Tragikus igazság

41.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt! Ahogy ígértem hetente avagy 2 hetente szerdánként lesznek részek.
További szép napot és jó olvasást!

-Ava! Te jó ég! Mi történt vele?
-Te ismered?
-Igen, de válaszoljon már valaki!
Kezdtem egyre hisztérikusabbá válni.
-Ez Kira kardja!
-Te megölted a legjobb barátnőmet?
Kérdeztem, majd hogy nem magamtól, hisz oly halkan csendült fel a hangom, hogy senki sem hallhatta volna, ha nem farkasok.
A bátyám aki egész eddig beszélt velem, már ő is lehajtott fejjel nézte a halott legjobb barátnőmet!
-Még nem halt meg! Még él!
-Theo, miket hadoválsz itt?
-Gyere!
Meg fogta a kezem és egyszerűen a nyaki ütőeréhez nyomta két ujjam. És igen! Éreztem, azt a kellemes, lassú és ütemes lüktetést. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, de a szám magától mozgot. Egy szó! Ennyit lehetett csak hallani. Az az egy szó meg mozgatta a többieket is, hisz mindenki felpattant és már indultunk is Deathon-höz. Ez a szó pedig nem más volt, mint az, hogy ^Él!^.
Amint oda értünk le raktuk a barátnőmet a vizsgáló asztalra és mi pedig kiültünk a váróba, ahogy azt Alan kérte.
-Kicsim jól vagy?
-Én igen, de még csak most kaptam vissza és most újra elfogom veszíteni.
-Nefeledd, a képességeidet. Akkor már tudnánk a végeredményt. Most még egyenlőre csak bizakodhatunk.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!

Lassan három órája itt ülök ebben a rohadt kényelmetlen, müanyag székben. De még mindig semmi hír Ava-ról és ez már nagyon nem jó. Eddig úgy néz ki hogy életben marad, de nem szeretném elkiabálni, mert bármeik percben elő jöhetnek a benshee képességeim.
Egyszer csak nyílik az ajtó és egy kissé fáradt Deaton lép ki, majd bólint egyett. Azaz életben marad. Igazából, nem tudom miert ide lett hozva, de már mindegy hisz meg mentettük az életét. Scott ki ment telefonálni, gondolom Melissa-nak,hogy vizsgálja meg majd Ava-t.
-Jobb lenne, hogy ha mindenki haza menne pihenni,majd reggel,be mehettek hozzá a kórházba.
-Akkor beviszed?
Érdeklődte meg Hayden! Észre sem vettem, hogy itt van.
-Igen, mert ez itt egy állat klinika, itt nem vizsgálhatok embereket.
-Akkor ő nem természet feletti?
-Nem ő egy szimpla ember.
A srácok még váltottak pár szót , majd elindultunk haza felé.

Pár órával később Theo telefonja csörögni kezdett, amelyet fel is vett.
Ki derült, hogy Scott kereste, mert a legjobb barátnőm eltűnt a kórházból.
Amint ezt meg tudtuk azonnal bepattantunk a kocsiba és oda mentünk. Mikor a helyszínre értünk már az egész falka ott volt és még Melissa is. Elvileg az ő páciense volt, vagyis neki adta át Deaton.
-Tudtok már valamit?
-Sajnos nem, de előfordulhat hogy tévedtünk és lehet, hogy természet feletti.
-Az nem lehet. Kis korom óta ismerem és amikor először találkoztunk itt a suliban akkor bemutattam Theo-nak és ő érezte volna, ha az.
-Figyelj! Nagyon könnyen ellehet rejteni az arra utaló nyomokat. Vagy lehet hogy egy új faj!
-Ne beszélj így róla. Nem tudsz te semmit.
Azzal elrohantam ki a városba, majd onnan is az erdőbe. Egyre beljebb és beljebb mentem, míg nem elkezdett sötétedni és egyszerűen már az orromig sem láttam.
-Jajj, ne, kérlek! Gondolkozz Zamira merről jöttél!
Ez nagyszerű elkezdtem magamban beszélni, és még el is tévedtem a sötét erdőben. Elővettem a telefonom, hogy hátha fel tudok valakit hívni. Pont két százalékon volt. Ha szerencsém van akkor még tudok segítséget kérni. A névjegyzéknél ki kerestem az ő ikonját és elkezdtem tárcsázni. Már vagy negyedjére csengett ki amikor is a telefonom felmondta a szolgálatot.
-Mi?! Ne, ne, ne, kérlek! Ne most merülj le!
Könyörgésemet amit telefonhoz intéztem egy morgás szakította félbe, amely a hátam mögül jött. Óvatosan meg fordultam és egy vérfarkassal találtam szembe magam. Alig hittem a szememnek. Mégis mikor? Vagy hogyan? Nem lehet. A gyönyörű zöld szem pár helyett egy aranysárgán ragyogó nézett rám. Hatalmas fogakkal, karmokkal és a nagyobbra nőtt fülekkel. Többszörös morgása is figyelmeztetett arra hogy meg se mozduljak mert különben széttép. De mégis bennem van az az érzés,hogy oda kell menjek hozzá és jó szorosan zárjam a karjaimba, mert segítségre van szüksége. Látszik rajta, hogy még teljesen új ez neki, hisz nem tudja magát kontrollálni, mert ha tudná biztos nem ijesztene rám vagy akár a támadás ötlete is meg fordulhat most a fejében. De amúgy biztos, hogy nem. Ismerem már annyira. Tudom, hogy nem bántana. Legalábbis szándékosan biztos, hogy nem.
-Figyelj! Nincs semmi, baj csak próbálj meg, meg nyugodni. Én nem akarlak bántani. Egyet előre léptem. Ekkor egy hatalmas üvöltést hallatott az előttem álló farkas.
Hirtelen a semmiből meg jelent a megmentőm,aki leteperte a földre s nem hagyta meg mozdulni, amíg vissza nem változott normál, emberi alakjába. Amíg vissza nem tér régi énjéhez. Aki nem egy vadállat és aki még egy légynek sem tudna ártani, nem higgy a legjobb barátnőjének. Igen! Ő Ava volt aki rám morgott, majd szó szerint rám ordított. Ő Ava Davis, aki ovis korom óta ismer és azóta már a legjobb barátnőmmé is vált. Hiába nem láttuk egymást majdnem két évig. Attól még ugyan úgy együtt lógunk ha kell ha nem. Igaz kissé elhanyagoltam Theo miatt, de ő nem szólt, hanem magamtól rá jöttem,de amikor egyedül voltam, meg mikor Willel össze jöttem ő akkor is itt volt nekem. Hisz ez az igaz barátság! Vagyis az hogy fel mer vállalni minden hol, akár milyen bolond is vagyok. S ugyan így van fordítva is.