Tragikus igazság

29.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt! Remelem tetszeni fog!
Jó olvasást és további szép estét!😘🐾😻

A srác szószerint falhoz vágta s mint valami halott, úgy omlott a földre.

Theo szemszöge:

Már két és fél hónapja nem láttam Zara-t.
Pontosan ennyi ideje szenvedek az önuralmammal, ami nincs. Igaza van Deaton-nek, hisz mikor Zara velem volt akkor nem volt gond az önuralmammal sőt még át sem változtam. Még csak problemáim sem voltak, a teliholdat úgy éltem meg mint minden normális ember.

Mikor a Calavera-k elkaptak belem nyomtak valami altatószert amivel a farkasokat is kitudják ütni. Mikor felébredtem egy sötét dohos szobában talaltam magam egy székhez kötözve. Simán kitudnek szabadulni, de akkor elvesztem az esélyem, hogy viszont láthassam és minelelöbb kiszabadíthassam a nyuszkómat. Egyetlen egy dolog nyugtatott meg. Az hogy a szobát igaz, hogy haloványan, de belepte azaz is merős illat amit annyira szeretek, szoval biztos, hogy jó helyen vagyok.
Már három napja benne ülök ebben a rohadt székben és azonkívül, hogy az aramot végig vezetik a testemen és a kerdéseiken kívül még mindig nem hallottam s nem láttam semmi olyat. Már allig van energiám, de nem fogok sem ellenkezni sem meggyógyítani magam. Muszály látnom és újra a karjaimban akarom tudni a kis törékeny testét ami egy mégtörékenyebb lelket fed. Hirtelen megjelent egy kigyúrt faszi és azután minden elsötetült.
Arra ébredtem, hogy egy hideg puha kéz simogatja az arcom maj egyszer csak beletúr a hajamba. Egy nagyot szippantva töltöm meg a tüdőm az oxigennel dús levegővel, de azonkívűl még egy ismerős illat is beszökdécsel az orromba. Az illat ami mindig megdobogtatja a szívem és az illat amiért megbolondulok. A szemeim hirtelen felpattanak és már a karjaimban is van az én egyetlenem. Jobb kezemmel a tarkójánál a hajában túrkálok mig a ballal a hátánál tartva húzom a lehetetlennél is közelebb, miközben ő a pulcsimat markolászba áztatja el az anyagot a könnyeivel. Kicsit engedek a távolságon majd egy lágy, érzelmekkel teli csókot lehelek ajkaira.
-Annyira hiányoztál baba! Ugye jól vagy?
-Ha még tudnád, te mennyire!
Válasza kicsit megmosolyogtatott
-Nyuszkóm, jól vagy, nem értek hozzád?
A fejet lefelé hajtotta és a kezével kezdett el játszani.
-Igen, jól vagyok!
Gyengéden meg fogtam az állát és felém fordítottam.
-Az igazat mond el! Kérlek!
-Most, hogy már itt vagy, igy már igen!
-Így már én is jobban érzem magam.
Tudom, hogy valamit nem mond el és azt is tudom, hogy biztosvagyok abban, hogy bántották. Aki csak egy újjal is hozzámert érni annak kitépem a torkát. Gondolataimnak hangot is adtam.
-Theo, kérlek, hisz csak most kaptalak vissza. Nem akarlak újra elveszteni.
-Nem fogsz életem!
Ekkor benyitott egy srác aki elég un szimpatikus így Zara-t erősebben öleltem.
-Mia, le kell csarélnem a kötést, mert lehet, hogy átfog ázni.
-Tedd csak le! Én majd meg oldom.
-Bocs, de nem. A feladataimat nem adom ki a kezemből.
Zamirat leemeltem az ölemből és felálltam ezzel a parasztal szembe.
-Theo, kérlek! Ez nem ér annyit. Tom, hagyd itt a kötszereket és mi majd megoldjuk.
Amint Zara félig elém állt a jobb kezem megtalálta a derekát, míg az ő kezei a pulcsimat markolászta. A srác arcán egy idióta vigyor jelent meg, amit legszívesebben most azonnal letörölném onnan.
-Rendben! De tudod, hogy miatta vagy it?
-Mi? Ez nem igaz!
-Emlékszel mit mondtam?
-Nem! Theo, nem ölte meg! Nem ő volt!
-Mit nem én tettem?
-Az egyik emberünk eltünt pár hete. Vagyis egy vérfarkasunk.
-Azt hiszitek én voltam?
-Én tudom, hogy nem te voltál, de a fönökék nem! Ők azt hiszik, hogy megölted. Ezért úgy döntöttek, hogy meg kell keresned. Addig a szép kis barátnőd itt marad velünk. 2 hónapod van rá. De a többit majd úgy is meg tudod.
Azzal ki is ment. Úgy neki basztam volna a falnak, de nem tehettem, mert akkor Zara-t sodornám bajba. Meg fogtam a kötszeres dobozt és oda vittem a babámhoz akinek a könnyektől már csillogtak a szemei.
Leült a földre én meg elé térdeltem és így valogattam ki, hogy mi kellhet a sebéhez.
Ő kérés nélkül felhúzta a pólóját s ekkor láttam meg a bordáinál a kötést. Mikor leszedtem akkor meg látam egy elég mély szúrás nyomot. Kezeim közé vettem az arcát és meg csókóltam. Éreztem ahogy ahogy a fájdalma át áramlik belém majd tovaszáll. Mikor eltávolodtam tőle a sebe már nem volt gyulladt így a fertőtlenítős kötést könnyebben rá tudtam helyezni.
Már jó ideje itt vagyunk, de eddig semmi jele a falkának.
A babám most a karjaimban alszik én meg hallgatom a lassú, nyugodt szuszogását és szívverését. A haja óvatosan omlik le a hátára amivel én megint csak játszok és most jövök rá igazán, hogy valójában mennyire is hiányzott nekem. Az illata, a haja, a szemei, a hangja és maga az egész lénye. El sem tudnám már képzelni nélküle az életem és bevallom nem tudom, hogy elötte, hogy élhettem. Vagyis de, egy pszichopata, bérgyilkos voltam. Soha nem gondoltam, hogy lesz egy lány aki elveszi az eszem és aki miatt normális életet kezdhetek, már amennyire egy vérprérinek normális élete lehet egy benshee-vel. Bármit meg tennék a boldogságáért, ha el kell hagynom hát meg teszem, de csak is akkor, ha neki úgy jó. Még ha ő nem is látja be.