Tragikus igazság

14.

Sziasztok, meg hoztam a következő részt!
Jó olvasást!❤

-Te meghaltál!
-Igen, de mégis itt vagyok.
-Ti ismeritek egymást?
Érdeklődött Theo.
-Igen! Nagyon jóban voltunk, de aztán egy halálos autóbaleset mindent meg változtatott. És persze egy vérfarkas.
-Aki ott ült mellettem az a Jack meghalt! Ez egy másik!
A szavakat szinte köptem az undortól. Hogy miért is? Mert rájöttem, hogy ő raboltatott el. Hogy miért azt még nem tudom, csak annyit, hogy ő volt. Érzem. Nem tudom, hogy miért tette amit tett, de az biztos, hogy ő volt.
-Te is sokat változtál. Egy igazi kis kurva lettél.
Theo-nak a kezét meg kellett, hogy szorítsam, mert megint előjöttek a karmai és nem akartam, hogy neki ugorjon a gyermekkori legjobb barátomnak.
-Mit kerestél itt?
-Az lényegtelen. Már tudom, hogy rossz helyen kerestem.
Két hatalmas lépést tett felém. -De egy nem keresett személyt meg találtam.
A körmeit az arcom felé közelítette de azt még időben elkapták.
-Hozzá ne merj érni, mert ki tépem a torkodat!
-Ahogy óhajtod. A viszont látásra!
És egy lendülettel kiugrott az ablakon. Nem futottam és néztem meg, hogy szerencsésen földet ért-e. Hanem ott álltam és bámultam előre felé és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.
Éreztem ahogy egy kar a derekamon elhelyezkedik majd a tulajdonosa elém állt és a mutató és a középső ujját az állam alá helyezte arra kérve, hogy emeljem fel a fejem.
-Jól vagy?
Válasz helyett csak bólogattam. -Miért nem hagytad, hogy széttépjem?
Válsz helyett csak megráztam a fejem. -Ő volt az. Ő volt az aki elrabolt.
Nem értem honnan tudja, de igaz ezért csak bólogattam miközben a könnyeim potyogtak, mint a záporeső. Ezután hirtelen megölelt amit viszonoztam is. Homlokomat mellkasának döntöttem és a kezeimmel a hasánál szorongattam a pulcsiját. Így sírtam végig majdnem háromnegyed órát.
Mikor elváltunk gyorsan bementem a fürdőbe lezuhanyoztam majd felkaptam az alsóneműim és Theo egyik pólóját és kimentem a szobába.
-Nem sokára jövök. Addig maradj és ne mozdulj.
Alig öt perc alatt meg fürdött majd vissza is jött mellém. Kényelmesen elfeküdt és én meg szokásosan a mellkasára helyeztem a fejem a jobb kezem meg a bal vállán nyugodott. Nem tudom, miért de egyetlen érintésétől megnyugszom. Mellette biztonságban érzem magam. Ilyet még senki közelségénél nem éreztem, de örülök, hogy pont ő az a személy akit ezzel meg jutalmazok. Örülök, hogy első nap majdnem elütött. Örülök, hogy követett a kilátóra és hazakísért. Örülök, hogy szóba állt velem és nem engedte, hogy ellökjem. Amit valójában terveztem, de nem szándékoztam meg tenni.
A szemhéjam hirtelen elkezdett nehezedni, majd elkapott a sötétség. Arra ébredtem, hogy egy erős kar szorít magához és egy másik meg a hajamat piszkálgatja.
-Jó reggelt!
-Jó reggel!
-Tényleg jó! Bárcsak minden reggel így kezdődne.
Nem szóltam semmit csak mosolyogtam. Inkább egy másik kérdést tettem fel.
-Mióta vagy ébren?
-Körülbelül egy órája.
A válaszát halva kicsit meg lepődtem. Egy rossz érzés fogott el. Azt hiszem a bűntudat. Igen az. -Ha valami motoszkál a kis buksikádba akkor engedd el, és ne érezd rosszul magad, mert kialudtad a fáradtságot. Főleg, hogy én szívesen itt maradok hallgatom a szívverésed, a szuszogásod és játszhatok a hajaddal.
Mondta teljes komolysággal és én meg azt sem tudtam merre nézek, hogy ne vegye észre a fejemet ami körül belül egy érett paradicsom színével vetekedik.
Felültem az ágyon és hirtelen nagyon érdekesek lettek az ujjaim.
-Ki megyek, addig öltözz fel.
-Rendben.
Gyorsan előkaptam pár ruhadarabot és bevonultam a fürdőszobába. Miután elvégeztem a napi rutinom kivonultam és addigra Theo is készen ült az ágyon.
-Ha szeretnéd tudni mi vagy akkor készülj fel, mert Deaton ide jön és személyesen elmondja.
Nem tudtam válaszolni csak megijedtem és elkezdett égni a szemem. Egy csomó minden futott át az agyamon. Hirtelen egy szoros ölelésbe vont két erős kar. Mostanában annyiszor ölelt meg, hogy biztos már unja az egészet. Így jobbnak láttam ha ellököm magam tőle.
-Ezt most miért?
-Mostanában annyiszor lett szar kedvem. Szinte mindenen sírva fakadok és te mindig meg ölelsz. Biztos unod már azt, hogy egy hisztis lányt vigasztalgass állandóan.
-Téged erős fejbe vágás érhetett. Már hogy unnám meg azt, hogy mindig meg vigasztalhatlak, megölelhetlek és ha tudom, hogy miattam van az arcodon az a szép mosoly akkor szebbé teszed a napomat. Melletted boldog tudok lenni.
-Tényleg így gondolod?
-Igen! Ha nem így gondolnám akkor nem a szemedbe mondtam volna, hanem csak löktem volna a szavakat.
-Köszönöm!
Miután meg köszöntem vissza is bújtam az ölelésébe, amit viszonzott is.
Ölelkezésünk a csengő zavarta meg. Gyorsan lementünk és beengedtük a vendéget.
-Sziasztok!
-Szia!
Köszöntünk majd, hogy nem egyszerre Theo-val.
-Akkor vágjunk a közepébe.
-Rendben. Egy kérésem viszont van. Ha lehet akkor ez köztünk maradna?
-De Scott....
-Nem érdekel mit mondott. Ez nem tartozik rá. Nagyon.
-Zara, Deaton-nek igaza van. Ő mégis csak a bátyád.
-De téged utál s hogyha meg tudja biztos vagyok benne, hogy azt akarja költözzek hozzá és anyához.
-Ígérem, hogy meg teszek mindent, hogy nálam maradhass csak előtte mondjuk el nekik, hogy mi is vagy valójában.
Hiszek neki, de félek. Félek, hogy elszakítanak az egyetlen biztos pontomtól.
-Rendben.
Egyeztem bele ajánlatába.
-Akkor hadhalljuk.
Szólalt fel a mellettem ülő farkas.
-Banshee.
-Mi van?
Belőlem csak ennyi jött ki. Szerencsére Theo kommunikációs képessége nem mondta fel a szolgálatot.
-De Lydia is banshee és ő a halottakat találja meg. Zara pedig sikított egy olyan háznál ahol élt mindenki.
-Éppen ez a különbség közte és Lydia között. Mia egy olyan banshee amely meg jósolja a halált, míg Lydia csak rájuk lel. De nem szabad elfelejteni, hogy az áldozatok halálát meg lehet akadályozni. Így hogyha ott maradtatok volna annál a háznál akkor nem irtják ki a családot.
-Engem akkor és ott nem a család érdekelt. Az volt a legkisebb gondom. Ott és akkor csak Zara érdekelt, ugyanis, ilyet nem szoktam észlelni nála és nagyon meg ijedtem.
-Igazad van elsőre elég ijesztőnek tűnhetett, de...
-Az is volt!
Ez volt az első értelmes mondat amit ki tudtam nyögni miután megtudtam, hogy mi vagyok, és hogy mit teszek.