Van még új a Nap alatt 1-2-3

69. fejezet ~ Most akkor ki tetszik Amadénak?

69. fejezet

Most akkor ki tetszik Amadénak?

Még nem működtünk tökéletesen együtt, de azért mindketten igyekeztünk. Próbáltam a legjobb pillanatokat megőrizni, és a feszültebbeket elengedni.

A kedd reggel egyszerre volt kicsit feszült és aranyos.

Nagyjából időben indultunk el, a buszon pedig letelepedtünk egy ablak melletti páros helyre.

– Mi van, ha valaki azt látja, hogy egymás mellett ülünk? – aggodalmaskodott Dávid, és az ablak tükröződésben a haját igazgatta.

– Hát, azt látja majd, hogy egymás mellett ülünk – feleltem végtelen, álmos türelemmel.

– De, ha valaki lát minket, mit fog gondolni?

– Semmit.

– Majd azt mondjuk, hogy útközben találkoztunk – tervezgette Dávid. Felőlem akár egy világkörüli utat is tervezhetett volna, nem akartam mást, csak az ablaknak dönteni a homlokom és aludni, amíg még lehet.

Őszintén szólva, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Dávid felvetése, hogy egy ismerős meglát minket, megtörténhet, de mégis ilyen helyzetbe kerültünk.

– Ó, ne! – bökött oldalba. Mordulással jeleztem, hogy figyelek, de Dávid nem állt le a böködéssel.

– Mi van már?

– Ott jön Tekla!

És tényleg. Ott jött. Bubifrizurával, reggel is vidám arccal, izgatott tekintettel. Mondhatom, nagyon örültem neki.

– Mi legyen, mi legyen? – zsizsegett Dávid, és úgy fészkelődött a helyén, mintha hangyabolyba ült volna. Nem tudtam válaszolni, mert Tekla túl gyorsan tört utat felénk.

– Sziasztok! Hát ti? De jó látni titeket, úgy utálok csöndben utazni! Már egy órája jövök némán. Otthon hagytam a fülhallgatómat, szörnyű!

Nagyon drukkoltam Dávidnak, hogy ne mondjon semmi butaságot, de hát még neki is korán reggel volt.

– Ööö... mi nem együtt indultunk.

– Na, tényleg? – csicsergett Tekla. Döbbenten jöttem rá, hogy tényleg utál csöndben utazni. Valószínűleg bármiről szívesen beszélt volna.

Dávid teljesen lesokkolódott, szegényem. Pedig, ha valaki, ő aztán tudott bájcsevegni.

– Ja, Dávid egy pékség miatt jött el idáig – találtam ki valamit. – Az Anna ABC-ben van a legjobb kakaóscsiga, ezt mindenki tudja.

– Ó, én szegény vidéki! – kuncogott Tekla. – Esetleg megkóstolhatom ezt az ínyencséget, vagy ti kis drága, sznob belpestiek megtartjátok magatoknak a titkot?

Hogy tud valaki reggel nyolc előtt ennyit beszélni?

– Ööö...

– Már minden kakaóscsigát elvittek – mondtam sajnálkozva, és a térdemet Dávid térdéhez nyomtam, hogy segítsek neki megnyugodni. Éreztem, mennyire feszülten húzza ki magát mellettem. – De legközelebb szívesen hozunk neked is.

– Á, köszönöm, ti vagytok a legcukibbak. És mizu? Jól aludtatok?

Dávid alig hallhatóan nyikkant egyet. Attól féltem, lepereg lelki szemei előtt az egész élete, és soha többet nem akar velem lenni, ezért gyorsan közbe szóltam:

– Tekla, mondd csak, neked hogy sikerült a matek házi?

Tekla szerencsére még a matek háziról is szívesen beszélt, Dáviddal elég volt csak pár szavas válaszokat kellett adnunk.