Tragikus igazság

6.

Jó olvasást!

Az ébresztőm hangjára keltem gyorsan kinyomtam, mert rettenetesen fájt a fejem.
Azt hittem úgy lesz mint a filmekben. Madarak csiripelnek és Theo itt lesz mellettem s mikor kinyitom a szemeim csak az ő gyönyörű kék íriszeit látom. De nem!
E helyett találtam egy levelet.

Jó reggelt!❤

Ne haragudj, de el kellett mennem s nem volt szívem felébreszteni. De 07:05-re legyél kész!
Amint elolvastam egy hatalmas mosollyal vonultam be a fürdőszobámba s készültem el. Sajnos reggelizni nem tudtam és még a reggeli kávém is elmaradt, de nem számított csak az, hogy Theo-val lehetek egy kicsit suli előtt.
Kiléptem az ajtón s meg láttam az ismerős fekete kocsit!
-Jó reggelt!
-Neked is!
Válaszoltam egy hatalmas mosollyal az arcomon. -Képzeld el az a rohadt telefon 06:30-kor nekiállt kiabálni.
-Remélem az a fél óra elég volt arra, hogy elkészülj.
Mondta egy huncut mosoly kíséretében.
-Te voltál?
-Mi?
-Te állítottad át az ébresztőmet?!
-Hát, talán egy kicsit előrébb állítottam. De én hasznomat leltem benne.
-Tényleg?! S mi lenne az?
-Ha jól tudom még nem reggeliztél és a reggeli kávédat sem fogyasztottad el.
-Igen?
Esküszöm nem tudom hova szeretne kilyukadni, de az mindegy is. Megölöm!
-Eljönnél velem reggelizni?
Nézett szemeimbe azokkal a gyönyörű kékségeivel! Az a mosoly ami kísérte a kérdést s maga a kérdés meg melengette a szívemet s az rögtön kihagyott egy ütemet.
-Igen!
Erre mást nem lehet mondani. S ha jobban meg gondolom akkor nem ölöm meg, hisz olyan kedves, aranyos és helyes. "MI!" Egy lány amúgy mondhat ilyet egy srácra? Tök mindegy!
Ez után a rövid kis kommunikáció után csendben telt az út. De nem az afféle kínos csend, hanem az a nyugodt.
Beültünk egy kis kajáldába és én kértem túrós pitét kávéval. Theo sajnos nem evett velem azzal a magyarázattal lezárta, hogy már evett.
-Azt mondanám te biztos vámpír vagy. De a tények ez ellen vallanak.
Törtem meg a csendet, mert éreztem hogy engem néz és terelni akartam a témát. De nem jött össze csak kinevetett. -Amúgy reggel hova tűntél?
-Haza mentem lezuhanyozni, átöltözni és össze dobtam a cuccomat a sulira.
Olyan bűntudatom volt, hisz nem vagyok senkije sem, hogy felelősségre vonjam.

Theo szemszöge:

Annyira féltem, hogy meg haragszik amiért ott hagytam egyedül. Amikor meg kérdeztem, hogy eljönne-e velem reggelizni én azt hittem, hogy nemet mond.
Amíg reggelizett addig nem szóltunk egymáshoz. Így nyugodt szívvel tudtam őt nézni.
-Azt mondanám te biztos vámpír vagy. De a tények ez ellen vallanak.
Törte meg a csendet. Tudtam, hogy nem fogja sokáig bírni, ezért csak elnevettem magam. -Amúgy reggel hova tűntél?
Érdeklődött s rám nézett azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel.
-Haza mentem lezuhanyozni, át öltözni és össze dobtam a cuccomat a sulira.
Láttam a szemében, hogy rosszul érzi magát amiért feltette ezt a kérdést, ezért küldtem felé egy bátorító mosolyt, de ő lehajtotta a fejét így nem láthatta.
A sulinak hamar vége lett, de mégis olyan volt mintha egy egész élet pörgött volna le ez idő alatt. Nem láttam egész nap, még a szünetekben sem. De mikor megláttsm őt azonnal mosolyogni kezdtem és valami furcsa érzés kavarog bennem ilyenkor. Elé siettem s gyorsan magamhoz szorítottam s így álltunk egy darabig majd elengedtem.
-Mehetünk? Érdeklődtem.
-Theo, én félek. Mit akarnak velem csinálni?
Láttam a szemein a félelmet és hogy egyre jobban elhomályosodik a könnyek miatt.
-Semmit sem fognak csinálni. Nyugodj meg, hisz ott lesznek Scott-ék is rajtunk kívül.
-Igaz végül is a szülő házamba megyünk.
Nem sokkal később meg is érkeztünk.
-Még vissza fordulhatunk. Csak egy szavadba kerül.
-Nem kell, de köszönöm.
-Rendben, de ha valami gond van akkor csak szólj. Meg egyeztünk?
-Köszönöm.
Mikor beléptünk a házba mindenki ott volt. A falka, Melissa, Chris, Kíra anyja és Liam apja is. Az utolsó három személy mit keres itt? Kérdésemet fel is tettem.
-Meg vizsgáljuk őt és kiderítjük, hogy valójában milyen lény.
-Hogy mit akarnak?! Erről nem volt szó!
Fordultam Scott felé.
-Az én lányom és én beleegyeztem.
Mondta Melissa, hisz ekkor már őt vizslattam.
-Elég a vitából csak pár vizsgálat lesz. De először meg hallgatjuk.
Jött a hang mögülem. Deaton! Végre egy normális ember. Szegény Zara, meg sem szólal csak csendben áll és várja a dolgokat, majd neki áll a múltját mesélni.
Zamira elkezdte mesélni a dolgokat s miután a végére ért páran elég furcsán néztek rá.

Zamira szemszöge:

Tudtam, miért kapom ezeket a furcsa pillantásokat, hisz azt meséltem, hogy a testvérem és a szüleim meghaltak. Ezért-e fel nem tett kérdésükre válaszoltam.
-Bocsánat! A testvérem alatt a legjobb barátomat értettem a szüleim meg az ő szülei voltak. Ugyanis apa elég gyakran hagyott egyedül volt, hogy egész hónapokra, mert néha el kellett utaznia s így náluk leltem szállást és egyben otthont is.
Észre sem vettem, hogy megint sírok csak mikor egy kéz körülfogta az arcom és le nem törölte a hüvelykujjával a kósza könny cseppeket. Majd egy ölelésbe vont és ekkor meg csapott az ismerős parfüm illata. Scott! Nem tudom miért, de az ő érintése és ölelése, nem tölt el meg nyugvással és biztonsággal, ellenben Theo-val. Pedig egy báty arra van, hogy meg óvjon a sértő szavaktól és a bántalmazó érintésektől, hogy meg nyugtasson és hogy tanítson. Oké! Egy darabig ez működik de aztán jön egy srác, aki átveszi a helyét, de mellette ott lesz a bátyád is. Így két védelmeződ is lesz. Lehetnek rossz döntéseid, le kanyarodhatsz a helyes útról, ő akkor is meg hallgat és meg vigasztal, hiába figyelmeztetett előre. Az ember leginkább a saját hibáiból tanul, mert olyankor érzi igazán a rossz döntések súlyát.

Itt van a 6-dik rész javítva! 😘🐾