Tragikus igazság

52.

Életem egyik legszebb délutánja és estéje volt. Soha nem hittem volna hogy meg történhet ez velem. Vagy az hogy egyáltalán valaki szeret ön magamért s nem azért mert szép a szeme, a haja vagy egyéb külső tulajdonságok miatt. Theo a legcsodálatosabb dolog az életemben.
Annyira kár, hogy nem sokára haza megyünk hisz a napok hamar elröppentek felettünk. Egy csomó dolgot meg néztünk a városban de voltak esős napok ilyenkor egész nap feküdtünk és filmet néztünk vagy pedig sütöttünk. Nagyon élveztem ezt a pár napot. Még egy napot maradunk pihenni egy kicsit s másnap megyünk Bacon-Hills-be. Lydia megesketett, hogy ha haza értem tartunk egy csajos napot s elmesélek neki mindent.
Én azt értem hogy mindent de lenne néhány vagyis egy dolog amit nem szeretnék az orrára kötni. Mondjuk úgy is rá fog jönni hogy valamit el titkolok előle de egy próbát meg ér!
-Min gondolkozol, Nyuszim?
-Csak Lydia-n.
Válaszomra csak egy amolyan mi a fenének gondolkozol azon a bansheen ha pihenni jöttünk?
-Csak megígértette velem hogy elmesélem mi volt és úgy is rá fog jönni ha valamit nem mondok el neki.
-Meg bántad?
-Nem, dehogy! Csak úgy érzem, hogy ezt nem kellene az orrára kötnöm. De persze bízok benne nem azért csak van ez az érzésem és ajjj nem tudom elmagyarázni.
-Nyugi baba, mond el neki ha szeretnéd, hisz semmi bajod nem lehet belőle. Legalábbis amíg engem látsz.
-Köszönöm! Mindent! El sem tudom mondani, hogy milyen boldog vagyok melletted és nem tudom, hogy hogyan tudnám meg köszönni azt a rengeteg dolgot amit tettél értem.
-Elég nekem ha itt vagy! Nem kell semmi más.
-Azt külön kiemelném hogy köszönöm hogy nem vetted és nem veszed el a fájdalmam.
-Tudod, hogy milyen rossz nekem amikor neked fáj valamid vagy csak sírsz? Olyan mintha belülről tépnének szét és mindenképp segítenék rajtad hisz utálom ha szenvedsz.
-De meg kell értened engem is. Ezt úgy akartam át élni mint minden ember. És nem mindegyik kérheti meg a barátját hogy vegye el a fájdalmait.
-De nem ám! S ezért is jó hogy neked vérpréri a barátod.
S megint megjelent azaz önelégült mosoly a fején.
-De szeretem ezt a vigyort a képeden!
-Tudom!
Hirtelen felém kerekedett majd úgy bámult le rám.
-Most, meg miért nézel?
-Nem nézhetem a barátnőm amikor csak szeretném?
-Tetszik ez a szó! Szóval most meg kapod rá az engedélyt!
-Csak hogy tud nem kell nekem semmiféle engedély, mert akkor bámulom a barátnőm amikor csak akarom!
Mondata befejeztével meg csókolt. A kis idillünket az ajtó nyitódása majd egy kis köhögés zavarta meg.
-Bocsi a zavarásért srácok de izé...
Theo vissza feküdt mellém s a takarót teljesen rám terítette, nehogy akár egy centit is lásson belőlem a fejemen kívül.
-Ki nyögnéd mit akarsz?
-Gyere ki beszélnem kell veled.
-Pillanat! Addig is légy szíves tedd hasznossá magad.
Amint kilépett a szobából egy rosszalló pillantással jutalmaztam meg barátomat.
-Ez azért kicsit bunkó volt.
-Sajnálom nyuszi, de csak úgy ránk tört és azért egy kis kopogás meg jó modor sem ártana. Milyen vendéglátó vagy barát az aki csak úgy rányit a haverjára és a barátnőjére? Meg amúgy is szerencse hogy itt volt a takaró különben...!
-Theo csak a kezeim, a vállaim meg a térdemtől lefelé nem fedett takaró.
-Nem érdekel!
-Na menj, mert ki megy a fejéből az a fontos dolog.
Gyorsan felkapott magára pár ruhadarabot majd kivonult Kenzo után.
Amíg nem volt bent fel fogtam egy tiszta alsóneműt meg egy Theo féle pólót és bevonultam a fürdőbe. Amint végeztem vissza mentem a szobánkba és neki álltam pakolni a bőröndjeimbe. Mire a barátomét is elkezdtem volna addigra visszatért és amint látom eléggé dühös.
-Mi történt?
Mivel nem válaszolt ezért inkább újra feltettem a kérdést!
-Meg ígéred, hogy nem haragszol meg azért mert csak most árulom el?
-Persze csak mondjad már.
Bele ültem az ölébe úgy hogy vele szembe legyek a kezeim össze kulcsoltam a nyakak körül s úgy vártam mondandóját.
-A szüleim... Az igazi szüleim vissza tértek Bacon Hills-be.
-Szóval kerestetted őket. S mióta?
-Még mielőtt találkoztunk volna akkor kerestem fel először Kenzo-t s amikor vissza tértem a városba majdnem elütöttelek.
-Értem! S egész eddig nem is tudtál róluk semmit?
-Semmit! Ahogy a nővéremről sem. S mint már mondtam pár hónapja azért jöttem ide, hogy meg tudjam mi van a nővéremmel, mert egy SMS-t kaptam arról hogy többen is látták.
-Igen ezt már említetted. S mást nem is tudsz a szüleidről?
-Semmit! Na de gyere, folytassuk a pakolást mivel látom már neki álltál.
-Csak annyi hogy elő vettem a bőröndjeid.
-Akkor csüccs ide én addig bedobálom a ruháim.
Leültem s csak néztem őt miközben a cuccait igazgatja s ahogy előkészíti a holnapi outfitt-jét.
Nagyon nem szeretnék haza menni. Persze hiányzik a bátyám, a legjobb barátnőm meg úgy az egész falka, de ha vissza megyünk akkor újra suli és annyival kevesebbszer látom, hisz nem minden órán vagyunk együtt. S ha vége az évnek ő elutazik messzire és elfelejt. Örökre!