
-Ha már nem alszunk egy légtérben akkor legalább együnk együtt.
-Nem. Én ehhez az izéhez nem nyúlok hozzá. Csak azért csináltam, mert tudom, hogy szereted.
-Akkor viszont én sem eszek.
Kijelentésemre egy ^Ez most komoly^ nézéssel reagált! - Csak egy kicsit! Kóstold meg!
-Ha eszek belőle akkor te is eszel?
-Termesztésen.
Nehézkesen nekiálltunk enni, de  rá kellett jönnünk, hogy ez a kettő rohadt édes együtt így csak a fele fogyott el.
Hétvége lévén nem kell suliba menni így egész nap azt csinálhatok, amit szeretnék és nem szablya meg senki.
-Nem nézünk filmet?
-Az attól függ, hogy mit szeretnél.
-Mondjuk legyen a Szemfényvesztők!
-Biztos vagy benne?
-Igen, miért te mit szeretnél?
-Nekem jó ez is ...
-Csak?
-Szerintem nem neked való!
-De egyszer muszáj megnéznem.
-Még nem is láttad?
-De nem ám! Kicsit le vagyok maradva a filmekkel.
Theo elővett a konyhaszekrényből három zacskó csipszet és egy üveg kólát. Nekem meg hozott vizet.
Igen én vagyok az a lány aki nem szereti a pattogatott kukoricát, az édességeket és úgy nagyjából az édes dolgokat.
A film alatt hatalmas csodával határos módon megettem egy zacskó rágcsálnivalót. A többit meghagytam drága farkasomnak.
A film után neki álltunk pizzát sütni aminek az lett a vége, hogy a lábamat be kellet kötni, mert kicsit túlzásba vittük a szórakozást. Ezért inkább úgy rendeltünk és szerintem jobban is jártunk. Csak kicsit volt kínos az egész ugyanis előtte le kellett zuhanyoznunk. Először én foglaltam el a fürdőt így én Theo egyik pólójában és alsóneműben flangáltam a házban. Szerencsémre a póló az combközépig ért. Gondolkodásomból az ajtó csengő szakított ki.
-Ki nyitod az ajtót?
-Persze!
-Szia! Meg hoztam a pizzát!
-Köszi! Pillanat!
Mire megfordultam volna Theo állt a hátam mögött a megrendelt étel árával.
-Kösz!
S egy lendülettel becsapta az ajtót.
-Ez mi volt?
-A pizzafutár!
-Pontosabban?
-Mit szeretnél hallani?
-Az igazat!
-Rendben. Kurvára megakadt rajtad a szeme s ez már sok volt nekem. Te meg nem veszed az ilyeneket észre, mert rohadtul mindenkiben a jót látod meg. Legszívesebben agyonvertem volna de nem, mert nem szereted az erőszakot.
-S miért zavar, hogy kicsit tovább nézett?
-Mert... mert fontos vagy nekem.
Ezt tényleg kimondta?
Komolyan is gondolta?
Biztos, mert a szemembe nézve mondta.
Válaszát egy öleléssel jutalmaztam. Nem nagyon akartam elengedni de muszáj volt, mert a pizza ki hűl. S az úgy már nem jó.
Miután elfogyasztottuk az ételt  ledőltünk a kanapéra. Majdnem elaludtam mikor Theo telefonja csörögni kezdett. De mire felvette volna az abba hagyta. S utána kettőt csipogott, jelezve, hogy üzenete érkezett.
-Megjött a vizsgálat eredménye!