Tragikus igazság

22.

Sziasztok!
Meg hoztam a következő részt!
Jó olvasást!

A női mosdóban egy srác támaszkodott vállával a csempének kezeit és lábait keresztbe fonta.
-Na mi az, már elvitte a nyelved a cica?
-Mit keresel itt?
-Várok valakire.
Erre én csak egy értetlen pillantást vetettem. -Hát már nem is örülsz nekem?
-Neked még maga a sátán sem örül. Max. ha eltávozol mellöle, mert téged még a pokol sem fogad be!
Köptem felé a szavakat, miközben a fejem majd szét szakadt. Egyszer csak elkezdett homályossá válni körülöttem minden, majd a földön találtam magam. Hirtelen ki csapódott az ajtó, amit abból állapítottam meg, hogy erősebben hallottam a kint lévő hangokat, majd minden elsötétült.

Theo szemszöge:

Meg nyertük a meccset! Mikor a lelátóra néztem nem láttam a kis nyuszkómat, próbáltam koncentrálni a szívére, de nem hallottam a dobbanását. Felrohantam a lelátóra Malia-hoz s meg szólítottam.
-Hol van Zara?
-Elment mosdóba!
-Történt vele valami?
-Nem tudom, miért?
-Semmi! Nem fontos!
Pedig de. Nagyon is fontos, nekem legalább is. Be rohantam az iskola épületébe s mindenféle gondolkodás nélkül, majd hogy nem fel téptem az ajtaját. Amit láttam az elködösítette az agyam. Zamira a földön feküdt eszméletlenül s az az idióta aki múltkor betört hozzánk felette guggol s az arcát simogatja. Mikor meg látott egy idióta mosolyra húzta száját s a mutató ujja lejjebb vándorolt. Már a nyakszirtjénél tartott mikor meg fogtam a nyakát s elhajítottam a mosdókagylók irányába, így egy kisebb kárt okozva a suliban. Még fel sem tudott kelni de én megint megtaláltam a nyakát s a falnak nyomtam.
-Ha még egyszer hozzáérsz kitépem a torkod!
-Miért nem teszed most?
Megint az a bárgyú vigyor.
-Van jobb dolgom is!
Mielőtt elengedtem volna még löktem rajta egyet, már amennyire lehetett még. Gyorsan felkaptam menyasszony pózba a kis nyuszkómat s mielőtt még elhagytam volna a helységet hátra fordultam. -Jah és Jack komolyan gondoltam és a helyedben nem járkálnék éjszaka az erdőben! Még a végén a sátánt boldogítod majd!
Már nem szólt semmit ami igazából most jól is jött különben lehet nem vártam volna még azzal, hogy szét tépjem. Nem nagyon érdekel a srác ahogy a mosdóban okozott károk sem.
Amint haza értünk, be fektettem az ágyba és be bújtam mellé úgy ahogy voltam, majd engem is elragadott az álomvilág.
Mikor felébredtem a mellettem fekvő lány még édesen szuszogott és a szívverése is egyenletes és nyugodt volt. Ám pár perccel később nyöszörögni kezdett ami kicsit meg mosolyogtatott.
-Szia! Jobban vagy?
-Szia! Mivel, hogy itt vagy mellettem így igen habár a fejem szétreped vagy inkább robban.
Egy rövid csend után újra meg hallottam az édes, reggeli, rekedt hangját. -Mi történt tegnap?
-Hát megnyertük a mecset, felnéztem a lelátóra, nem voltál ott, meg kérdeztem  Maliat azt mondta, hogy mosdóban vagy. Utánad mentem és azt láttam, ahogy Jack ott simogat. Én elhajítottam a másik oldalra így darabokra törtem egy mosdókagylót, jah és az ajtó sem úszta meg épségben és utána meg haza hoztalak.
Mondtam el röviden és tömören a történteket. Mikor ránéztem a nyuszkómra láttam a szemében a csillogást mint mindig amikor mosolyog.
-Köszönöm!
-Ne köszönd! Érted bármikor és bármit meg tennék!
-Egyet viszont szeretnek kérni tőled.
-Mi lenne az?
Kérdeztem mosolyogva
-Ne ölj!
A mosoly lefagyott az arcomról e mondata hallatán. Mégis mi az, hogy ne öljek? Mi lesz azzal a vadbarommal, bármikor meg támadhatja!
Ezeknek a kételyeknek hangot is adtam.
-Majd vigyázok magamra.
Kezeim közé vettem az arcát és a gyönyörű kék szemeibe néztem.
-Ez ellen a rohadék ellen nem tudsz semmit tenni és meg ígértem neki, hogy megölöm. Ismered a mondást! Az ígéret szép szó, ha be tartják úgy jó!
-Igen ismerem, de nem akarom, hogy miattam kockáztasd az életed. A nővéred visszatért és most vele kellene lenned minél többet.
-Leszarom a nővéremet. Nekem te százszor fontosabb vagy és én veled szeretnék lenni nem pedig Tara-val. Be vallom, nem nagyon rázna meg ha a nővérem újra meghalna. Annál inkább a tiéd.
-Miért pont én?
-Nem értelek!
-Miért pont én kellek neked?
Most komolyan meg kérdezte?
-Ilyet még csak kérdezned sem kellene. Szeretlek téged, mert gyönyörű vagy s ez igaz a külsődre és a belsődre is egyaránt. Imádom a hajad vanília illatát s a tusfürdőd egészen más de mégis édes illatát. Imádom amikor azokkal a gyönyörű szemeiddel rám nézel s ki tudom belőle olvasni a gondolataidat, érzéseidet. Amikor azokat a gyönyörű ajkaid szólásra nyitod, meg amikor mosolyogsz velük, akkor teljesen kikészítesz. Meg a kis kezeid, olyan apróak, hogy elvesznek az enyémbe, de mégis pontosan oda passzolnak s amikor a közelemben vagy egyszerűen, védeni akarlak, ölelni és mellettem akarlak tudni. Nem akarom, hogy más akár csak a közeledbe menjen, ahhoz nekem túl értékes és fontos vagy.

Zamira szemszöge:

Egy kissé ledöbbentem azon, hogy megnyílt nekem. Igaz, én kérdeztem és csak válaszolt, de akkor is meglepődtem.
Ilyet még soha nem mondtak nekem. Soha nem mondták, hogy fontos vagyok. Sőt ezek közül, még egyiket sem hallottam senkitől. A meg hatódottságtól könnybe lábadtak a szemeim s pár kósza könnycsepp utat is tört magának, amelyeket Theo le is törölt a hatalmas kezeivel amelyekkel még mindig közre fogta az arcom. Esküszöm minden egyes mondata és cselekedete után egyre jobban beleszeretek!